A középkorban csodatevő erőt tulajdonítottak agyaruknak. Unikornisszarvként árulták őket, amelyről úgy hitték, képes meggyógyítani a pestist, hatni a termékenységre és feltámasztani a holtakat. Értéke az aranyéval vetekedett. Íme a különleges ismertetőjegyekkel rendelkező cet, a narvál.
A narvál az emlősök osztályának párosujjú patások rendjébe, ezen belül a narválfélék családjába tartozó faj. Legnagyobb számban az északi-sarki vizekben, Észak-Oroszország, Észak-Alaszka és Észak-Kanada partjai előtt, továbbá Grönland és a Spitzbergák közelében, valamint a Davis-szorosban, és Novaja Zemlja környékén fordul elő. A narvál elterjedését tekintve a legészakibb cetfaj. Érdekesség, hogy ritkán merészkedik az északi szélesség 60. fokánál délebbre.
Megjelenés
A hím narvál hossza 5-6, míg a nőstényé 4-5 méter. A hím testtömege 800-1800 között mozog, míg a nőstényé általában 900 kilogramm körül. Homloka magasra tornyosul, „csőre” nincs. A hím állat felső állcsontjából két fog nő ki vízszintesen előre. A bal oldali fog agyarrá fejlődik, amely élete során folyamatosan növekszik. Agyaruk nem csak az ivarérett hímeknek van, hanem a nőstényeknek is, de az övék csenevészebb, és csak nagyjából 15 százalékuk rendelkezik vele. Szintén ritka, de találtak már kétagyarú példányt is.
A narvál torpedó alakú, áramvonalas törzse a vízben lehetővé teszi a gyors mozgást. Hátán a bőr feketén pettyezett, hasa fehér; a pettyek a fejtájékon összesűrűsödnek. Az idősödő hímek sötét foltjai gyakran elhalványodnak, így általában csak egy sötét csík marad a hátukon. A lekerekített mellúszók (átalakult mellső végtagok) vége a növekvő életkorral egyre inkább felfelé kunkorodik. A mellúszók pedig sötétebbek, mint a test színe. A test vonala az alig elkülönülő hátúszóig meglehetősen egyenes, a széles farokúszó előtt csapott. Az egyetlen utód születéskor sötét kékesszürke, de ahogy idősebbé válik, színezete a kifejlett állatok foltozott, illetve pettyezett színét veszi fel. Születéskor a borjú nagyjából 150-170 centiméter hosszú és átlagosan 80 kilogramm tömegű.
A narválok átlagosan 50 évet élnek, bár a szemlencséből származó aminosavat használó technikák azt sugallják, hogy a nőstény narválok elérhetik akár a 120, míg a hím egyedek a 90 évet. Napjainkban a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) 170 000-re becsüli a narválok egyedszámát, és mérsékelten fenyegetett fajként tartja nyilván.
Kapcsolódó bejegyzések
Óriási segítséget nyújthatnának a bálnák a klímaváltozás elleni harcban
Ha a tengeri emlősök száma visszaállna az intenzív vadászatuk előtti állapotba, akkor évente 1,7 milliárd tonna szén-dioxidot tudnának megkötni.
A narvál agyara
A hím narvál legszembetűnőbb jellemzője a hosszú agyara, amely szemfog a felső állkapocs bal oldalából nyúlik ki. Az agyar az állat egész élete során növekszik, átlagosan 1,5–2,5 m hosszúságú, de néhány példánynál elérheti a 3 métert is, súlya pedig legfeljebb 7,45 kilogramm.
Az agyar egy erősen beidegzett érzékszerv, több millió idegvégződéssel, amelyek összekapcsolják a tengervízi ingereket az aggyal, lehetővé téve a narvál számára, hogy érzékelje a hőmérséklet változékonyságát a környezetében. Agyaraik további különleges funkciója, hogy képesek felvenni a víznyomás legkisebb növekedését illetve csökkenését is.
2016 augusztusában, a nunavuti Tremblay Soundban készült drónfelvételekből kiderült, hogy a narválok agyaraikat kis sarkvidéki tőkehal elkábítására használták, megkönnyítve ezzel a halfogást. A nőstények, akik általában nem rendelkeznek agyarral, tovább élnek, mint a hímek, ezért a szakemberek szerint az agyar nem lehet nélkülözhetetlen az állat túléléséhez. Az viszont általánosan elfogadott, hogy a narvál agyarának elsődleges funkciója a szexuális szelekcióhoz kapcsolódik.
Az eszkimók igen nagyra értékelik a narvál agyarát, s még napjainkban is vadásznak rá. A Jeges-tenger kanadai területén évente megközelítőleg ezer narválra szól a vadászkvóta. Korábban ennél jóval több narválbikát ejtettek el, mivel a középkori Európában az „egyszarvú” agyarának csodatevő erőt tulajdonítottak, és értéke felért az aranyéval. Ezt bizonyítja, hogy a szász választófejedelem egy alkalommal 100 ezer tallért is képes volt fizetni egyetlen narválagyarért. Még inkább visszatekintve a történelembe, a narvál agyarát már az ókorban is ismerték, s meg is becsülték. Zegzugos utakon jutottak el a közép- és dél-európai térségbe, ahol aztán táptalajt adtak az egyszarvú mondájának. Később minden egyes természetrajzi gyűjtemény narválagyarral kívánt büszkélkedni.
Mit esznek és hogyan vadásznak?
A narvál tápláléka elsősorban tintahalakból és rákokból áll. Táplálékszerzését és tájékozódását éles hangok kibocsátásával segíti, mint ahogyan az embereket a szonár. Figyelemreméltó adat, hogy a táplálékáért akár 370-400 méterig is lemerül, és fél óránál is több időt képes a víz alatt tölteni. A halak közül elsősorban a sarkvidéki tőkehal a leggyakrabban fogyasztott zsákmánya, melyet a grönlandi laposhal és a boreo-atlanti karkötő tintahal követ.
A narválok étkezése évszakonként változik. Télen a jég alatt fogyasztják el tengerfenéki zsákmányukat, többnyire laposhalakat. A nyár során pedig leginkább a sarkvidéki tőkehal és a grönlandi laposhal a fő táplálékuk. Egyes vizsgálatokból az is kiderült, hogy a narválok a téli hónapokban több ételt fogyasztanak, mint nyáron.
Életmódjuk és szaporodásuk
A narválok rejtélyes tengeri emlősök. Egyedülálló megjelenésük és a sarkvidék tengeri jege alatt folytatott „titkos” életmódjuk, újabb és újabb kutatási vizsgálatokra sarkallja a természettudományos szakembereket. Bár társas állatok, a fiatal hímek általában külön csapatokat alkotnak, s csak ritkán jönnek létre vegyes társulások. Érdekesség, hogy a narválok a velük egy élőhelyen előforduló belugákkal szemben sokkal gyorsabban úsznak. Ezt erősíti meg az is, hogy minden más cetfélénél mélyebben hatolnak be a sarkvidéki vizekbe, a 80. szélességi fokon is túl.
Az életmódjukkal kapcsolatos felfedezés az is, hogy a hímek nem a jég áttörésére használják az agyarukat, amint azt korábban gondolták. E szervüknek a táplálkozásban sincs szerepe, vagy legalábbis jelentéktelen, hiszen az agyar nélküli nőstények gyomortartalma semmiben sem különbözik a hímekétől. Pontosan még nem ismert a hasznuk, de az agyarakon lévő karcolások és állkapcsokban talált maradványok arra utalnak, hogy a hímek megvívnak egymással rangsorbeli helyükért és a nőstényekért. Szabad szemmel ezt még senki sem látta, így nem bizonyítható. A feltételezések szerint a téli párharcokban van szerepük, melyek a jéggel borított vizekben történnek a párzási időszakban. A felszínen mutatott hasonló viselkedés pedig, mikor a fiatal bikák félig kiemelkednek a vízből és keresztezik agyaraikat, feltehetően a párzási csatákra való felkészülés „rituáléját” jelentik.
Szaparodás
A hím narválok az ivarérettséget 6 évesen, míg a nőstények 5 évesen érik el. A párzási időszak március és május között történik. A vemhességi idő 15 hónapig tart, s mint a legtöbb tengeri emlős esetében, csak egyetlen utód születik. A következő borjú születéséig általában három év telik el.
Kapcsolódó bejegyzések
Nagymamák fontossága az élővilágban: Érdekes tanulmány született az emberek és a bálnák menopauzájáról
Egy kutatás kimutatta, hogy a menopauzára képes nőstény bálnák nagyjából 40 évvel tovább élnek, mint a hasonló méretű társaik.
Az újszülött narválok átlagosan 1,5 méteresek, színüket tekintve pedig fehér vagy világosszürkék. Az újszülött narvál borjak vékony blubber réteggel kezdik életüket. Nagyjából 20 hónapig anyatejen élnek, s ez a hosszú laktációs folyamat időt ad a borjaknak arra, hogy elsajátítsák azokat a készségeket, melyekre a felnőtt életükben szükségük lehet.
A narválok az emberekhez hasonlóan a menopauzán is átesnek. Ettől függetlenül a nőstények ebben az időszakban is gondoskodnak a borjakról. Egy 2024-es tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy bizonyos cetfajoknál a menopauza biológiai értelme az utódok és az unokák gondozására fordítható időtartam meghosszabbítása lehet. Mindez a szociális kapcsolati fejlődés, továbbá a családi együttélés esetén bontakozik ki (vélhetően ezért ilyen ritka). Ilyenkor az idősebb nőstények, „nagymamák” jelenléte növeli az utódok túlélési esélyét.
A Planet Budapest 2023 fenntarthatósági expón is a kiemelt témák közé tartozott állatfajaink védelme és fenntartása, melyet a Your Planet kiállítás mutatott be. A 18 szigetből álló tárlat több mint 6500 négyzetméteren kapott helyet, és különleges vizuális megoldásokkal tette kézzelfoghatóvá a fenntarthatósági és környezetvédelmi kihívásokat, melyekkel az élővilággal együtt szembe kell néznünk.
