A japán hatóságok azt tervezik, hogy közel 12 évvel a fukusimai atomkatasztrófa után a Csendes-óceánba engedik a kezelt radioaktív szennyvizet.
A terv nem meglepő módon megosztja a tudományos közösséget. A Greenpeace attól tart, hogy a felszabaduló radioaktivitás megváltoztathatja az emberi DNS-t, Kína és Dél-Korea is aggodalmát fejezte ki, míg a csendes-óceáni szigetországok a víz további nukleáris szennyezése miatt panaszkodnak.
A japán kormány, és a NAÜ (Nemzetközi Atomenergia-ügynökség) azonban biztonságosnak minősítették a tervezett kibocsátást. Egy ausztrál kutatócsoport – mely megfelelő szakmai tapasztalattal rendelkezik a nukleáris tevékenység területén – hasonló következtetésre jutott.
Kapcsolódó bejegyzések
A japán hatóságok engedélyezték a fukusimai sugárszennyezett víz tengerbe engedését
Hosszas huzavona után, a nukleáris szabályozó hatóság végül jóváhagyta a tervet, hogy az óceánba engedjék a fukuimai atomerőműből származó vizet.
A fukusimai tárolótartályok 1,3 millió tonna vizet tartalmaznak, ami körülbelül 500 olimpiai méretű úszómedencének felel meg. A folyamatos reaktorhűtés során naponta keletkezik szennyezett víz. A vizet az ALPS (Advanced Liquid Processing System) nevű technológiával tisztítják. Ez eltávolítja a problémás elemek túlnyomó többségét.
A hűtési folyamat után fennmaradó fő radioaktív szennyező anyag a trícium, a hidrogén radioaktív formája. Jelenleg nem áll rendelkezésre olyan technológia, amellyel a tríciumot teljesen el lehetne távolítani ebből a vízmennyiségből.
A trícium felezési ideje 12,3 év, ez azt jelenti, hogy 100 év telik el, mire a radioaktivitás elhanyagolhatóvá válik. Az ilyen hosszú ideig történő tárolás irreális, mivel a vízmennyiség túl nagy. Emellett a hosszabb tárolás megnöveli a véletlenszerű, ellenőrizetlen szivárgás kockázatát is.
Mint minden radioaktív elem, így a trícium esetében is léteznek nemzetközi szabványok, melyekből kiolvasható, hogy mi az a bizonyos szint, ameddig az adott elem előfordulása még biztonságosnak tekinthető. Folyadékok esetében ezt literenként Bq-ban mérik, ahol egy Bq (becquerel) egy radioaktív bomlást jelent másodpercenként.
A japán hatóságok a kibocsátás helyén a koncentráció határértékét 1500 Bq/literben határozták meg, ami hétszer kisebb, mint az Egészségügyi Világszervezet által az ivóvízre ajánlott 10 000 Bq/literes határérték.
Az 1 PBq* = 2,79 g átváltási tényezőt használva a kutatók azt gondolják, hogy évente 150-200 g trícium keletkezik a természetben a légkörben zajló természetes folyamatok során.
Ha a Csendes-óceánt nézzük, a vízben már körülbelül 8,4 kg (3000 PBq) trícium található. Összehasonlításképpen a fukusimai szennyvízben lévő trícium összmennyisége jóval kisebb, körülbelül 3 g (1 PBq).
Fontos megjegyezni, hogy a japán hatóságok nem azt tervezik, hogy egyszerre engedik a Csendes-Óceánba a szennyezett vizet. Évente mindössze 0,06 g tríciumot szándékoznak kibocsátani, mely a Csendes-óceánban már jelen lévő radioaktivitáshoz képest elhanyagolható mennyiség.
A trícium amúgy is csak kis mértékben járul hozzá az óceánok teljes radioaktivitásához. Az óceánok radioaktivitása főként a káliumnak köszönhető, amely az élethez nélkülözhetetlen és minden sejtben jelen lévő elem. Talán meglepő lehet számunkra, hogy a sugárzás egyébként mennyire gyakori jelenség. A környezetünkben rengeteg minden radioaktív valamilyen szinten, beleértve a levegőt, a vizet és a növényeket is.
(Forrás: sciencealert)
*1 PBq, vagyis peta-becquerel = 10 a 15-en becquerel
