Az irány látszólag megfelelő, de még többre van szükség Európától, ha nem akar kiszállni a világ gazdasági nagyhatalmainak a versengéséről, amely a zéró karbon technológiákon alapuló új ipari korszak vezető szerepéért zajlik.

A megújulóenergia-befektetéseknek és a technológiák gyártásának fokozását szolgáló politikák nemcsak az ellátásbiztonságot és a klímacélok elérését támogatják, de erősítik az országok versenyképességét is, és a legjobb stratégiai válasznak tűnnek arra a többszörös válságra, amivel a világ szembenéz. Ezért nemcsak a világ fut versenyt az idővel, illetve a súlyosbodó klímaválsággal, de az országok, különösen Kína, az Egyesült Államok és az Európai Unió között is éles vetélkedés zajlik a tiszta technológiák fejlesztése, gyártása és bevezetése területén. A küzdelem tétje óriási: azok az országok, amelyek a zéró karbon technológiákon alapuló új ipari korszak nyertesei közé kerülnek, nagyobb hatással lehetnek a piacok alakulására, újabb jelentős befektetéseket vonzhatnak magukhoz, és sokezer új munkahelyet teremthetnek.

Kapcsolódó bejegyzések

Hogyan termelhetünk energiát tisztán?

Egyre több alternatívával találkozhatunk, ha tiszta energiáról van szó. De melyek a leghatékonyabbak?

Jó irányba haladunk, de több kell

Az EU látszólag a megfelelő irányba halad, megújulóenergia-kapacitását gyorsan bővíti, így jelenleg az EU rendelkezik a világon a legnagyobb szél- és napenergia-részaránnyal a villamosenergia-termelési mixben, itt a legnagyobb az egy főre jutó elektromos járművek száma, és a blokk a hőszivattyús befektetések és telepítések tekintetében is átvette a vezető szerepet.

Kapcsolódó bejegyzések

Sokkal előbb elérhetné a klímacélt az EU, mint ahogy eddig gondoltuk

2040-ig kaptunk haladékot? Hogyan válhatna az EU klímasemlegessé egy évtizeddel hamarabb?

Az Európai zöldmegállapodás megfelelő időben született meg ahhoz, hogy megerősítse Európa pozícióját Kínával szemben, de egyelőre nem képes tartani a lépést az USA-val és Kínával a tiszta technológiák piacaiért folyó versenyben. Ha a következő években az EU nem növeli hazai termelését és a szóban forgó technológiák pénzügyi támogatását, akkor ismét a lemaradást kockáztatja.

Nem utolsósorban azért, mert az Egyesült Államok inflációcsökkentési törvénye (IRA) az első eredmények alapján várhatóan jelentősen javítani fogja Amerika e téren kifejtett teljesítményét. Az egy éve élesített törvény, amely az Egyesült Államok történetének legjelentősebb jogszabálya az éghajlatváltozás kezelésére, támogatásokkal és adókedvezményekkel ösztönzi a vállalatokat a tiszta technológiák hazai gyártásának és alkalmazásának fokozására. Az IRA bejelentése óta eltelt egy évben a tiszta energiában utazó európai startup vállalkozások kevesebb mint feleannyi befektetést vonzottak, mint tengerentúli társaik.

Az Egyesült Államok a kritikus nyersanyagok belföldi feldolgozását is adójóváírásokkal és -visszatérítésekkel igyekszik fellendíteni, már az intézkedési csomag bejelentését követő hónapokban is érzékelhető sikerrel: a bányacégek, finomítók és akkumulátorgyártók jelentős befektetéseket jelentettek be a tengerentúlon. Európában egy hasonló intézkedés bejelentése egyelőre várat magára, így Amerika – legtöbbször jelentős támogatások ígéretével – akár Európából is új befektetéseket szipkázhat el.

Kapcsolódó bejegyzések

Hogyan alakíthatja át a homokakkumulátor a tiszta energiák piacát?

Lehetséges, hogy megtalálták a megoldást a zöldenergia egyik legégetőbb kérdésére?

Kína továbbra is az élen

Az európai és az amerikai intézkedések kiváltó oka azonban Kína egészpályás letámadásos stratégiája volt. Az ázsiai óriás dominanciája a tiszta technológiák teljes ellátási láncai mentén – különösen az akkumulátorok és a napelemek gyártásához elengedhetetlen kritikus ásványok termelésével összefüggésben – más országokat is arra késztetett, hogy belföldön erősítse az energiaátmenethez szükséges feldolgozóipart. A koronavírus-járvány és az energiakrízis, illetve az orosz-ukrán háború következtében pedig Európa rövid időn belül fájdalmasan megtapasztalhatta az orosz gáztól és a kínai technológiától való függés kedvezőtlen gazdasági következményeit is.

A (nyugati) világ fokozódó erőfeszítései ellenére a dekarbonizációs kulcstechnológiák piacainak vezető szerepéért folyó globális versenyben továbbra is Kína vezet: az idei évben világszerte települő új megújulóenergia-kapacitás több mint fele (55%-a) várhatóan Kínában jön létre, a világ útjain futó elektromos autók szintén több mint fele ugyancsak az ázsiai országban van regisztrálva, és a teljes globális tisztatechnológia-gyártó iparnak mintegy 60%-a úgyszintén itt működik.

Európa túlbonyolítja?

Az EU ugyan már az amerikai intézkedés előtt tett lépéseket saját tisztatechnológia-iparának megerősítésére – lásd például a belföldi napelemgyártó-kapacitás fokozására vonatkozó célt –, majd az IRA bevetését követően további terveket, illetve törvényeket és keretrendszereket dolgozott ki a zöld ipari forradalom vezető szerepének megszerzése érdekében, de ezek egyelőre nem tűnnek versenyképesnek a tengerentúli vetélytárssal szemben.

Az uniós döntéshozatali rendszer ugyanis – nem függetlenül az egyes kérdésekben mutatkozó tagállami megosztottságtól – túlságosan lassúnak és körülményesnek tűnik a jóval centralizáltabb amerikai és kínai szisztémával összehasonlítva, így nem meglepő módon maga az EU válasza is nélkülözi az inflációcsökkentési törvény biztosította keretek egyszerűségét, és csak részben kezeli a problémát, miközben a zöldgazdaság fejlesztését célzó új uniós programok, tervek, megállapodások, keretrendszerek és egyéb intézkedések is nehezen követhetően szaporodnak.

Az EU által az IRA-ra adott válasz részeként kidolgozott Net-Zero Industry Act-ben az Európai Bizottság azt a célt tűzte ki, hogy az EU a tisztatechnológia-igényének (lásd napelemek, szélturbinák és akkumulátorok) legalább 40%-át helyben állítsa elő. A kritikák szerint valószínűtlen, hogy az inkább tervgazdaságra, mint szabadpiaci intézkedésre emlékeztető válaszreakció sorsfordító legyen az EU iparának versenyképessége szempontjából, mivel az nem üzleti, befektetői szemszögből közelíti meg a problémát, és így nagyrészt nélkülözi a napi működési kiadások csökkentésére irányuló ösztönzőket is. Vagyis: nem teszi lehetővé a célok eléréséhez szükséges tőke bevonzását.

Az EU saját becslései szerint is évente mintegy 400 milliárd eurónyi – energiainfrastruktúrára irányuló – új beruházásra lesz szüksége ahhoz, hogy elérje a 2050-re célként kitűzött nettó nulla kibocsátást. A blokk versenyképesebbé tételéhez azonban a kritikusok szerint a jelenlegieknél jóval nagyvonalúbb ösztönzőkre lesz szükség, ezért erőteljes közös európai zöld-iparpolitikát sürgetnek.

Ráadásul az EU-nak egy soha nem látott energiaválsággal is meg kell küzdenie, amely történelmi csúcsra emelte az energiaárakat. És bár ezek az elmúlt egy évben drámai mértékben csökkentek, Európának az – egyebek mellett az Egyesült Államokból származó – cseppfolyósított földgáztól való új függése még mindig jóval magasabb energiaköltségeket jelent a konkurensekkel szemben, valószínűleg hosszabb távon is. A magas energiaárak a versenyképességet is korlátozzák a termelési költségek növelése révén, az energiaintenzív iparágakban pedig ez a tényező sokkal fontosabb mérlegelési szempont, mint a támogatások és az adókedvezmények.

Az ázsiai óriások szorosabb együttműködésre késztethetik az EU-t és Amerikát

Közben Európának Kínára is figyelnie kell, mivel Peking várhatóan szintén új intézkedésekkel igyekszik majd fenntartani a dominanciáját. Az EU és más országok által ez irányba tett lépések eredményeképpen ugyan van esély arra, hogy a következő években mérséklődik Kína tisztaenergia-technológiák piacán kialakított hegemóniája, így az EU napelemfüggősége is, de a helyzet egyelőre az, hogy 2023 első félévében még 50%-kal emelkedett is az Európába irányuló kínai napelemexport, miközben idén mindösszesen 35%-kal nőhet az itt újonnan telepített naperőmű-kapacitás. További erőteljes intézkedések nélkül pedig félő, hogy az EU ahhoz hasonló nagyarányú függőségbe kerül a kínai lítiumion-akkumulátor- és üzemanyagcella-ellátástól is, mint amilyen a háború előtt az orosz energiától való függősége volt.

Az egymással versengő és – hasonló megfontolások alapján – változó intenzitású és csapásirányú kereskedelmi háborút is vívó gazdasági nagyhatalmak persze bizonyos mértékig mindig is egymásra lesznek utalva, már csak a nemzetközi munkamegosztás mellett szóló közgazdasági érvek miatt is, és ez megakadályozhatja a rivalizálás eldurvulását.

A párbeszéd és az együttműködés fontosságát hangsúlyozó hangok mellett más vélemények is akadnak. Ezek szerint a piaci méret szempontjából új viszonyítási alapot teremtő Kína és India jelentette kihívásra is tekintettel az EU és az USA jobban tenné, ha a szabályozások összehangolása, a standardizáció, de a tőkeáramlások és az egymást kölcsönösen erősítő ösztönzők tekintetében is integrálná tisztaenergia-piacait. Hasonló törekvések időről időre fel is bukkannak. Ezzel fokozhatnák és felgyorsíthatnák az új technológiák alkalmazását, ami nemcsak számukra, de a klímaváltozás formájában történelme legnagyobb közös kihívásával szembenéző egész emberiség szempontjából kedvező fejlemény lenne.

Kiemelt kép: canva