„A kutyás lét örök kapocs a természettel” – vallja Gregor Bernadett, Jászai Mari-díjas érdemes művész. A színművésszel az állatokhoz fűződő különleges kapcsolatáról, a felelős állattartásról, a társadalmi szerepvállalásról és az állatvédelem területén végzett áldozatos munkájáról beszélgettünk.

Sok helyen említette, hogy a kutyái, macskái nem csupán házikedvencek, hanem (élet)társai is. Honnan ered ez a mély szeretet az állatvilág iránt?

Az állatokhoz fűződő szoros kapcsolatom egészen a gyermekkoromig vezethető vissza, ami egy szegedi panellakásban kezdődött. Szüleim is nagy állatbarátok voltak, így macskák mindig éltek velünk, egyszerre akár több is. Később a macskatársulathoz ékszerteknősök, papagájok és hörcsögök is csatlakoztak, egyszóval minden olyan kisállat, amelyet egy panellakás elbír. Kamaszlánykoromban aztán a várva várt kiskutya is megérkezett, de tinédzserként talán a kellő felelősségtudat még hiányzott belőlem.

Felnőttkorára ez miben változott?

Ma már úgy érzem, hogy az állatokkal való együttélés és a róluk való gondoskodás számomra szolgálat. A kutyás lét pedig megteremtette a folyamatos kapcsolódást a természethez. Naponta többször is sétálunk a kutyáimmal, olykor megmásszuk a Gellért-hegyet, vagy felfedezzük a főváros egy-egy rejtett kis zugát.

A kutyatartás összeegyeztethető a színművészi hivatással?

Teljes mértékben. A reggeleket a kutyáimmal kezdem. Olyannyira, hogy a séta az első, s csak aztán következik a kávé! Ha vidékre vagy külföldre hívnak szerepelni, a fiam gondoskodik az állatseregről. Álmos szintén nagy állatbarát már kiskora óta. A fiamon látom, hogy mennyire fontos és meghatározó a teremtett világot megismertetni a gyerekekkel és az állatokkal való kapcsolat lehetőségét megadni nekik. Születésétől kezdve társállatokkal élünk együtt, így teljesen evidenssé vált számára a törődés. Ezért is tartom kiemelten fontosnak a gyermekkori edukációt, és azt, hogy a felelős állattartásról minél több fórumon szó essen, előadásokra, tapasztalatcserére teremtsünk lehetőséget.

Az utóbbi időben milyen felelős állattartással kapcsolatos rendezvényen láthattuk?

Rendszeresen járom az országot, előadásokat tartok, és közönségtalálkozókon veszek részt, melyeken a saját tapasztalataimat osztom meg a hallgatósággal. Legutóbb Veszprémben, egy jó hangulatú Tacsi Tali rendezvényen voltam. Ezen a találkozón fogalmazódott meg bennem, hogy mit is jelent nekem az igazi állatszeretet: számomra fontosabbak az állatok igényei és szükségletei, mint a saját kényelmem. Természetesen ez a hozzáállás nemcsak rám jellemző, úgy hiszem, ez az állattartók közös szellemisége.

A felelős állattartással kapcsolatban mi az, amiben véleménye szerint a leginkább változásokra lenne szükség?

Vidéki kis házamnak köszönhetően az utóbbi években a falusi élet velejáróit is megismerhettem. Csak egy példa a sok közül: vidéken még mindig teljesen természetes, hogy tavasszal egymás után születnek a kismacskák, ami idén sem történt másként. Viszont az ivartalanítás hiánya túlszaporodást eredményez, így sok macska kóborol az utcákon. Ami a legrosszabb – és ezt már a statisztikák is alátámasztják –, hogy ezeknek a védtelen kis állatoknak az élete sokkal előbb véget ér, mint a gazdás társaiké. Magányosan a természetben, oltások nélkül átlagosan mindössze 1–2 évet élnek. A fővárosban elterjedtebb az ivartalanítás, de úgy gondolom, hogy a falvakban ez még megoldandó feladat. Azért a pozitív tapasztalatokról is beszéljünk, hiszen az állatorvosok és a civil szervezetek áldozatos munkájának köszönhetően számos állat megmenekül.

Hosszú évek óta az állatvédelem elkötelezett támogatója. Emellett több civil állatvédő szervezetnek is önzetlenül segíti a munkáját. Honnan ez az elhivatottság?

Mindig is szívügyemnek tekintettem az elhagyott, védtelenné vált állatok felkarolását. Ezért lehetőség szerint adománnyal, örökbefogadással, jótékonysági akcióval vagy akár egy állatmenhelyen forgatott videófelhívással igyekszem segíteni. Egyedül a szolgálat és az állatok iránti szeretetem vezérel. Az állatvédelem területén is fontosnak tartom, hogy nevelő, oktató céllal megszólítsuk a fiatalabb generációt, hiszen a mai gyermekek lesznek a jövő állattartói. Országjárásaim során nyitottságot tapasztalok, és pozitív értelemben vett változást, ami örömmel tölt el, de azért van még feladatunk a jövőbe tekintve.

Az állatvédelemnél maradva: nemrég a Közös ügyünk az állatvédelem Alapítvány kuratóriumi tagjai közé választották. Mit jelent ez a felkérés az életében?

Ezt a kitüntető szerepet is küldetésként élem meg. A megtisztelő felkérés dr. Vetter Szilvia elnökasszonytól érkezett, aminek révén valóban neves szaktekintélyek közé kerültem színművészként. Úgy érzem, mindezt – mint egy nagycsaládos édesanya – a mindennapi életmódommal tudom a leginkább meghálálni. Egy 60 négyzetméteres lakásban két kutyával, macskákkal és tengerimalacokkal együtt élve talán hiteles példa lehetek.

Szeptembertől pedig ismét iskolapadba ül!

Az Alapítvány kuratóriumi tagsága adta meg a végső inspirációt, hogy a gyakorlati, tapasztalati tudáson túl az állatvédelem elméleti kincsestárát is felfedezzem. Fontosnak tartom, hogy felkészült és naprakész legyek az állatvédelemmel kapcsolatos törvények és jogszabályok tekintetében is, ezért beiratkoztam a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán induló kétféléves képzésre.

Hazánk egyik legkedveltebb színművésze hivatalosan is állatvédelmi szakember lesz?

Igen, éppen a napokban kezdem a jogi szakokleveles állatvédelmi szakember képzést. Ez az év dr. Vetter Szilvia vezetésével olyan témaköröket érint majd, mint az állatvédelem magánjogi kérdései, közigazgatási és büntetőjogi vonatkozásai, a kedvtelésből tartott állatok jogi védelme, a gazdasági haszonállatokra vonatkozó szabályozás, a vadon élő, veszélyes állatok, a kísérleti állatok, az illegális állatkereskedelem, az állatvédelem pszichológiai, kriminológiai, gazdasági, szociökonómiai és antropológiai aspektusai vagy az állatvédelem és az állatkínzás az állatorvos szemével. Bizakodva várom életem újabb megoldandó és szép kihívását.

Kapcsolódó bejegyzések

Aki állatokat bántalmaz, jó eséllyel embereket is fog – Podcast

Dr. Vetter Szilviával beszélgettünk az állatvédelem fontosságáról, jelenlegi helyzetéről és arról, hogy merre fejlődhet tovább a terület a jövőben.

Az Újszínház színművészeként a jövőben lát arra lehetőséget, hogy a teátrum falai között is megismerhessék a gyermekek az állattartás fontos szabályait?

Öröm volna, ha a hivatásomban is beszélhetnék a felelős állattartásról. Terveim között szerepel, hogy a gyermekelőadások előtt egy rövid blokkban, játékosan és élő példával, akár egy társállattal együtt, bemutathassam ember és állat kapcsolatát. Remélem, hogy lesz erre lehetőség, már csak azért is, mert a kisgyermekek eredendően tiszta nyitottsággal fordulnak még a természet felé, s ha ezt megerősítjük, felnőttkorukban is megmaradhat az élővilággal való szoros kapcsolatuk.

Ahogy említette, „nagycsaládos” állattartó. Kik tartoznak a családhoz?

Whisky, a végtelenül nyugodt és türelmes skót juhászkutya. Lulu a belga juhászkutya, aki a fajtáján belül Groenendael, kinézete szerint pedig egy fekete rókára hasonlít. A macskáim között 15 éves a rangidős, s bevallom, nem igazán terveztem már újabb jövevény érkezését, de nyáron egy gyönyörű kis vörös macska árván maradt, ezért magamhoz vettem, így Fricike is a klán tagja lett.

Bernadett, teljes az élete?

Igen, szakmailag és magánemberként is a helyemen érzem magam. Mára sokkal visszavonultabban élek, egyszerűen és békében. Családomtól, barátaimtól és a társállataimtól megkapom azt a szeretetet, amire egy ember vágyhat. Az állat és az ember között van egy olyan tiszta, egymás szeretetére és tiszteletére épülő bizalmas viszony, ami a mai napig megrendítő számomra. Ez az igazi, feltétel nélküli szeretet! Ennél nem is kell több. Ez a minden!