Talán nem túlzás azt állítani, hogy a rovaroktól való irtózás az emberiség jelentős részére jellemző. Szép számmal vannak olyanok is, akik nem egyszerűen undorodnak vagy viszolyognak ezektől az állatoktól, hanem komoly fóbiában szenvednek, holott a legtöbb esetben nincs is racionális indokuk erre. De mi húzódhat a különböző szárnyas, ízeltlábú, sokszemű, zizegő és kotorászó lényektől való iszonyodásunk mögött?
Az ember rovarokkal kapcsolatos zsigeri félelmét a 19. század végi gótikus irodalom kezdte el először tovább fokozni, amikor a pókokat a gonosz szimbólumaként kezdték el ábrázolni egyes regényekben. Később ezt a vonalat vitte tovább a filmművészet: az 1950-es évekre már konkrét alműfajt tettek ki a horror zsánerén belül a rovaros riogatásra építő mozik, a recept pedig olyannyira működőképesnek bizonyult, hogy egészen napjainkig el-elcsíphetünk egy-egy pókos rémfilmet a moziműsort böngészve.
Kapcsolódó bejegyzések
Imádkozó sáska – Minél többet tudsz meg róla, annál bizarrabb!
Az imádkozó sáskával kapcsolatban magabiztosan kijelenthető, hogy nem lesz a rovarundorral küzdő emberek kedvenc állata.
Hogy csak néhányat említsünk az ilyen jellegű mozgóképek közül: Pókiszony, melyben egy család új házának pincéjéből kerülnek elő a rettegést kiváltó nyolclábú rovarok; vagy ott a Mimic pár évvel későbbről, amelyben csótányokból, imádkozó sáskákból és termeszekből mutálódott lények okoznak riadalmat a New York-i metróban; az 1950-es évekbeli termésből pedig az Ők! címet viselő hangyás horrort érdemes kiemelni. Ezektől a sztoriktól azok félnek igazán, akik vagy zoofóbiások, azaz az összes állattól tartanak, vagy entomofóbiások, akarofóbiások, esetleg arachnofóbiások.
Fotó: Canva
Nemcsak félünk, undorodunk is
A világon a legtöbb ember az összes állat közül a kígyóktól fél a legjobban, ám mivel nagyobb valószínűséggel rettegünk olyan állatoktól, amelyek nemcsak megrémisztenek, hanem undorreakciót is kiváltanak belőlünk, talán nem meglepő, hogy a kígyókat a csótányok és a pókok követik. Azok azonban, akik nemcsak ettől a kettőtől irtóznak kórosan, hanem az összes rovartól, entomofóbiában, vagyis rovariszonyban szenvednek. Ilyesmit könnyen előidézhet például egy gyermekkorban átélt felkavaró találkozás valamelyik rovarral: ezért érzett elnyomhatatlan rovariszonyt a híres spanyol festőművész, Salvador Dalí is egész életében, akit kisgyermekként az unokatestvére szöcskével riogatott.
Egy másik megközelítés szerint az entomofóbia az ember egyik evolúciós ösztöne, ami azért lép működésbe, mert bizonyos rovarok (például a kullancsok, esetleg a csótányok, a szúnyogok) betegségeket terjeszthetnek, míg egyes rovarok lárvái a testünk által termelt salakanyagok csúszós, nyálkás állagára emlékeztetnek minket, ezt pedig az agyunk ugyancsak összekapcsolja a fertőzésveszéllyel. Undorodni is azért kezdünk a rovaroktól, mert ösztönösen így figyelmeztetjük magunkat arra, hogy ha nem vagyunk kellőképpen elővigyázatosak, kórokozóknak tehetjük ki a szervezetünket.
Fotó: Canva
Van, akit az igazán apró rovarok tudnak kikergetni a világból
Arra a személyre, aki akarofóbiás, az olyan apróbb termetű rovarok vannak rendkívül rossz hatással, mint az atkák, a tetvek, a bolhák, esetleg a hangyák. Ez a félelem akkor válik igazán súlyossá, amikor a fóbiás személy már csupán egy tévképzet miatt retteg, és annak ellenére érzi azt, hogy a különböző aprócska rovarok megszállják a testét annak nyílásain keresztül, hogy közben ilyesmiről a valóságban szó sincs.
Ezekben a komolyabb esetekben jelentkezhet kóros, nem múló viszketésérzet is, valamint az sem ritka az akarofóbiásoknál, hogy véresre vakarják a testük bizonyos pontjait, rosszabb esetben pedig nem csupán a körmüket, hanem egyéb, veszélyes eszközöket is használnak a magukba képzelt betolakodók elleni harchoz. Az ennyire szélsőséges formát öltő rettegés kiváltója lehet valamilyen betegség, például szifilisz, övsömör vagy bőrrák, de az is előfordulhat, hogy a rovarokkal kapcsolatos hallucinációkat növényvédő vagy kábítószerek idézik elő az elmében.
Fotó: Canva
A legtöbb rovariszonyos rémálmában pókok szerepelnek
Rengeteg ember fél valamilyen szinten a pókoktól, holott valójában erre tényleg csak nagyon kevés esetben van valódi ok. A világon nagyjából 50 ezer fajta pók él, ám ezeknek pusztán igen csekély hányada jelent veszélyt az emberre. A pókiszony, vagyis az arachnofóbia eredetét bizonyos kutatói nézetek a hatszemű homoki pókhoz kapcsolják, amely faj a feltételezések szerint még a kezdetek kezdetén fenyegethette őseink egészségét alattomos támadásával és erősen mérgező csípésével.
Fotó: Canva
A hatszemű homoki pók által kiváltott félelem evolúciós ösztönként maradhatott meg az emberben, és kiterjedhetett általánosságban a pókokra, ezért lehet, hogy a pókiszonyos modern ember akár egy ártalmatlan és még csak bizarr külsejűnek sem különösebben bélyegezhető házi kaszáspóktól is megriad. Érdekes megfigyelni azt is, hogy az arachnofóbia leginkább Európában, illetve a kontinensünk leszármazottai által benépesített országokban tapasztalható széles körben, míg Afrika és Ázsia egyes területein nemhogy nem félnek az emberek a pókoktól, hanem ínyencségként el is fogyasztják őket.
Kapcsolódó bejegyzések
Tücsökfehérjéből készít proteinszeletet egy magyar orvostanhallgató
A tücsökfehérje gyorsabban és hatékonyabban segít az izomépítésben, mint más fehérjeforrások.
Összegzés
Nem kell persze, hogy ezentúl kedvenc állatainkként tartsuk számon a különböző rovarokat, ám az már problémát jelent, ha annyira rettegünk tőlük, hogy akkor is mindenféle vegyszerrel akarunk ellenük védekezni, amikor egyébként erre az égvilágon semmi szükség. Hiába viszolygunk ugyanis tőlük, a rovarok szerepe nélkülözhetetlen az ökoszisztémában. Ahelyett tehát, hogy az életünket féltjük tőlük, hálásak is lehetnénk nekik azért, hogy élhetőbbé teszik számunkra a bolygót.
Felhasznált irodalom:
Kate Summerscale: Fóbiák és mániák. Athenaeum Kiadó. Budapest, 2024.
Kiemelt kép: Canva
