Sir Partha Dasgupta, a Cambridge-i Egyetem emeritus közgazdaságtan-professzora, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem díszdoktora 2026 februárjában a Planet Budapest vendégeként látogatott hazánkba. Cikkünk a rendezvényen elhangzott „Delicate balance between nature and economy” című előadásának összefoglalója.
Miért hagyják ki a természetet a közgazdaságtanból? Jómagam az 1950-es évek óta foglalkozom ezzel a témával. A második világháború óta már a hétköznapi ember is közgazdasági gondolkodásmóddal él, nemcsak a tudósok. Hatalmas változások történtek, de a természet kimaradt a képletből, pedig ezzel valami nagyon fontosat hagyunk ki. A természet a jólétünk és gazdasági teljesítményünk mutatóiból is kimaradt.
A GDP nem mond semmit a természeti értékeink romlásáról
A GDP mutató megalkotása az 1930-as válságévekre esett, amikor elsősorban a foglalkoztatás szintje és a gyárak kihasználtsága lebegett a vezetők szeme előtt. A fenntarthatóság jóval később került a látóterünkbe. Érdekes, hogy a G (gross) bruttót jelent, de a természeti tőke értékcsökkenését mégsem értik bele. Kérdés, hogy miért nem? Van erre megállapított százalék pedig, amit például az épületek esetében is használnak.
A természet amortizációja, „kopása” viszont nem olyan feltűnő, nem olyan egyértelmű, sokszor néma jelenség. Ráadásul a természet mobilis. Elvándorol, elbújik. Együtt kell működni az ökológusokkal ahhoz, hogy lássuk, milyen mértékű ez a változás. Emellett az sem mellékes számunkra, hogy a természet nem csak tőke. Vallási és spirituális értéke is van.
A gazdaság teljesítményét mérő indexek nem mondanak semmit a jövőről, arról, hogy mi fog következni. Mintha egy pataknak sem a forrását nem ismernénk, sem a továbbhaladását nem látnánk, csak az előttünk elterülő áramlatot. Áramlatból nem tudunk jövőt jósolni. Az áramlatból a leltár irányába kellene elmozdulni, igy tudnánk összességében a vagyonunkról gondolkozni.
Kapcsolódó bejegyzések
A természet közgazdásza: díszdoktorrá avatták Sir Partha Dasguptát
Dasgupta professzort a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kimagasló tudományos munkássága elismeréseként díszdoktorrá avatta.
Mennyit ér a természet?
Tudom, hogy a természettel nehéz számolni. Hiszen nincs piaca, ezáltal nincs ára, és hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy aminek nincs ára, annak értéke sincs. Ezért megpróbáltuk beárazni: de vajon mennyit ér egy tengerpart vagy egy park?
A becsléshez kezdetben csak összeadtuk az utazási költségeket, a konkrét emberi költéseket. Ám ma már továbbléptünk. Jó példa erre az az érték, amit a mangroveerdők sávja képvisel. A mangroveerdők védik a falvakat a viharos tengertől: ez egyértelmű ökológiai szolgáltatás, létfontosságú az ott élők számára. Nincs konkrét ára, ám nagyon sokat ér. Ebből is látszik, hogy a GDP helyett azt a teljes vagyont kellene figyelembe venni, amelybe a természeti tőke és annak változása, gyarapodása vagy pusztulása is beletartozik.
A globális gazdaságban a természeti tőke állapotát azzal a képlettel szokás leírni, amelyben a teljes népesség és az egy főre eső GDP szorzata egy hatékonysági tényezővel (ilyen például a pazarlás) osztva áll az egyik oldalon, a másik oldalon pedig – mondhatni, ennek „árnyékában” – a globális bioszféra, amit a rendelkezésre álló természeti tőke és annak potenciális regenerációs rátája ad meg. Ha a bal oldali szorzat nagyobb, mint a jobb oldali, ahogy egyébként jelenleg is van, akkor ez azt jelenti, hogy többet veszünk ki, mint amennyi képes megújulni. Kérdés, hogy mennyivel többet.
Kapcsolódó bejegyzések
Több mint 600 oldalas jelentés taglalja a biológiai sokféleség gazdasági előnyeit
Egy a brit kormány által támogatott ma közétett jelentés szerint a nemzeteknek újra kell gondolniuk a gazdasági növekedést, mint a siker mércéjét, ha be akarják tartani a természeti világ pusztulásának megállítására tett ígéreteiket.
A túlfogyasztás a természeti tőke kimerüléséhez vezet
Az elmúlt 30 évben számos becslés született erre. Az ENSZ és a Világbank értékelése alapján a bal és a jobb oldal aránya 1,7: magyarul 1,7 Föld bolygóra lenne szükség ahhoz, hogy a jelenlegi túlhasználatot kompenzáljuk. Ez az arány nagyjából 60 éve billent ki. A fajok kihalásának mértéke felgyorsult, ma százszor, olykor ezerszer nagyobb, mint korábban; ez a talajmintákból nyomon követhető (ezért is érdemes ökológusokkal együtt dolgozni). A közgazdászok késve eszméltek.
Hosszú út áll előttünk, mire megérthetjük, mit is teszünk a Földdel. Bizonyára számos új szabály születik majd, bár meggyőződésem, hogy a személyes életmód többet jelent, mint bármilyen globális ügynökség állásfoglalása. Egyszerűen nem tudunk mindent monitorozni. Önkorlátozásra van szükség, és nem azért, mert megadóztatják a pazarlást.
Véleményem szerint az oktatással tehetünk a legtöbbet. Az emberek nagy része már városokban él, a gyerekeink nem látnak elég zöldet maguk körül. Szükség lenne konkrét természeti tanulmányokra. Népszerű lenne, mert a gyerekek szeretnek a földdel játszani, turkálni. Érdekli őket a természet. 2021-ben felvetettem ezt a brit kormánynak: lelkesek voltak, és a tanterv választható részévé tették, de ez sajnos még nem elég. Azt remélem, unokáinkat kiterjedtebb természeti környezet veszi majd körül.
Fotók: Berecz Valter
