Városi virágágyi kiültetésekben is gyakran találkozunk a kakastaréjjal, vagy más néven a celosiával, mely rengeteg színárnyalatban létezik, és vannak tollas virágformájú, illetve kakastaréjra emlékeztető „cristata” formájú változatai is. Bár nálunk ez a faj kifejezetten dísznövénynek számít, egyes országokban kedvelt zöldségnövény. Érdemes megkóstolni, mert az első fagyokig folyamatosan találunk a töveken fiatal, konyhai felhasználásra alkalmas hajtásokat.
A közönséges kakastaréj (Celosia argentea) sok országban dísznövény, máshol azonban fontos és tápláló zöldség. A leveleket és a fiatal hajtásokat megfőzik, majd levesek és pörköltek készítéséhez használják fel. A magjából étolaj sajtolható. Konyhakerti felhasználása leginkább az amarantokhoz hasonló, melyek szintén több díszváltozattal is rendelkeznek. Rokonságban is áll velük, akárcsak a nálunk gyomként ismert disznóparéjjal.
Kapcsolódó bejegyzések
Virág körüli gasztroutazás
Halmos Monika nem csupán gyönyörű élő dekorációt lát a virágokban, hanem igazi gasztronómiai élményt varázsol belőlük.
Bár a celosiát hazánkban is dísznövényként termesztik, az Egyesült Államokban és Afrikában azonban elterjedt, mint termesztett zöldség. Leveleit főzhetjük vagy párolhatjuk, és köretként is fogyaszthatjuk. Levelei, fiatal szárai, sőt a fiatal virágkezdemények a főzés során könnyen megpuhulnak. A levelek lágy szerkezetűek, és enyhén spenót ízűek. A virágzás alatt szedett idősebb levelek is fogyaszthatók, azonban ezek esetenként keserűvé és szálkássá válhatnak. Ennek ellenére a keserű íz sem jelenti azt, hogy mérgezővé vált volna, csak ekkor már kevésbé ízletes. Kis mennyiségben ilyenkor is fogyasztható, sőt a keserű íz hasznos, étvágygerjesztő hatású.
Az ízbéli módosulások miatt is érdemesebb a termesztési célokat különválasztani: azaz, ha dísznövényként tartjuk akkor hagyjuk virágozni, ha zöldségként fogyasztanánk akkor a bimbókat inkább távolítsuk el a tövekről, hiszen ekkor a levélhozam növelése az elsődleges cél.
Sok néven ismert
E fajnak nálunk leggyakoribb neve kakastaréj, vagy kakaspír, bár ez csak a cristata virágformára illik rá, a tollasra kevésbé. Gyakran hivatkoznak rá latin nevéből eredően celosia-ként, de tollaska, soko, vagy lagosi spenótként is találkozhatunk vele a szakirodalomban (utóbbi neve már az étkezési célokra is utal). Nigériában például nemzeti ételnek számít, a „soko yokoto” nevű leves is ebből a növényből készül.
Van, ahol a magjait álgabonaként használják. A gabonák egyszikű növények – ez kétszikű – ám táplálkozási szempontból azért álgabona (pszeudocereália), mert keményítő tartalma szintén magas és hántolva, őrölve a gabonákhoz hasonlóam használhatók fel.
Házilag a gabonaszerű felhasználás elég nehezen kivitelezhető, ám zöldségként egyszerűen feldolgozható e növény. Magról vethető, így négyhetes korától már szedhető. Kora őszi vetéssel másodnövényként is termeszthetjük, vagy akár cserépben elvetve az ablakpárkányon is tartható.
Kapcsolódó bejegyzések
Gyomnövény is lehet gyógynövény, sőt jól is lakhatunk vele! – Podcast
A Greens of Daisy nevű csatorna alapítója volt adásunk vendége, akivel ehető vadnövényekről, gyomnak gondolt gyógynövényekről beszélgettünk.
Táplálkozási célra érdemes rendszeresen szedni, mert a vágások miatt bokrosabb lesz és újabb, több hajtást hoz. A virágok megjelenésekor a levelei keményebbé válnak, ám ha a virágot eltávolítjuk, akkor ismét zsenge hajtások jelennek meg rajta.
A kertben, dísznek tartott tövek is „lefejezhetők” a virágok eltávolításával, és becserepezve szobában, világos helyen, ablak mellett tartva sokáig lesz használható levelünk róla. Ha kint hagyjuk, akkor egynyári növénynek számít, az első fagyok elpusztítják (bár az utóbbi években nem jellemzők a korai fagyok).
Egyszerű a termesztése
A celósiák trópusi eredetű növények, nemzetségük mintegy 60 fajt számlál, ezen belül is rengeteg faját, kertészeti díszváltozatot találhatunk. Ezek a lágyszárú növények általában függőlegesen növekednek, de némelyek kúszónövényként viselkednek, és a talajon elterülve terjednek.
Nálunk a legismertebb faj a Celosia argentea, melynek virágzata sok apró, egyedi virágból áll, és a virágzat formája egyaránt lehet karéjszerű vagy tollas elrendeződésű. Magvetéses szaporítással is gyorsan fejlődik, ám a leszedett hajtásdugványokról is könnyen gyökereztethető.
Magról vetett állomány nevelésekor a magok csírázásához a 20-22 fokos hőmérséklet és az állandó páratartalom szükséges. A hazánkban ültetett fajtái 30-40 cm magasra nőnek, de eredeti élőhelyén akár a 2 méteres magasságot is elérhetik. Kertben fagyérzékenysége miatt egynyári növény, ám fagymentes helyen (például szobában tartva) évelőként viselkedik.
A celóziák kertben és beltérben is termeszthetők, de bárhol is vannak, minél több fényt kell biztosítanunk számukra. A tűző napot is elviselik, ám emiatt virágaik kifakulhatnak. 5 fok alatti hőmérsékleten fejlődésük leáll, hőmérsékleti optimumuk 20-24 fok között van.
Víz-, és tápanyagigényes növények, de a gyökerük ne álljon vízben hosszabb ideig, ám talaja ne is száradjon ki teljesen! Nincs sok növényvédelmi probléma vele, esetenként tripszek támadhatják meg. Amennyiben télre beköltöztetnénk a kertből akkor 10 fok feletti hőmérsékleten tartsuk, minél világosabb helyen. A teleltetés után tavasszal akkor ültessük ki, amikor már talajmenti fagyokra sem kell számítani és az éjszakai hőmérséklet is 10 fok felett van. Kiteleltetéskor fokozatosan kell a direkt napfényhez szoktatni.
(forrás: agrarszektor.hu)
Kiemelt kép: Canva