Ki ne szeretné a szép, színes virágokat, amelyek szemet gyönyörködtető látványt nyújtva ékesítik kertünket, balkonunkat vagy éppen lakásunk belső tereit? Azonban van, aki nem csupán élő dekorációként gondol ezekre a csodálatos növényekre.  

Halmos Monika gyermekkora óta a növények szerelmese, és több mint harminc éve foglalkozik a virágok kulináris oldalával. Csodái a Rózsakunyhó nevű varázslatos birodalmában születnek, ahol saját, vadregényes biokertjében termeszti a virágait is. Tudását és tapasztalatait eddig 86 könyvében, illetve előadások, bemutatók, főzőkurzusok, workshopok, valamint gyógynövényes-erdőfürdős túrák révén osztja meg a téma iránt érdeklődőkkel. Vele beszélgettünk az ehető virágok csodálatos világáról.

Melyik volt előbb jelen az életében, a növények és a virágok, vagy pedig a gasztronómia?

Ez jó kérdés. Igazából a virágok és a növények. Gyermekkoromban rengeteg időt töltöttem a nagymamámnál, akinek a lakóhelye környékén virágkertészetek voltak. Egyedüli gyerekként mindig ott lábatlankodtam ezekben a kertészetekben, és ebbe-abba be is segítettem nekik. Emellett már itt is jelen volt a gasztronómia, ugyanis mindenfélét ettünk, ami a kertben éppen termett. A szezonalitás, amit manapság sokszor különlegesnek titulálnak például egy étterem étlapján, régen teljesen természetes volt, azt ettük, amit éppen kínált a természet. Szerintem ez a normális táplálkozás, én a mai napig ehhez tartom magam. Akkor fogyasztjuk a növényeket, amikor éppen a virágzás vagy az érés teljében vannak, hiszen ekkor tartalmazzák a legtöbb tápanyagot, és ilyenkor a legfinomabbak.

Kapcsolódó bejegyzések

Lakjunk jól gyomnövényekkel! – Interjú Greens of Daisy-vel

Bukovicsné Békefi Daisy-vel, a Green of Daisy oldalak kitalálójával beszélgettünk a környezetünkben található ehető gyom- és gyógynövényekről.

Virágot is ekkor kóstolt először?

A gyermekkoromhoz jó pár olyan íz kötődik, amelyekről én azt hittem, hogy másnál is természetesek, de később kiderült, hogy mégsem azok. Az egyik ilyen a bundában sült akácvirág, amit tényleg rengetegen fogyasztanak, ahol a fehér akác előfordul. Mégis, amikor a budapesti belvárosi iskolában, ahová jártam, elmeséltem az osztálytársaimnak, nem értették, hogy miről beszélek. Ezért erről inkább hallgattam a továbbiakban, azonban ez a gyermekkori ízvilág és az étkezési kultúra, amit a kert alapozott meg, az egész életemhez hozzátartozott.

Ezek szerint akkor a fehér akác virága volt az első, amit kóstolt?

Igen, erre emlékszem, de emellett nálunk otthon a kamrában kis üvegekben sorakoztak a rózsalekvárok, illetve mindig készítettünk bodzavirágszörpöt is.

Hogyan folytatódott az ehető virágok iránti érdeklődés?

Elkezdtem utánanézni a témának, hogy milyen virágokat ettek régen az emberek. Találtam néhány igen öreg magyar, illetve német nyelvű szakácskönyvet az 1800-as évekből, így aztán arra is rájöttem, hogy a virágevés kultúrája a német nyelvterületeken sokkal erősebben jelen volt, mint nálunk, valamint sokkal több irodalom maradt fenn onnan.

Így első körben német nyelvterületen kutattam a témát, utána pedig itthon a népmesei elemekre és a szájhagyomány útján terjedő történetekre hagyatkoztam. Ez utóbbi azóta is tart, mert ha bárhol előadást, kóstolót vagy más programot tartok szerte az országban, mindig megkérem az embereket, hogy meséljenek arról, ha van bármilyen ehető virágokkal kapcsolatos emlékük vagy esetleg családi receptjük. És sokszor elő is kerülnek olyan ételek, amelyek meglepnek, és bizonyos tájegységekhez kötődnek.

Úgy tudom, hogy a növények szeretete mellett a kreativitása is hamar kialakult. Hogyan kapcsolódott össze a kettő?

A 90-es évek elején – mivel a virágkötészet az egyik szakmám, én már akkor is növényekkel foglalkoztam – a szomszédunkban lakott egy fotóművész, aki naptárakhoz, képeslapokhoz, könyvek illusztrációihoz készített fotókat. Akkoriban jöttek divatba Magyarországon azok a nagyon szép, színes fotókkal tarkított könyvek. Ez a fotóművész kapott egy felkérést a Magyar Postától, hogy képeslapokhoz készítsen virágfotókat, ő pedig nemigen tudta, hogyan kezdjen hozzá. Ezért az én segítségemet kérte, és a közös munkánk tényleg remekül sikerült. Egy kis pinceműteremben készültek a szebbnél szebb virágcsendéletek, és túlzás nélkül mondhatom, hogy a mi fotóink uralták Magyarország képeslapkínálatának a 99 százalékát, amelyek aztán megjelentek a különböző naptárakban is.

Kapcsolódó bejegyzések

Hasznos gyomok a kertben – Ne irtsd ki őket!

Nem biztos, hogy minden gyomtól fékevesztetten szabadulnunk kell. Bemutatunk pár hasznos gyomot.

A gasztronómia is ekkor került be a képbe?

Az említett fotóművész szakácsokkal is dolgozott együtt, akik bár fantasztikus ételeket tudtak készíteni, mégsem tudták azokat úgy tálalni, hogy a fotókon is tökéletesen mutassanak. Így ezen a területen is összedolgozunk – itt már hármasban az ételek készítőivel –, ezáltal csodaszép illusztrációk születnek különböző szakácskönyvekbe és gasztromagazinokba.

Akkor született meg az első saját könyv is?

Így kerültem kapcsolatba a Magyar Konyha magazin akkori főszerkesztőjével, akinek egyszer meséltem az ehető virágok iránti szenvedélyemről, valamint a titkos receptjeimről, amelyeket már régóta gyűjtögettem. Ő pedig arra biztatott, hogy írjam meg ezeket a recepteket és az ezzel kapcsolatos kutatásaimat, tapasztalatimat, így látott napvilágot 1999-ben az első könyvem, a Varázslatos Virágízek.

Mennyire nyitottak az emberek arra, hogy a virágokra ételként tekintsenek?

Érdekes, hogy bár rengeteg ember kíváncsi, és szívesen kóstol ilyesmit, mégis vannak, akik ettől teljes mértékben elzárkóznak. Ilyenkor azt szoktam kérdezni, hogy vajon akkor, amikor betegek vagyunk, hányszor fordulunk a virágokhoz, például a kamillához vagy a körömvirághoz. De mégis, az agyunkban sokszor valahogy egészen más érzete van annak, ha leforrázunk egy virágot, és elfogyasztjuk az így készült teát, vagy iszunk egy rózsaszörpöt, hiszen ilyenkor nem találkozunk ténylegesen magával a virággal úgy, mint amikor megesszük. Valószínűleg sokan ezért idegenkednek a virágevéstől.

Milyen ételeket lehet a virágokból készíteni?

A legismertebbek a szörpök és a lekvárok. Amit én a könyveimben is szeretnék megmutatni, pont az, hogy a virág nem csupán ennyi vagy egy szép dekoráció egy éttermi tányéron, hanem megismerve őket rengetegféleképpen elkészíthetők.

A nyári időszakban vannak olyan nagyobb virágok – például a cukkini vagy a sásliliom –, amelyek édes, sós, zöldséges vagy akár húsos töltelékkel is ízletesek. Aztán vannak olyan virágok, amelyek remekül kiegészítik a különböző salátákat, például egy kis savanykás begóniával vagy egy mézvirággal nagyszerűen fel lehet dobni az egyszerű levélsalátánkat. Gyönyörű látvány lesz, és isteni finom ízeket lehet velük előcsalogatni.

Színes virágszirmokkal lehet gyúrt tésztát készíteni, én például nagyon szeretek színes széles metéltet csinálni. De hosszan sorolhatnánk még a felhasználási módokat a desszertektől a fagylaltok és a torták ízesítésén át a kekszekig.

Ha valaki szeretne többet megtudni az ehető virágokról, hol és hogyan teheti ezt meg?

Folyamatosan tartok előadásokat szerte az országban, ahol van rá érdeklődés, illetve workshopokat is szervezek, amelyek mindig szezonálisak. Vannak, ugye, könyveim is, és a téli időszakban online oktatást is tartok, de ez csak a kiegészítése annak, amit a természetben élőben átélhetünk. Úgy gondolom, hogy az ilyesmit az ember úgy tanulhatja meg igazán, ha ott van a helyszínen, ha meg tudja fogni, szagolni, ízlelni a virágokat, amikor minden érzékszervével tapasztalni tudja őket.

Tévedek, ha azt gondolom, hogy minden virág édes ízű?

Az ember azt gondolná, hogy minden virág édes. Mivel a virágban mindig van virágpor és nektár, ezért társítjuk hozzá az édes ízt, pedig vannak olyanok, amelyek kifejezetten nem édesek. Például a begónia is savanyú, oxálsavat tartalmaz, mint a sóska, így a pici rózsaszín virág becsapós lehet, ha valaki bekapja, és édes ízt vár. A sarkantyúka pedig inkább a tormára vagy a borsra hajaz, csípős íze van a levelének és a virágának is.

Aztán ott vannak a bársonyvirágok, vagyis a büdöskék, amelyeket ha végig kóstolunk, akkor a kesernyésen édes íz egész palettája tárul elénk. Az egyik nagy kedvencem pedig a különlegesen pikáns sásliliom, amely csak a nevében liliom, és a távol-keleti konyha egyik igen kedvelt élelmiszer-alapanyaga. Isteni finom a lepirított bimbója, vagy a virágszirma különböző gyümölcsökkel és zöldségekkel. Én például előszeretettel készítek belőle desszertet úgy, hogy virágszirmokkal ízesített tejberizst töltök bele.

Jól gondolom, hogy az ehető virágok is hozzájárulnak a fenntarthatóbb kertműveléshez?   

Ha valaki étkezési céllal szeretne otthon virágokat termeszteni, akkor nagyon fontos, hogy vegyszermentesen kell tartani a kertjét, tehát ez máris egy lépés a biokiskert felé. Ráadásul ezeknek a növényeknek nagy része kiváló köztes vagy társnövénye lehet egyes zöldségeknek, ezáltal nemcsak szép és hasznos, hanem könnyen fenntartható kiskertet tudunk kialakítani. Nálam például együtt nőnek, és egymást segítik a különböző virágok, fűszerek és zöldségek, és azt gondolom, hogy a fenntartható kertnek fontos része, hogy olyan virágokat ültessünk, amelyek szépek, hasznosak, ráadásul még finomak is.

A vadon élő vagy gaznak titulált nem kultúrnövények virágait is elfogyaszthatjuk?

Ezek között rengeteg gyógynövény, salátanövény és ehető virág található, és ezek is nagyon különleges ízvilágot, valamint beltartalmat adnak nekünk. A sokféle vadnövényt is érdemes beépítenünk az étkezésünkbe, mert ezek is óriási pluszt adnak nekünk. Régen egyébként ínségételként is fogyasztottak efféle növényeket, vagy például a hadifogságban a csalánnak tulajdonképpen életmentő szerepe volt. Egyáltalán nem azt szeretném ezzel sugallni, hogy most is a legrosszabbra kell felkészülni, de jó, ha az ember kicsit másképp néz a világra, a „gazos” kertjére, és tudja, hogy melyik növény mire jó.

A védett növényfajokkal kapcsolatban a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény kimondja, hogy tilos az egyedek veszélyeztetése, engedély nélküli elpusztítása, károsítása, élőhelyeinek veszélyeztetése. Továbbá bármilyen, a védett fajok egyedeivel végzett tevékenység a természetvédelmi hatóság engedélyéhez kötött.

A virágok felhasználása előtt pedig mindenképpen körültekintően tájékozódjunk arról, hogy az adott növény biztonságosan elfogyasztható-e.

De ehhez persze szemléletváltás is kellene, hogy nem az a szép és jó kert, amely vakondhálós, fóliás, kétnaponta frissen nyírt és tujákkal körbeültetett angol pázsitból áll, hanem egy vadnövényekkel tarkított, élő egység, ahol a különböző élőlények egymást segítik. Emellett a kert folyamatos megfigyelést is jelent. Együtt kell élnünk vele, és megismerni az állandó változását.

Képek: Halmos Monika