Tavasszal indul burjánzásnak ez a mindenhol megtalálható növény, amelynek a mezőgazdászok nem igazán örülnek, hiszen nagymértékű elterjedése jelentős károkat okozhat a vetésben. Mások azonban direkt telepítik a kertjükbe, és többféleképpen fel is használják a háztartásukban.
A tyúkhúr (Stellaria media) a szegfűvirágúak rendjébe, ezen belül pedig a szegfűfélék családjába tartozó növény. A nitrogénben gazdag talajokat kedveli, ősszel és télen csírázik, majd áttelel, és tavasszal indul növekedésnek. A magvak 2 °C-on már csíráznak, csírázóképességüket pedig akár 25 évig is megtartják a talajban.
A tyúkok kedvence
A tyúkhúr – vagy csibehúr, tikhúr, tyúkbegy, madárhúr, pipehúr, libacsillaghúr – elnevezésében más nyelveken is megjelenik a tyúk (angolul chickweed), illetve madár (németül Vogelmiere) szó. Nevének eredete a „felhasználókra” utal, akik előszeretettel csipegetik ezt a növényt, amely kora tavasztól kitűnő friss zöld- és vitaminforrás lehet számukra.
Kép: Canva
Ami jó a tyúkoknak, az jó nekünk is
Kár lenne csupán a tyúkoknak adni ezt a remek növényt, hiszen számunkra is számos kedvező hatása lehet a fogyasztásának. Különlegessége, hogy egyike azon gyógynövényeinknek, amelyek csökkentik a vérben lévő koleszterin szintjét. Segíti az epe- és a veseműködést, és kőoldó hatása van. Teája köhögésre, légúti betegségekre és az emésztés javítására is ajánlott, illetve vízhajtó tulajdonsága miatt a reumás panaszok is enyhíthetők vele. Zsíroldó hatása miatt fogyasztása a különböző fogyókúrákhoz is ajánlott.
Külsőleg fürdőként vagy lemosásként alkalmazva enyhíti a viszkető és gyulladásos bőrelváltozásokat, zúzódások és duzzanatok esetén pedig borogatásként is használhatjuk.
Csalán, a csípős gyógyító
Tyúkhúr a konyhában
Nemcsak gyógynövényként, hanem étkezési célokra is nagyszerű választás ez a növény. Készíthető belőle ínycsiklandó saláta, főzelék és leves is, vagy akár tésztákhoz is tálalható finom, friss szószként.
Fotó: Canva
Így szedd!
A tyúkhúr május és november között szedhető, azonban gyűjtésekor mindenképpen érdemes odafigyelni arra, hogy ne tévesszük össze más növényekkel, például a borostyánlevelű veronikával vagy a mezei tikszemmel. Segítséget jelenthet a meghatározásban, hogy míg az előzőek színes virágúak, a tyúkhúrnak mindig fehér a virágzata.
