Az élet sokfélesége egyszerre lenyűgöző, inspiráló és létfontosságú számunkra, még ha sokszor meg is feledkezünk róla. Ezzel a képekkel gazdagon illusztrált cikkel segítünk rácsodálkozni erre a sokszínűségre!
Sokféle sokféleség
Ahogy Juhász-Nagy Pál írja, sokféle sokféleség létezik [1]. Az, hogy vannak köztünk kék, zöld, barna szeműek is, a genetikai sokféleség [2] egyik megnyilvánulása. Ugyanezt mondhatjuk el az egy fajba tartozó különböző orchideaegyedek virágainak eltéréseiről is. Persze a szemmel látható különbségek okai nem kizárólag a genetikában keresendők: a környezeti tényezők, például a csapadék- és táplálékmennyiség vagy a hőmérséklet is befolyásolhatják egyes jellegek kifejeződését.
Amikor egy parkban fekete rigó, erdei pinty, széncinege énekét, örvös galamb búgását és zöld küllő kiáltásait halljuk, az úgynevezett taxondiverzitást, konkrétan a fajgazdagságot tapasztaljuk éppen; bár egy természetközelibb élőhelyhez képest jóval kisebb mértékben. Emellett az alfajok vagy a faj feletti rendszertani egységek – mint a nemzetségek, a családok, a rendek, az osztályok, a törzsek – sokfélesége is a taxondiverzitás része. Az előbb felsorolt énekesmadarak, galambok és harkályok nemcsak más fajba, hanem különböző rendekbe is tartoznak. A tóban úszó békákat másik osztályba, a lepkéket másik törzsbe, a virágokat pedig – amelyeken utóbbiak szívogatnak – másik országba is soroljuk, mint a feketerigót.
Léteznek holt faanyagon növekedő, a fát bontó (szaprotróf) gombák, légköri szén-dioxidból saját testüket felépítő növények, növényevő állatok és őket fogyasztó ragadozók is. Azok a pillangósvirágú növények, amelyek az elemi nitrogén megkötésére, más élőlények számára felvehető formájúvá alakítására képes mikroorganizmusokkal szorosan együtt élnek, egészen más hatást gyakorolnak a környezetükre, mint a növénytársaikon élősködő szádorgók. Bár a parazitákra sokszor rossz szemmel nézünk, szerepük központi a sokféleség fenntartásában és alakulásában. Az itt felsorolt élőlénycsoportok mindegyike egymástól alapjaiban eltérő szerepet tölt be az ökológiai rendszerekben: ez az ökológiai diverzitás egyik aspektusa, a funkcionális sokféleség.
Az ökológiai diverzitáshoz tartozik a szerkezeti sokféleség is [2]. Itt például a természetközeli állapotú erdők vagy a szabályozatlan folyók ártereinek változatos viszonyaira, összetett szerkezetére gondolhatunk. A változatos korú és fajú fák által alkotott állományok, a korhadó fák, a fakidőlések révén létrejövő lékek vagy a kanyargós vízfolyások változatos áramlási viszonyai mind számtalan élőlénynek teremtenek kedvező feltételeket. Ránézésre is alapjaiban eltérő képet mutatnak a rövidre nyírt „gyepekhez”, az egykorú faültetvényekhez vagy a csatornává formált vízfolyásokhoz képest.
Az ökológiai diverzitáshoz sorolhatjuk a táji szintű sokféleséget is [2], ami az egyes élőhelytípusok, életközösségek nagyobb léptékekben megjelenő változatosságát írja le. Egyik korábbi cikkünkben részletesen írtunk az egymástól távol eső területek egyre hasonlóbbá válásának problémájáról.
Döntő a lépték
Ahogy az ökológiában általában, a sokféleség kapcsán is meghatározó, hogy milyen léptéket vizsgálunk. Egy ember bőrmikrobiomjának összetételétől a bioszféra egészének faji sokféleségéig rengetegféle lépték létezik. A talajélet szempontjából egy marék föld, a hegyi kaszálórétek növényközösségeit vizsgálva néhány négyzetméter is releváns lehet. Táji, illetve kontinentális vagy globális léptékű folyamatok értelmezésekor pedig egymástól több ezer kilométerre fekvő területek életközösségeinek összehasonlítása is szükséges lehet.
Több, mint amit ismerünk belőle
Többek között az élet változatosságának, változékonyságának köszönhető, hogy a természet mindig felül tudja múlni a képzelőerőnket, előzetes elvárásainkat, felborítja korábbi elképzeléseinket [3]. Sokáig hihetjük, hogy a világ legtermészetesebb dolga, hogy a lepkék repülnek. Egészen addig, míg egyszer csak meg nem tudjuk, hogy vannak fajok, amelyek nőstényei egész életükben röpképtelenek. Őket általában a kibocsátott illatuk alapján találják meg a hímek; csápjaikkal kiszagolva, hogy merre érdemes keresni leendő partnerüket. Meglepődhetünk azon, hogy Magyarországon is élnek orchideák, de azon talán még inkább, hogy a fejlődésükben nélkülözhetetlen gombapartnereik részben más növényektől, fáktól szállítják az orchideák számára fontos anyagokat. Egyes galacsinhajtó bogarak a Tejút segítségével tájékozódnak, különféle madarak esetében pedig megdöbbentően sokféle vonulási stratégia figyelhető meg. A példák sora gyakorlatilag végtelen.
A biológiai sokféleség és az életünk
A természet hozzájárulásai az emberi élethez igen nagy mértékben kötődnek a biodiverzitáshoz. A fajgazdag természetközeli élőhelyekhez, ökológiai rendszerekhez számos olyan folyamat kapcsolódik, amely az életünkhöz nélkülözhetetlen; például az élő talajok létrejötte, a beporzás vagy az immunrendszerünk, szervezetünk megfelelő működése. A sokféleség elősegíti a rendszerek stabilitását (aminek jelentősége élelmiszer-biztonsági szempontból is alapvető), illetve számtalan lehetőséget rejt magában a jövőre nézve. Mind az új vegyületek, új mechanizmusok megismerésének lehetősége, mind a hétköznapi életünk minősége alapjaiban múlik az élet sokféleségén. A változó körülményekhez való jövőbeli alkalmazkodásnak fontos alapja a genetikai sokféleség, az ökológiai folyamatok szempontjából pedig lényeges a funkcionális diverzitás.
Kapcsolódó bejegyzések
A genetikai sokszínűség eltűnése: a banántermesztés példája
A legelterjedtebb banánfajtát egy gyilkos gombafaj fenyegeti világszerte. Mindez rámutat arra, hogy mekkora problémát jelent a biodiverzitás csökkenése.
Hová tűnik a sokféleség?
Annak ellenére, hogy a biológiai sokféleség alapvető jellemzője a földi életnek, élő lények sokasága testesíti meg és nélkülözhetetlen az emberi élethez is, drámai mértékben pusztítjuk. A biodiverzitás-csökkenés a ma zajló ökológiai válság egyik legsúlyosabb eleme. Az élővilág elszegényedését előidéző okok között leginkább az élőhelyek átalakítását, a közvetlen kizsákmányolást és a klímaváltozást szokták említeni, pedig ezek „csak” következményei más, mélyebben húzódó okoknak. Az alapvető hajtóerők közé olyan tényezők tartoznak, mint az emberi népesség trendjei, a gazdasági teljesítmény növekedése, az egy főre eső fogyasztás, valamint az uralkodó értékrendek, a domináns társadalmi-gazdasági rendszerek és a hatalmi viszonyok.
Mit érdemes tenni?
A rövid válasz az, hogy rendszerszintű változásra van szükség, amely magában foglalja ugyan az egyéni cselekvést, túlmutat rajta. Ilyen összetett probléma esetén nem meglepő, hogy nincs egyetlen teljes körű megoldás. Korábbi cikkünkben felvázoltunk néhány lehetőséget, és a közeljövőben részletesebben is írunk a témáról.
Szabaduljunk ki a négy fal közül!
Ahhoz, hogy saját testünkön, minden érzékszervünkkel megtapasztaljuk az élet lenyűgöző sokféleségét, a legjobb, ha elhagyjuk a lebetonozott, beépített területeket és épületeket. A városokon belül is sok lehetőség nyílhat erre, a parkok, a városi vadvirágos rétek jó helyszínei lehetnek a szemlélődésnek. Azonban még többet adhat, ha hosszabb időre kiszakadunk a sokszor zajos és zsúfolt városi környezetből, és valami csendesebb, kevésbé szélsőségesen megváltoztatott tájat keresünk fel. Csatlakozhatunk szervezett programokhoz, vagy egymagunk is felfedezhetjük tágabb otthonunkat. Ha erősödik a természethez fűződő viszonyunk, ezzel egyszerre javulhat a saját életminőségünk, és segíthetjük az ökológiai válság enyhítését.
Felhasznált irodalom:
[1] Juhász-Nagy, P. (1993). Az eltűnő sokféleség. Scientia Kiadó, Budapest.
[2] Standovár, T. & Primack, R. B. (2001). A természetvédelmi biológia alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
[3] Meinard, Y. & Quetier, F. (2014). Experiencing biodiversity as a bridge over the science–society communication gap. Conservation Biology, 28(3), 705–712.
Fotók: Pribéli Levente/Greendex
