A Oceana környezetvédelmi szervezet friss jelentése szerint a hajók több mint 80%-a halad át lassítás nélkül a kihalás szélére sodródott északi simabálnák védelmére létrehozott „go slow” zónákon.
Az északi simabálnák száma napjainkra 340-re zuhant. Mióta a bálnavadászat véget ért, a leggyakoribb halálok körükben a hajókkal való ütközés. Ehhez képest az Oceana azt közölte, hogy elemzéseik szerint 2020 novembere és 2022 júliusa a kötelező lassú zónákban a hajók 84%-a, míg az önkéntes lassú zónákban 82%-uk követett el gyorshajtást.
A hajók száguldanak, a bálnák meghalnak. Ez ilyen egyszerű.
– mondta Gib Brogan, az Oceana kampányigazgatója
Hozzá kell tenni, hogy a NOAA (az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal) értékelése némileg ellentmond a Oceana adatainak, azt közölték, hogy méréseik szerint a hajók 80%-a betartja a sebességkorlátozásokat. Ezzel együtt azt is hangsúlyozták, hogy más módszertannak dolgoznak, mint a környezetvédelmi szervezet.
Az északi simabálna egykor nagy tömegben volt jelen az óceánban. Angol elnevezése a right whale (kb. „megfelelő bálna”) arra utal, hogy a bálnavadászat hőskorában ezeket tekintették a „megfelelő”, azaz elejthető bálnáknak – írja a wikipedia.
A kifejlett állatok 14–18,5 méter hosszúra nőnek, tömegük pedig elérheti a 70 ezer kilogrammot is. A bálnák fennmaradása nem csak a tengeri biodiverzitás megőrzése miatt lenne fontos, de a klímaváltozás elleni harcban is a segítségünkre lehetnek.
Nem ők az egyetlen faj, mely szenved a hajóktól. Korábban írtunk például a teknősökről, melyek más fajokkal együtt szinte megsüketülnek a zajtól, melyet a hajók motorja kelt. Ez olyannyira komoly probléma, hogy a tudósok szerint az emberi zaj legalább akkora károkat okoz a tengerekben mint a túlhalászat vagy épp az éghajlati válság.