



A nyári éjszakák elmaradhatatlan tartozéka a tücsökzene, de vajon felismernénk a ciripelő rovart, ha szembetalálkoznánk vele? Mi a helyzet a szöcskével és a sáskával? Eddig azt hittük, a két elnevezés valójában egy ízeltlábút takar? Tegyünk végre rendet ezekben a kérdésekben!
Nemcsak a köznyelv, hanem a magyar nyelv egyik legnagyobb ismerője, a rendkívül gazdag szókincséről híres alkotónk, Arany János is keverte a szöcskét a sáskával. Tikkadt szöcskenyájakról írt a Toldi elején a költő, ám valószínűleg inkább sáskákra gondolhatott, hiszen többnyire azok szoktak tömegével a mezőkön, réteken ugrálni és „legelészni”. A tévedéséért nem igazán hibáztathatjuk Aranyt, ugyanis hazánkban azóta is rengetegen keverik a két rovart. Sőt akadnak olyanok, akik egymás szinonimájaként tekintenek a megnevezésekre, néhányan pedig még a tücsköket is ideveszik.
Fontos leszögezni, hogy nem véletlenül keverjük a fent emlegetett rovarokat, hiszen egy felületes szemrevételezés alapján valóban rendkívül hasonlónak tűnhetnek. Ciripelésre szintén mindhárman képesek, ráadásul a tudományos kategorizálásukban is több közös pont akad. A szöcskék, a sáskák és a tücskök is ízeltlábúak, ezen belül pedig az egyenesszárnyúak rendjébe tartoznak. A szöcske és a tücsök esetében még a tojócsövesek alrendjébe való besorolás is megegyezik, de a sáskák itt már különválnak tőlük, hiszen őket a tojókampósok alrendjében kell keresnünk. Nem kell azonban ennyire behatóan ismernünk a rovartant ahhoz, hogy eldönthessük, szöcskével, sáskával vagy tücsökkel van dolgunk. Lássuk, mire kell mindenképpen figyelnünk!
Sáskákkal mezőkön, réteken és szántóföldeken egyaránt találkozhatunk, de nem árt tudni róluk, hogy akár a sivatagban is képesek megélni, ugyanis rendkívül jól tűrik, sőt kedvelik a meleget és a szárazságot. Ezért is érthetett sáskahadakat a szöcskenyájak alatt Arany János a Toldiban. És persze azért, mert a sáskákra jellemző, hogy növényekkel, például fűfélékkel táplálkoznak. A sáskák ciripelnek, ám nem ugyanúgy, mint a szöcskék vagy a tücskök, az egyes fajoknak egyedi hangjuk van. A legtöbb sáskafaj tud repülni, ám többnyire ugrálnak, szökellnek a növényzetben, hosszú hátsó lábuk segítségével. A beazonosításukat pedig leginkább a csápjaik könnyítik meg, ezek ugyanis jóval rövidebbek, mint a szöcskéi vagy a tücsökéi.

Magyarországon 43 szöcskefaj él, ezek pedig külsőre, alkatukat tekintve rendkívül hasonlóak a sáskákhoz. Ott van azonban a fentebb is említett csáptéma, ami remek kapaszkodó lehet, ha be akarjuk azonosítani őket. A szöcskéknek nem hogy nem rövid, hanem kifejezetten hosszú csápjaik vannak. Ezek mérete akár többszörösét is kiteheti a testük hosszának. Persze, mondhatjuk, ezzel még nem vagyunk kisegítve, hiszen a tücsköknek sem rövidek a csápjaik, ám ha elbizonytalanodunk, próbáljuk megvizsgálni a meghatározni kívánt rovar lábfejét. Míg ugyanis a tücsköknek három ízből tevődik össze a lábfeje, addig a szöcskéknek négyből, emellett pedig a nőstény szöcskéket szablyához hasonlítható tojócsövükről is felismerhetjük.

A tücskök megkülönböztetését nagyban segítheti a színezetük, ugyanis ezek a rovarok nem annyira változatos színűek, mint a szöcskék vagy a sáskák. Leginkább a fekete és a barna sötétebb árnyalatai dominálnak rajtuk. Ugrólábuk a tücsköknek is van, ám nem annyira erős, mint a szöcskéké vagy a sáskáké. Végül a potrohuk is segíthet a meghatározásban: a tücsökhímek páros farksertékkel rendelkeznek, a nőstény tücsköknél egyenes, kiálló tojócső figyelhető meg.

Bolygónk gazdag élővilágának megismerése, óvása és megőrzése kiemelt téma volt a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expón. A Your Planet elnevezésű kiállításon az érdeklődők megtudhatták, hogy miként tehetnek lépéseket egy fenntarthatóbb élet felé, hogy ilyen módon részt vegyenek a természet védelmében.
Kiemelt kép: Canva