A szuburbanizáció az a folyamat, amikor a városi népesség és a városi tevékenységek (ipar, szolgáltatások) jelentősebb része kiáramlik a városmagból a külvárosi hátországba (a szuburbán térbe). Ez lehet a külváros, a városhoz közeli vidéki közösség vagy a város peremén lévő új település. A szuburbanizáció ezenkívül arra a folyamatra is utal, amikor az ország más területeiről érkezők nem a város belső területeire, hanem ezekre az agglomerációs településekre költöznek, ahol az igazgatási- és a szolgáltatási központok kezdenek kialakulni.
A fentiekből eredően a szuburbanizáció fordítottja az urbanizációnak, amely során a népesség a vidéki területekről a városi központokba költözik.
A szuburb (agglomerációs) települések ugyan a város határain kívül fekszenek, gazdaságilag és társadalmilag kapcsolatban állnak a várossal. Például az agglomeráció lakói többnyire a városba járnak dolgozni, tanulni, vásárolni, szabadidejük egy részét eltölteni. A szuburbanizációnak számos kiváltó oka van, például a nagyvárosok növekvő zsúfoltsága, a romló közbiztonság, a környezetszennyezés, a zöld területek hiánya, valamint a külvárosban esetlegesen jellemző alacsonyabb telekár, lakásár.
A szuburbanizáció környezeti hatásai
A szuburbanizáció növekedése jellemzően negatív hatással van a környezetre, mivel a földhasználat, az üzemanyag-fogyasztás és az általános energiafogyasztás növekedésével jár. Például miután a kitelepülők jelentős része továbbra is a városban, a városmagban vállal munkát, a mindennapi ingázás miatt megnő a légszennyezettség mértéke (például megnő a szén-dioxid-kibocsátás, mivel nagyobb távolságokat kell autóval megtenni), gyakoribbá válnak a forgalmi dugók. Ezzel viszont lassan előáll az a helyzet, ami elől kiköltöztek a centrumból, azaz a légszennyezettség, a túlzsúfoltság és a zaj. A földhasználat negatív hatása az épített környezetnek a korábban érintetlen vagy kevésbé érintett területekre való benyomulásában nyilvánul meg. Növekszik a beépített területek aránya sokszor a termelés szempontjából jó adottságú mezőgazdasági területek rovására.
Szuburbanizáció a világban és hazánkban
A szuburbanizáció világszerte különböző fokozatokban ment végbe. Például Európában a városokból az elővárosok felé való terjeszkedés a 20. századi iparosodás eredménye. A városok peremén lévő földterület olcsóbb volt, és közelebb volt a vasúthoz. A gyártulajdonosok úgy döntöttek, hogy a zsúfolt városok helyett a külvárosokban terjeszkednek. Az agglomeráció növekedése annak a következménye volt, hogy a munkások nagy arányban települtek át a gyárak közelébe.
A nyugat-európai nagyvárosokban már az 1970-es években lezajlott a tömeges lakóhelyi szuburbanizáció. Magyarországon ez a folyamat az 1990-es évek elején gyorsult fel, és a 2000-es évtized közepén érte el a tetőfokát. Hazánkban a legtöbb nagyváros körül kialakultak agglomerációs térségek. Köztük a legjelentősebb a Budapest körüli agglomeráció, melyet méretei miatt több szektorra osztottak. Az agglomerációs övezet népessége 2015-ben 808 ezer fő volt, míg a fővárosé 1,7 millió fő. A kettő együttesen így 2,5 millió főt tett ki. Budapest lakosságszáma 1990 és 2001 között 12%-kal esett vissza, míg agglomerációs övezetének népessége 20%-kal növekedett. A Budapestet körülvevő települések szinte egymásba érnek.
