Az ország szinte teljes területén vastag hótakaró fedte be a tájat, a hőmérséklet pedig sokfelé bőven -10 fok alá zuhant éjjelente, ezért joggal gondolhatjuk, hogy szokatlanul extrém időjárással szembesültünk az elmúlt napokban, pedig az ezredforduló előtti időkben így nézett ki egy átlagos tél. Azonban a klímaváltozás átírta a szabályokat. A hosszú, fagyos időszakok rendre elmaradnak, és ehhez a természet is alkalmazkodik, ami veszélyeket is rejt magában. Hiszen amikor néha-néha a régi idők zord telei visszaköszönnek, egyes madárfajok, például a vörösbegyek komoly próbatételnek vannak kitéve, mert az enyhe idő reményében napjainkban már jellemzően nem vonulnak délebbre.

Ezért fontos, hogy segítsük őket, de a speciális igényeik miatt nem mindegy, ezt hogyan csináljuk. Erről beszélgettem Tóth Mátéval, a Debreceni Egyetem Biodiverzitás Központ természetvédelmi mérnökével.

Bár hazánk ökológiai állapota sokat romlott az elmúlt pár évtizedben, úgy tudom, hogy a madarak egyelőre nem szorulnak rá arra, hogy télen etessük őket. Ez a gyakorlat inkább a mi örömünket szolgálja. Igaz ez?

Igen, azok a madarak, melyek eleve nem vonulnak, tehát helyben töltik a téli hónapokat – például a harkályok, a cinegék, a verebek, a balkáni gerlék, a pintyfélék egy része, a varjúfélék –, gond nélkül át tudnának telelni emberi segítség nélkül, még zord időjárási körülmények között is.

Kapcsolódó bejegyzések

Több tízezer kilométert vállalnak minden évben

A költöző madarak nemritkán 10–20 ezer kilométeres utazásra vállalkoznak, de a csúcstartó annyit repül, mint a Föld kerülete.

Azonban az emberi tevékenység miatt nagyon lecsökkent a természetes élő- és búvóhelyek száma és a rovarok mennyisége is, így a telelő rovarpeték, rovarbábok vagy kifejlett imágók is megfogyatkoztak, ezért a madarak jóval kevesebb táplálékot találnak, mint mondjuk 100 évvel ezelőtt. Bár a telek sem ugyanolyan hidegek és megterhelőek, mint amikor Herman Ottóék az 1900-as évek elején kitalálták és elkezdték népszerűsíteni, hogy legyen országos program a téli madáretetés.

De a most megtapasztalt és az ehhez hasonló fagyos időszakokban nyilván jól jön a madaraknak a segítség, nagyban növeli a túlélési esélyeiket.

Mennyire bonyolítja a helyzetet a klímaváltozás? Jelent-e veszélyt, hogy az enyhülő telek sorában sok évente azért beköszönt pár igazán hideg, havazásban bővelkedő hét, ahogy ezt most is tapasztaljuk?

Ez okozhat problémát. Amiért ilyen enyhe telek voltak az utóbbi években hazánkban, az eredetileg rövid távra vonuló madarak közül egyre többen – például énekesmadarak és vízi madarak is – megpróbálnak helyben áttelelni. Illetve az északi országokból vonulók is itt próbálkoznak, hiszen nálunk enyhébb ez az időszak, mint például a skandináv országokban.

Kapcsolódó bejegyzések

Imádnivaló madarunk, aki „követ” a kertben: a vörösbegy

Kicsi, de agresszív, Angliában pedig igen jelentős madár a vörösbegy.

És mivel ezeknek a madaraknak évről évre sikerült itt áttelelni, egyre nagyobb arányban, egyre nagyobb valószínűséggel választják azt, hogy itt maradnak. Ez igaz a vörösbegyállomány jelentős részére, a házi rozsdafarkúra, a barázdabillegetőre, de itt maradnak akár az erdei pintyek, a barátposzáták egész szép számban, illetve kevesebben a csilpcsalpfüzikék.

Ők eredetileg nem mennének messzire, Görögországban, Olaszország déli részein, Észak-Afrika partvidékén, a Földközi-tenger menti kis szigeteken töltenék a téli hónapokat. Ez madártávlatban egyáltalán nem nagy távolság.

A példaként említett fajok mivel táplálkoznak a téli hónapokban?

Ezek az egyébként rovarevő madarak télen növényi táplálékokra átállva főként bogyókat fogyasztanak. Kecskerágót, galagonyát, tűztövist, illetve az invazív ostorfa termését is nagyon szeretik. A városokban, parkokban ez a fa madárvédelmi szempontból nagyon hasznos, a bogyóit fogyasztva a madarak át is tudnak telelni. Azonban extrém hidegben, mínusz 10–15 fokban ezek is lefagyhatnak, és szinte elérhetetlenné válhatnak a madarak számára.

Ilyenkor a madáretetőkre kiszórt eleséggel, pl. napraforgóval, kölessel tudjuk őket is segíteni?

A cinegéken, verebeken, pintyeken, csuszkákon, illetve a galambokon, gerléken kívül nem sok más madár eszi a napraforgót, amelynek a héja egy vörösbegynek vagy rozsdafarkúnak túl kemény, nem tudja megbontani, nem is próbálkozik vele. A vörösbegyek – néha az erdei szürkebegyek is – be szoktak ugyan szállni az etetőkre, és például a verebek által szétmorzsolt magok maradékát felcsipegetik, de ez nem elég ahhoz, hogy ők ezen megéljenek.

A köles például nagyon jó a tengeliceknek, nekik is egy kicsit gyengébb csőrük van a többi pintyféléhez képest. Megeszik a napraforgót is, de a kölest sokkal jobban szeretik. Az apróbb magok főként az apróbb pintyféléknek kedvezhetnek.

A rovarevő fajok télen – a már említett bogyóevés mellett –, ha lehetőségük van rá, akkor fali résekben, fák repedéseiben az áttelelő rovarokat, ízeltlábúakat keresik, és ezeket fogyasztják el. Számukra a napraforgó és egyéb magok nem igazán jelentenek megfelelő táplálékot.

Akkor a magok helyett milyen eleséggel próbáljuk segíteni ezeket a kis termetű, rovarevő madarakat?

Adhatunk nekik faggyúgolyót (cinkegolyót). Fontos, hogy ezt ilyen hidegben ne egész tömbként vagy golyóként adjuk, hanem törjük apró darabokra, mert különben ez is megszilárdul a hidegben, és igazából felvehetetlenné, felcsipegethetetlenné válik a madarak számára. Nem fogják tudni a vörösbegyek, a rozsdafarkúak a kis csőrükkel megdolgozni.

Illetve nagyon fontos, hogy élő lisztkukacot adjunk nekik. Ez szinte bármelyik kisállatboltban beszerezhető fél decis vagy decis műanyag dobozkákban. Azt javaslom, hogy érdemes egy-egy répa- vagy almadarabot adni a lisztkukacoknak, mert az állatkereskedésekben adott takarmány elég szerény lehet, és nem lesz értékelhető tápanyag-, illetve ásványianyag-tartalmuk. Éppen ezért, ha előző este adunk nekik egy adag almát, répát vagy bármilyen zöldséget, gyümölcsöt, ezt ők szépen föleszegetik, és reggel már szórhatjuk is ki őket a madaraknak.

A boltokban lehet kapni zacskós, szárított lisztkukacot is. Ez egyrészt drága, másrészt minimális a tápértéke. Ez gyakorlatilag szárított rovarváz. Bár a madarak megeszik, ezzel nem igazán segítjük őket abban, hogy át tudjanak telelni. Ezért ilyet ne adjunk nekik!

Fontos az is, hogy csontkukacot, csontit, amit a horgászok használnak, soha ne adjunk a madaraknak, mert betegségeket terjeszthetnek, illetve – ahonnan a nevüket is kapták – csontig lerágják a húst, és a madarak gyomrában is tudnak rágni. Ez egyébként főleg tavasszal és nyáron a fiókák esetében okoz gondot, nem a téli időszakban, de azért ne kockáztassunk! Illetve mindezek mellett almát is kínálhatunk nekik.

Kihelyezhetjük az említett eleségeket a madáretetőre is, akár a napraforgómagok közé?

Azt javaslom, hogy ezeket inkább a földre szórjuk. A vörösbegy, a rozsdafarkú amúgy is ott szokta keresni a táplálékát. Bokor, fenyőfa aljába, ahol az ágak takarása miatt nem teljesen fedett a talaj hóval, esetleg lehet szórni. Vagy ha eltávolítjuk a havat egy kis területen, esetleg fedett etetőt készítünk, akkor a földre is kitehetjük.

A vörösbegyek, rozsdafarkúak az etetőre nem nagyon szállnak, mert ha beül egy verébcsapat, vagy ott vannak a széncinegék, akik elég agresszívek, mellettük nem nagyon fognak tudni érvényesülni.

Tehát akár egy hómentes foltra kihelyezett cserépalátét is megteszi?

Igen, az tökéletes. Ezek a madarak ösztönösen ott fognak keresgélni, ahol eleve hómentes felületet találnak.

Illetve az is jellegzetes, hogy a rozsdafarkúak beszállnak erkélyekre, ott átvizsgálják a tárgyak réseit, nincs-e bennük egy-egy pók, rovarpete, valami, ami épp ott telel, és ki tudják csipegetni.

Ha élő lisztkukacot szórunk ki, akkor nem baj, ha megfagynak? Vagy inkább többször kis mennyiséget helyezzünk ki, hogy elevenek legyenek?

Ez olyan szempontból okozhat gondot, hogy ha nem mozognak – márpedig 5 fok alatt nem nagyon szoktak –, akkor nehezebben veszik észre őket. Ha ficánkolnak, akkor sokkal jobban felkeltik a madarak érdeklődését. Ezért célszerű oda szórni őket, ahol látjuk, hogy rendszeresen mozognak a madarak. Például ha a kertben előzetesen megfigyeltük, hogy melyik bokor alatt szoktak keresgélni, akkor az ideális hely: ott nagy eséllyel meg fogják találni, fel fogják csipegetni őket. Ha a lisztkukacok megfagynak, ez egyébként igazából nem okoz problémát, majd a madarak kis gyomrában kiolvadnak.

Nemrég léptünk át az új évbe. Szilveszter éjszakáján sajnos még mindig sokan nem foglalkoznak azzal, hogy a tűzijátékokat kísérő robbanások károsan hatnak a házi és a vadon élő állatokra. Befolyásolja-e a madarak életét, táplálékigényét, ha az ünnepi durrogtatás fagyos, téli viszonyok közepette történik?

Mivel most nem közvetlenül szilveszterkor volt hideg, kivételesen nem befolyásolta, de ha a mínusz 15 fok és a több centis hótakaró épp szilveszterkor jött volna, akkor már befolyásolta volna. Hiszen ezek a madarak éjszaka egyébként pihennek, de ha a hanghatások miatt megijednek, felrepülnek. Tehát olyan felesleges mozgásra, menekülésre késztetjük őket, ami energiát von el tőlük.

Ha a tűzijátékokkal való felriasztás egy mínusz 15 fokos éjszakán történik, akkor lehet, hogy egyes példányok nem érik meg a reggelt.

A toll nagyon jó hőszigetelő, sőt a természetben a legjobb, de ha nincs hő, amit megtartson, mert a madár nem talál táplálékot, amit hővé tudna alakítani, akkor ez probléma. A madarak anyagcseréje nagyon gyors, nagyon hamar ki tudnak hűlni.

Létfontosságú, hogy az éjszakai, extrém hideg időszakokban nyugodtan tudjanak pihenni. A különböző épületrésekből, faodúkból, sűrű fenyőágak közül – ahol általában aludni szoktak – ne zavarjuk, ne reptessük ki őket, mert ezzel felesleges energiát égetnek! Ráadásul sok faj, például a verebek, a cinegék nem látnak jól a sötétben, vakon repülnek. Megnő a tárgyaknak, ablakoknak ütközés kockázata, és ha felrepülnek, nem biztos, hogy visszatalálnak oda, ahol az éjszakát addig töltötték, így megfagyhatnak.

Én betiltanám a tűzijátékot, még a legegyszerűbb házi változatokat is. Ez az én személyes véleményem.

Ebben teljesen egyetértünk. Köszönöm szépen a beszélgetést!

Kiemelt kép: Pixabay

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Heti hírlevelünk, ami segít naprakésznek maradni a fenntarthatóság legfontosabb témáiban. Ne maradj le, iratkozz fel és olvasd el cikkeinket!

Az e-mail címem kitöltésével hozzájárulok személyes adataim feldolgozásához.

Adatkezelési szabályzat