Ha a megújuló és fenntartható energiaforrásokra gondolunk, elsőre nagy valószínűséggel a napelem jut eszünkbe. Tényleg annyira zöld, mint mondják, vagy ez csupán szemfényvesztés? Utánajártunk.
A napelem nem új találmány, működését ugyanis már 1839-ben leírták, de még nem ismerték pontosan minden részletét. Alexandre Edmond Becquerel szelénnel folytatott kísérletei során jött rá, hogy az másképp viselkedik fényben és sötétben. Aztán 1921-ben Albert Einstein Nobel-díjat kapott, mert a nagyérdemű elé tárta a fotoelektromos hatás magyarázatát. A napelem igazi hírnevét azonban a Vanguard 1-es amerikai műhold repítette a csillagokig, onnantól pedig kilőtt a fejlesztése is.
Olyannyira, hogy még Magyarországon, Budapesten is volt egyedülálló és rendkívül fejlett hazai technológiával működő napelemgyár. A Dunasolar Napelemgyártó Rt. 1997 és 2005 között üzemelt, s a világ teljes gyártókapacitásának 1 százalékát hozta. Sikere nem volt örök, ugyanis hazánk ekkor még nem állt készen a „zöldítésre”, így kereslet hiányában a további fejlesztés elmaradt. Az itt készült panelekből egyébként később egy erőművet is építettek a Szent István Egyetem egyik kollégiumának a tetejére, ami 10 év alatt 83500 kWh energiát termelt.
A dicső pályafutás ugyan elmaradt, de hazánkban azóta is egyre nagyobb a kereslet a napelemek iránt. De ahhoz, hogy megtudjuk, valóban megéri-e napelemet telepíteni, meg kell vizsgálnunk gyártásuk, felhasználásuk és hulladékká válásuk útját.
Nézzük az elejéről! Ahhoz, hogy egy napelempanelt legyártsanak, nátrium-hidroxidra, hidrogén-fluoridra és olyan ritkaságokra van szükség, mint az ezüst, az indium vagy a tellurium. Emellett rengeteg vizet és energiát is felemészt az elkészítése, ráadásul üvegházhatást okozó gázokból sincs hiány a gyárak körül. Ezek együttesen lényegesen befolyásolják azt, hogy valójában mennyire környezetbarát a technológia, nem beszélve arról, hogy az igazán nagy cégek adatairól szinte semmit nem tudunk, lévén Kína sosem jeleskedett ezek megosztásában.
Sajnos az újrahasznosításuk sem könnyen megválaszolható kérdés, hiszen maga az ipar annyira új, és olyan kevés a véglegesen elhasználódott napelem, hogy sem adatunk, sem kiforrott és végleges megoldást jelentő technológiánk nincs rá. Ez nem jelenti azt, hogy már most hatékonyságbeli problémáink lennének, ugyanis a már említett ritkafémek miatt túl nagy luxus lenne a szemétdombra hajítani az elöregedett paneleket.
Felhasználásukat tekintve sem lehetünk maradéktalanul megelégedve. A jelenlegi hatásfokon 1000 háztartást 32 hektárnyi napelem látna el, az Egyesült Államokat pedig 21500 négyzetkilométernyi (ez nagyjából a fél Dunántúl).
Egy olyan országban, ahol a megóvandó vagy művelésbe vonható földterületek mellett van olyan, ahol az év jelentős részében süt a nap, akkor ott minden további nélkül létesíthetők ilyen telepek. Magyarországnak és Európának a Mediterráneumtól északra fekvő részén mindez már nemigen kivitelezhető maradéktalanul.
Az eddigiek nem jelentik azt, hogy a napelemmel ne lehetne valóban zöld energiát előállítani, csak nem biztos, hogy ez minden esetben megoldást jelent a fosszilis energiahordozók kiváltására. De ne csüggedjünk, van azért megoldás! Térjünk is vissza az egyetemi kollégium történetéhez, vagy ahhoz, amit Budapest egyes paneleinek a tetején láthatunk! A lakott területek egyik legnagyobb lakatlan – tulajdonképpen alig valamire használható felülete – a házak teteje. Nem véletlen, hogy egyre több nagyváros dönt amellett, hogy „befedik” a tetőket napelemekkel, így (részben) tehermentesítik az ország villamoserőműveit, és zöldítik energiafelhasználásukat.
Hogy a napelem mennyire zöld, tehát nem eldönthető kérdés. Ahol az életútja a gyártástól az újrahasznosításig fenntarthatóan és zölden működik, s ahol a nagy napelemparkok nem jelentenek természetkárosítást, ott valós alternatívaként szolgálhatják ki a lakosok energiaigényét.
Kapcsolódó bejegyzések
A napelemek úsznak egyet
Mivel az országok a gazdaságaik szén-dioxid-mentesítésére törekszenek, és sok helyen nincs elég földterület, az úszó napelemparkok fontos új lehetőséget kínálnak.
