A természeti entitások jogalanyisága, amelyet először az őslakos népek spirituális világnézete hívott életre, mára egyre nagyobb teret nyer az európai jogrendszerekben is.
A Te Urewera erdő Új-Zélandon jogi személyként védelem alá került, a Mar Menor sós vizű lagúnája Spanyolországban ökológiai jogalanyként kapott autonómiát, és az ecuadori Vilcabamba folyó is jogi eszközökkel harcolhatott az őt érintő környezeti károk ellen. Az Energiastratégia Intézet elemzésében többek között arra kereste a válaszokat, hogy miként egyeztethető össze ez a nyugati világ emberközpontú gondolkodásával, a felvilágosodás racionalitásával és a római jogi hagyományokkal. Lehet-e valóban jogi személy egy folyó, egy erdő vagy egy egész ökoszisztéma a nyugati jogi kultúrában?
Kapcsolódó bejegyzések
Spanyolország személyi státuszt ad a Mar Menor lagúnának
Spanyolország személyi státuszt adott Európa legnagyobb sós vizű lagúnájának, a Mar Menornak, hogy megvédje annak veszélyeztetett ökoszisztémáját.
A Kanadától Tűzföldig, sőt Dél-Afrikán keresztül Új-Zélandig nyúló hatalmas újvilági területeken ma is élő őslakosok, természeti vagy talán pontosabban természetközeli népek világnézete és hagyományai beszivárognak a római jogon, az európai keresztény kultúrán és a felvilágosodás szellemi eredményein alapuló európai típusú jogrendszerekbe.
A folyamat elsődleges eszközei az egykori brit és spanyol gyarmati területeken formálódott államok jogrendszerei, amelyek szoros kulturális, nyelvi és gazdasági kapcsolataik révén potenciális belépési pontot jelentenek annak a gondolkodásnak a világába, melyet nyugatinak szokás nevezni. Azonban az önrendelkezés szabadságán, az egyén személyiségének kibontakozásán, illetve szabad akaratának kifejezésén alapuló jogfelfogásban nem értelmezhető, hogy egy természeti entitásnak jogai legyenek. De nemcsak jogilag, hanem eszmeileg is vitatható, hogy például egy folyó a dolgok rendjében az ember mellé, sőt fölé kerekedjen.
2008-ban Ecuadorban alkotmányba foglalták a természet jogait. A törvényhozók kimondták, hogy a földanya, azaz Pachamama, ahol az élet reprodukálódik és zajlik, méltó a létezése iránti tiszteletre, valamint életciklusainak, szerkezetének, funkcióinak és evolúciós folyamatainak fenntartására és regenerálására. Minden személy, közösség, nép és nemzet felhívhatja a hatóságokat a természet jogainak érvényesítésére. Az állam ösztönzi a természetes és a jogi személyeket, valamint a közösségeket a természet védelmére és az ökoszisztéma minden elemének tiszteletben tartására. A természet jogosult arra, hogy helyreállítsák. Ez a helyreállítás az állam és a természetes vagy a jogi személyek azon kötelezettsége mellett történik, hogy kártalanítsák az érintett természeti rendszerekre támaszkodó egyéneket és közösségeket.
Kapcsolódó bejegyzések
A földanya nem kér a műanyagból
Három évvel ezelőtt a maják szent tava, a Guatemalában található Atitlán-tó és környezete fuldoklott a műanyaghulladékban. Az áldatlan állapotok fenyegetést jelentettek a tó élővilágára és a partján élő emberekre is, hiszen megélhetésüknek több szempontból is a tó a forrása: onnan származik az ételük, illetve a turizmusnak köszönhetően a bevételük is.
Két évvel később hasonlóan döntött a bolíviai parlament is, ám nemcsak elismerte Pachamama jogait, és kimondta az állam és a társadalom kötelességét e jogok tiszteletben tartásának biztosítására, hanem alapelveket is rögzített: harmónia, közjó, a földanya regenerálódásának garantálása, a földanya jogainak tiszteletben tartása és védelme, az anyagiasság tilalma, multikulturalizmus. A képviselők szerint a földanya egy dinamikus élő rendszer, amely minden olyan élő rendszer és élő szervezet oszthatatlan közösségéből áll, amely egymással kapcsolatban áll, egymástól függ és egymást kiegészíti, és közös a sorsa.
Az elemzés teljes terjedelmében az Energiastratégia Intézet publikációjában olvasható.
Fotók: Canva