A hazai tudományos és természetvédelmi szervezetek sok éve hangoztatják, hogy a kémiai szúnyoggyérítés jelentős kárt okoz az élővilágban, miközben nem oldja meg a vérszívók által okozott problémát. Ezért most a Magyar Tudományos Akadémia Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottságának és különböző területek szakembereinek közös munkája révén megjelent egy kiadvány, amely gyakorlati útmutatót tartalmaz az önkormányzatok számára az idegmérgek használatán alapuló irtási gyakorlat visszaszorítására.
Ökológiai összeomlás zajlik, amit kémiai szúnyoggyérítéssel tovább fokozunk
Hazánk természeti kincsei, a természetközeli élőhelyek, gyepek, vizesélőhelyek hatalmas csapást szenvedtek el az elmúlt emberöltők során. A mezőgazdasági, az ipari és a lakott területek, valamint az úthálózatunk terjeszkedése nagyon sok élőhelyet tett tönkre, és okoz károkat napjainkban is. Emellett a környezetszennyezés, a növényvédő szerek használata vagy például az idegenhonos özönnövények terjeszkedése miatt fajok sora ritkult meg, a nélkülözhetetlen ökológiai szerepű rovarok egyedszáma helyenként 50–60%-kal vagy ezt is meghaladó mértékben csökkent, csupán az ezredforduló óta!
Kapcsolódó bejegyzések
A kémiai szúnyogirtás és a megmérgezett méhek története
A kémiai szúnyoggyérítés egyáltalán nem megnyugtató a méhekre és más beporzókra nézve. Vajon van megoldás?
És sajnos nem kizárt, hogy a java csak most jön. Az éltető vizet néhány évtized alatt szorgos, kitartó lecsapoló tevékenységgel nagyrészt eltüntettük az országból, így a klímaváltozás nagyon sebezhető állapotunkban rúgta ránk az ajtót. Az egyre aszályosabb időszakok komoly kihívás elé állítják nemcsak a mezőgazdaságot, hanem a természetes élővilágunk kevéske maradékát is. Persze élhetünk azzal az illúzióval, hogy a természet él és virul a településeink határain túl. De kérdés, hogy hol? A monokultúrás, vegyszerezett mezőgazdasági parcellákon? Az apadó, kiszáradt tavak helyén vagy a rovarölő szereket tartalmazó trágyával mérgezett gyepeken, esetleg az erdőnek becézett, kezelt faültetvényekben?
Nagyon kevés értékes élőhely maradt már, ezért a településekre vonatkozó természetvédelem egyre jobban felértékelődik, hisz számos élőlény keres menedéket az ember lakta települések közelében. Sajnos azonban épp ezeket a területeket érinti a kémiai szúnyoggyérítés.
Fotó: Pixabay
A név senkit ne tévesszen meg, általános rovarirtásról van szó
A kémiai szúnyogirtás (szebben hangzó, modern nevén említve: szúnyoggyérítés) sajnos egyáltalán nem válogat az ízeltlábúak között.
Kutatások mutatnak rá arra, hogy a kémiai szúnyoggyérítés során 98–99%-ban nem a célfajok, hanem például a zengőlegyek, a pókok, a vadméhek, a katicák, a fátyolkák, a fürkészdarazsak, a legyek, a szitakötők pusztulnak el. Sokuk épp a csípőszúnyogok számát csökkentő ragadozó, melyeket így hatékonyan vonunk ki a rendszerből. Eközben a csípőszúnyogok állományai zavartalanul, akár 1–2 hét alatt regenerálódhatnak.
Természetesen az ökológiai hatás nem áll meg az ízeltlábúaknál. Elhullásuk révén a tápláléklánc is sérül, kevesebb prédát találnak például a fiókáikat etető madarak vagy az éjjel vadászó denevérek. De maga a kezelés hatóanyagaként szolgáló deltametrin közvetlenül is káros lehet a halakra, a kétéltűekre, a hüllőkre, a madarakra és az emlősökre is. Igen, ránk, emberekre is.
Fotó: Kántás Zoltán
Ökológiai szemlélet helyett a politika és az üzlet dominál?
A szúnyogok által okozott probléma megoldása, a hatékony védekezés ökológiai alapú megközelítést igényel. Ezzel szemben a múlt öröksége az, hogy sokszor inkább turisztikai, politikai és üzleti érdekek dominálnak. A lakossági elégedettség érdekében a döntéshozók kezdeményezhették a kémiai szúnyoggyérítést vérszívók hiányában is. Aminek szakmai szempontból ugyan semmi értelme, de legalább néhány választópolgár elvárását kiszolgálja az önkormányzat gondoskodását szemléltető repülőgép az égen vagy az esti lámpafényben terjedő méregköd.
A kémiai szúnyoggyérítést beharangozó hirdetmények gyakran ellentmondásosan, bagatellizáló hangvétellel írtak a műveletről: „kizárólag az érzékenyebb rovarokat pusztítja el, melegvérű állatokra, emberre nem veszélyes”, de közben még a szellőzőberendezések kikapcsolására is felhívják a lakosság figyelmét. Akkor hogy is van ez? Eddig úgy tűnt, hogy a tudományos és a civil szervezetek figyelmeztetése önmagában nem hoz érdemi változást. Azonban annak köszönhetően, hogy a fotózásra alkalmas telefonok mindenkinél kéznél vannak, és a közösségi médián keresztül bárki tömegeket érhet el, a következményekkel szembesülhetett a lakosság szélesebb köre is, így már sokak ingerküszöbét átlépte a probléma az elmúlt években. Így a téma igencsak megosztóvá vált, és egyre több döntéshozó, politikus is szót emel a kémiai szúnyogirtás ellen.
Fotó: Kántás Zoltán
A szúnyogok által okozott probléma jelentős, nem lehet félvállról venni
A szúnyogok nagyon fontos részét képezik az ökológiai rendszereknek, hiszen mind a lárvák, mind a kifejlett rovarok táplálékot jelentenek a ragadozóik számára. Ugyanakkor a lakott települések környékén fontos, hogy kordában tartsuk őket. Azon kívül, hogy kellemetlen a ránk vadászó vérszívók jelenléte, akár betegségeket is terjeszthetnek.
Nem az a kérdés, hogy – a most is elszórtan jelen lévő esetek mellett – jellemzőek lesznek-e hazánkban is a távoli trópusi vidékeken gondot okozó, szúnyogok által terjesztett, emberre is veszélyes kórokozók, hanem az, hogy mikor. Ezért ideje lenne komolyan venni és tudományos (nem gazdasági vagy politikai, hanem ökológiai és biológiai) alapokra helyezni a szúnyoggyérítést.
Erre hívja fel a figyelmet a bevezetőben említett Okos szúnyogirtás: Önkormányzati útmutató című dokumentum is:
Önkormányzati útmutató – Mit tehet az önkormányzat, ha minimálisra szeretné csökkenteni a kémiai szúnyogirtások számát?
Elég a kémiai szúnyogirtás pusztításából! Ha rábeszélnéd az önkormányzatod a változtatásra, akkor itt van egy hasznos útmutató, amelyet érdemes átküldeni nekik. Ha önkormányzati dolgozó vagy, akkor itt a lehetőség, hogy ennek alapján átgondoljátok az első lépéseket.
– Dr. Antal Miklós (ELTE, MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottság)
A szóban forgó útmutató – az elmúlt években tapasztalt központosítás helyett fokozatosan átállva – a helyi adottságokhoz igazodó, környezet- és természetkímélő megoldások alkalmazását javasolja konkrét gyakorlati lépéseket ismertetve. Figyelembe veszi azt is, hogy nagyon eltérő megközelítést igényel például egy árterek közelében található folyóparti település és egy természetes vizektől jellemzően távol fekvő alföldi nagyváros problémájának kezelése.
„A módszer, mely a kémiai irtáshoz képest jelentős szemléletváltást jelent, három egymással összefüggő feladatcsoportból áll: 1) a szúnyogártalom mérése és a tenyészőhelyek felmérése, 2) a szaporodás megelőzése és a lárvák elpusztítása, ami által a repülő szúnyogok száma radikálisan csökken, és 3) az ezeket segítő kommunikáció az érintettekkel.”
Fotó: Kántás Zoltán
Fontos, hogy első lépésként meghatározzák, hogy milyen szúnyogfajok okozzák a problémát egy adott településen. A fajok alapján pedig fel lehet tárni a tenyészővizek jellegét is. Hiszen nem mindegy, hogy természetes élőhelyekről származó ártéri szúnyogokról van-e szó, vagy például az inváziós tigrisszúnyogról, amelynek esetében általában a lakosság a felelős: például a fedetlen esővizes hordók, az elhanyagolt úszómedencék, az eltömődött ereszcsatornák vagy olyan egyszerű, meglepően apró víztestek fenntartása révén, mint egy kint felejtett öntözőkanna vagy egy vízzel teli cserépalátét. Ezért a védekezés nélkülözhetetlen eleme a lakossággal történő kommunikáció is, a tájékoztatókampányok és akár a panaszos bejelentések helyi kivizsgálása.
Törökbálint önkormányzata jó példa, hiszen ökológus és biológus szakemberek közreműködése mellett évekkel ezelőtt felhagytak a kémiai szúnyoggyérítéssel, amihez a lakosság bevonása is elengedhetetlen volt. A megszerzett tapasztalatokat készséggel osztják meg az érdeklődő önkormányzatokkal.
A szaporodóhelyek megszüntetése fontos, de nem minden esetben
Az útmutató a szúnyogok szaporodására alkalmas tenyészvizek megszüntetésének fontosságára is felhívja a figyelmet, ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy ez nem mehet az ökológiai rendszerek rovására.
Napjainkban – a brutális aszályok korában – nagyon fontos a vizek helyben tartása, a helyi mikroklíma javítása, a talajvíz szintjének gyarapítása, valamint vizesélőhelyek létesítése. Így a jelenlegi helyzetben a megszüntetés nem ajánlott, csakis olyan megoldások jöhetnek szóba, amelyek kímélik a vízi ökoszisztémákat.
Fotó: Kántás Zoltán
Ha már irtószerekhez kell nyúlni, akkor elsődlegesen a biológiai megoldás javasolt
A kerülendő kémiai szúnyoggyérítés során a kijuttatott idegméreg a lárvák helyett csak a már kifejlett szúnyogokat célozza. Ez pedig azt jelenti, hogy így már megjelennek körülöttünk a vérszívók, kellemetlenséget okozhatnak, és betegségeket terjeszthetnek. Másrészt ez a módszer nem szelektív, kiterjedt pusztulást és károkat okoz az élővilágban. Közben pedig a túl gyakori használat mellett olyan szúnyoggenerációk alakulhatnak ki, melyek érzéketlenné válnak a méregre.
Emiatt az útmutató elsősorban a BTI (Bacillus thuringiensis israelensis) nevű talajlakó baktérium toxinját tartalmazó készítményt javasolja a szúnyoglárvák gyérítésére. Ez a természetes, biológiai alapú megoldás a csípőszúnyogok lárváira hat, tehát megelőző jellegű, hiszen a kifejlett rovarok megjelenése előtt kezeli a problémát. Ugyanakkor megfelelő dózisban alkalmazva sokkal szelektívebb, mint a kémiai módszer, hiszen a csípőszúnyoglárvák mellett legfeljebb nagyon szűk körben veszélyeztethet más élőlényeket, így az okozott ökológiai kár nagyságrendekkel enyhébb, mint kémiai gyérítés esetén.
Emellett a komplex hatásmechanizmus miatt kisebb a BTI-vel szembeni rezisztencia kialakulásának a veszélye is. Az ilyen, biológiai alapú szerek nagy kiszerelésben is elérhetők szakemberek számára, és hamarosan forgalomba kerülnek tablettaként lakossági felhasználásra is.
Fotó: Kántás Zoltán
Több szakember képzése és bevonása szükséges
Ahogy a Magyar Tudományos Akadémia is immár évek óta hangoztatja, ebben az ágazatban egy újragondolt intézményrendszerre és több olyan szakemberre lesz szükség, akik kellő képesítéssel rendelkeznek a fajok meghatározásához, a szúnyoglárvák fejlettségi stádiumának és az adott helyszínen szükséges beavatkozás módjának megállapításához. Persze az is megoldás, hogy kellően felkészített önkormányzati dolgozók végzik a terepi munka nagy részét, a fajok meghatározása pedig akár erre a célra készült telefonos applikáció segítségével zajlik, a további szakmai iránymutatást pedig egy központból segítik a szakemberek.
Egy biztos: több helyi ismeretekkel rendelkező, helyszíni dolgozót kell majd bevonni a szúnyogok elleni védekezésbe, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy a kémiai gyérítéshez képest ennek ellenére is jelentős anyagi megtakarítás érhető el. Az átállás folyamata persze évekig fog tartani. Az első lépéshez az kell – ami egyben a siker kulcsa is –, hogy minél több önkormányzat mutasson érdeklődést, és legyen hajlandó lépéseket tenni a természetkímélő szúnyogirtás megvalósítása érdekében.
Kapcsolódó bejegyzések
A kémiai szúnyoggyérítés egészségügyi kérdéseket is felvet – Podcast
A Holnapután legújabb adásában a minden nyáron megismétlődő szúnyoggyérítésről beszélgettünk, és arról, hogy pontosan miért káros ez a gyakorlat.
Az igényt bejelentő települések száma pedig erős érvként szolgálhat majd az illetékes döntéshozók és oktatási intézmények felé, arra ösztönözve őket, hogy megfelelő képzéseket indítsanak. Így a szakemberhiány várhatóan meg fog szűnni ezen a területen, hisz ahol kereslet van, ott a kínálat sem várat magára.
Az érdeklődő önkormányzatok természetesen további szakmai segítséget, személyre szabott iránymutatást is kapnak. Jelentkezésüket a következő e-mail-címre várják: okos.szunyog.kontroll@gmail.com
Az útmutató és mellékletei ezen a címen érhetők el.
Kiemelt fotó: Kántás Zoltán
