Nappali rokonát, a kacsafarkú szendert köztisztelet és szeretet övezi, míg unokatestvérét, az éjjel előbukkanó és kevésbé dekoratív rokont a középkor óta hiedelmek sora övezi.
Egyes állatokhoz az ember ősidők óta társít hiedelmeket. Ezek lehetnek pozitívak, mint az aranyhal esetében, de negatívak is, mint a fekete macskák vagy akár a most bemutatandó relatíve nagy testű szender kapcsán. Kinézetén ráadásul az sem segít, hogy az éjszaka közepén tűnik fel, és a szívbajt hozza ránk. Eddig Magyarországon ritka vendég volt, de ahogy évről évre melegebb van, úgy találkozhatunk vele egyre többet.
A halálfejes lepke ugyanis alapvetően déli, afrikai faj, Európában csak a nyarakat tölti, míg Afrikában – a mediterrán partvidékén is – egész évben megtalálható. Innen vándorol fel a messzi északra, még akár a Feröer-szigeteket is elérheti. Habár itt még nem szaporodik, Angliában már találták meg hernyóját, ami egyértelmű jele annak, hogy szépen lassan a klímával együtt átalakul a szigetország eddig ismert faunája.
A halálfejes lepkéhez kötődő mítoszok egyike, hogy amelyik háznál megjelenik, ott hamarosan haláleset várható. Az igazság ezzel szemben az, hogy roppant jámbor szenderről van szó, senki halálát nem akarja, ellenben lopni, azt szeret. Méghozzá mézet a méhektől, ami nem veszélytelen vállalkozás, ugyanis hiába a „szőrpáncél”, egy idő után a sok fullánkot már ő sem bírja, és könnyen kimúlik. Ha azonban nem, akkor akár fél teáskanálnyi mézet is elszipkázhat az esti rablótámadásai alkalmával.
Kapcsolódó bejegyzések
Egy változatos és ritka lepke: a lápi tarkalepke
Neve ellenére a lápi tarkalepke (Euphydryas aurinia) gyakran száraz gyepekben is előfordul. Hazánk ritka és természetvédelmi szempontból kiemelkedően értékes lepkefaja. Legtöbb nappali lepkénkhez hasonlóan a lápi tarkalepke is nyílt élőhelyek rovara, különféle gyepekben tenyészik. Hazánkban két ökotípusa fordul elő, az egyiket száraz rétinek, a másikat nedves rétinek nevezzük [1]. Előbbi az erdőszegélyektől kezdve a lejtőssztyeppeken […]
