Magyarországon az amerikai kontinensről ismert pusztító szélvésszel, a tornádóval csak ritkán találkozunk. Hozzá hasonlóan látványos, ám jóval veszélytelenebb jelenségnek viszont itthon is tanúi lehetünk.

Igazi, pusztító erejű tornádók, mint amilyenek az Egyesült Államok déli partvidékén tombolnak, hazánkban szerencsére nem jellemzőek, bár nem is teljesen ismeretlenek. A valaha volt legerősebb hazai tornádó 1924. június 13-án ért földet Biatorbágy és Páty közelében. Ennek erősségét F4-esre becsülték, ami az 5 fokú skálán épphogy csak elmarad a legpusztítóbb kategóriától. Ezzel együtt a klímaváltozás hatására elképzelhető, hogy a jövőben több és erősebb tornádóval kell majd szembenéznünk itthon is. Addig is itt van nekünk a saját tornádónk, melynek neve ugyan kicsit rémisztő, ám valójában nem veszélyes: ez a porördög.

Sőt, míg tengerentúli rokona viharban születik, és azzal is érkezik, addig ez itthon a tikkasztó nyári forróság szüleménye. Amikor a nap a legmagasabban jár, és szinte már izzik a délibábos alföldi homok, a levegő elkezd felfelé szállni róla, mint egy buborék. Ha közben alul nincs szél, ellenben kicsit magasabban már igen, ez „megpördíti” a levegőt, és kész is a mini tornádó, amely felkapja a homokot vagy a könnyebb leveleket, fűszálakat, és kész is a látványos jelenség.

A porördögök a tölcsérek közé tartozó meteorológiai jelenségek, melyek jellemzően 0,5–10 méter átmérőjűek. A porördög tehát nem feltétlenül pici, magassága a néhány métertől akár egy kilométerig terjedhet. Érdekesség, hogy forgásirányuk nem függ a Coriolis-erőtől, így jobbra és balra egyaránt foroghatnak. Forgás közben egyébként elmozdulhatnak, de olyan is előfordul, hogy szinte egy helyben állnak.

A mezőgazdaság megváltozásával és a hazai vízgazdálkodás átalakításával a talajvíz mennyisége lecsökkent, és ez sokkal szárazabb felsőbb rétegeket eredményezett, így nem csoda, hogy egyre többet láthatjuk ezeket a „rémeket”, főleg így, aratás után, amikor az alföldi tájnak amúgy is a por a legfőbb jellemzője. Persze, ennek sem kellene így lennie, hiszen a no-till vagy a min-till módszerrel elkerülhető a felső termőréteg kihasználása és sivataggá változtatása.

Kapcsolódó bejegyzések

Súlyosbodó aszály: tippek az okosabb vízgazdálkodáshoz

Fokozódnak az aszályok, és megjelent a vízhiány. Jó, ha tudjuk, mennyi vizet használunk locsoláskor. Érdemes pár trükköt bevetni.