Magyarországon tornádóval az találkozhat, aki sokat jár az Alföldre, főleg nyáron, aratáskor. De hogy alakulnak ki ezek a veszélytelen, ám annál látványosabb jelenségek?

Igazi, pusztító erejű tornádók, mint amilyenek az Egyesült Államok déli partvidékén tombolnak, hazánkban szerencsére nem jellemzőek. Ezek a főleg vihar közben kialakuló jelenségek a levegő felfelé áramló és forgó mozgásából alakulnak ki, több kilométer átmérőjűek, és évről-évre láthatjuk a különböző „hölgyek” tombolását a híradókban. Itthon ezt ugyan megússzuk, de nekünk is van saját tornádónk. Ennek neve – a porördög – ugyan kicsit rémisztő, ő maga nem veszélyes.

Sőt, míg tengerentúli rokona viharban születik, és azzal is érkezik, addig ez itthon a tikkasztó nyári forróság szüleménye. Amikor a nap a legmagasabban jár, és szinte már izzik a délibábos alföldi homok, a levegő elkezd felfelé szállni róla, mint egy buborék. Ha közben alul nincs szél, ellenben kicsit magasabban már igen, ez „megpördíti” a levegőt, és kész is a mini tornádó, ami felkapja a homokot vagy a könnyebb füveket, leveleket, és kész is a látványos jelenség.

A mezőgazdaság átalakulásával és a hazai vízgazdálkodás átalakításával a talajvíz csökkenése sokkal szárazabb felsőbb rétegeket hozott létre, így nem csoda, hogy egyre többet láthatjuk ezeket a „rémeket”, főleg így, aratás után, amikor amúgy is a por lesz a legfőbb jellemzője az alföldi tájnak. Persze ennek sem kéne így lennie, hiszen a no-till vagy min-till módszerekkel elkerülhető a felső termőréteg kihasználása és sivataggá tétele.

Kapcsolódó bejegyzések

Súlyosbodó aszály: tippek az okosabb vízgazdálkodáshoz

Fokozódnak az aszályok, és megjelent a vízhiány. Jó, ha tudjuk, mennyi vizet használunk locsoláskor. Érdemes pár trükköt bevetni.