Egy friss kutatás szerint az 1980-as évek óta kétszeres tempóban pusztulnak a kontinens trópusi esőerdeinek fái. Ez sajnos felveti az amazonasi dzsungelek esetében sokat emlegetett kérdést, hogy a trópusi erdők több szén-dioxidot kezdenek kibocsátani, mint amennyit elnyelnek.
A Nature folyóiratban közzétett tanulmány arra megállapításra jutott, hogy a Queensland északi részén található trópusi fák átlagos élettartama az elmúlt 35 év során mintegy felére csökkent, a fák fajtájától függetlenül.
Kapcsolódó bejegyzések
Közeleg az amazóniai esőerdő fordulópontja
Az adatok szerint az Amazonas közeledik ahhoz a fordulóponthoz, amely után az esőerdő jellege elveszne, és ez mélyreható következményekkel járna a globális éghajlatra és a biológiai sokféleségre nézve.
A tudósok szerint ez azt jelzi, hogy a természetes rendszerek, például az esőerdők már évtizedek óta reagálnak az éghajlati válságra. A fák pusztulásának gyorsuló ütemét Yadvinder Malhi oxfordi professzor, a tanulmány társszerzője a Nagy-korallzátony koralljainak változásaihoz hasonlította, amelyek az elmúlt hét év során négy alkalommal szenvedtek el tömeges kifehéredést, melyek közül az utolsó jelenleg is zajlik.
Kapcsolódó bejegyzések
A Nagy-korallzátony 91%-át érinti valamilyen fokú fehéredés
Ahogy nemrég írtuk, a hatodik tömeges korallfehéredés zajlik a Világörökség részének számító élőhelyen.
A tanulmány azt valószínűsíti, hogy a globális felmelegedés egyre erősebb szárító hatása lehet a fő oka az elpusztuló fák növekvő arányának. Egyben azt is sugallja, hogy a világ más trópusi erdeiben is hasonlóan folyamatok mehetnek végbe.
Ha ez így van, a trópusi erdők hamarosan szénforrássá válhatnak, és a globális felmelegedés jóval 2 Celsius-fok alatt történő korlátozásának kihívása egyre sürgetőbbé és nehezebbé válik.
– teszi hozzá Mahli
(Guardian)
