Egyre égetőbb probléma a beporzó rovarok számának drasztikus csökkenése, egyes régiókban az eltűnése. Kína némely területein például a gazdálkodók már kézzel termékenyítik meg haszonnövényeiket, és közszájon forognak „jóslatok”, hogy a beporzók eltűnésével az emberi civilizációnknak is vége.
A témáról Báldi András ökológussal, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója beszélt. Világszinten elképesztően sok faj végzi a növények beporzását, Európában elsősorban rovarokat értünk beporzók alatt, az EU Horizon 2020 Safeguard elnevezésű projekt is rájuk, még pontosabban a vad beporzókra koncentrál.
A legfontosabbak közülük a lepkék, a zengőlegyek, egyes darazsak, mindenekelőtt pedig a méhek. Utóbbi csoportnak a kontinensünkön 2000 faja ismert, hazánkban ebből 700 honos, és közülük mindössze egyetlenegy a mindenki által ismert házi- vagy más néven mézelő méh.
Beporzók nélkül nem lehetetlen, hogy fennmarad az emberiség, de csakis a jelenlegitől eltérő formában. – állítja a kutató.
A növények szaporodásának kulcsa, hogy a hímivarsejtek az egyik virágról a másik, nőivarú virágra kerüljenek, amit végezhet a szél, de az esetek többségében valamely állat közreműködésére van szükség. Ha nincsenek beporzók, a növények nagy része kipusztul, az ökoszisztéma a feje tetejére áll: Európában a vad növények 80, míg a termesztettek 84 százaléka igényli munkájukat a puszta fennmaradásához.
A búza, a kukorica, a szőlő például a szélre bízza magát, de gyümölcsfáink, a paradicsom – elszakadva kontinensünktől pedig a kávé vagy a kakaó – kizárólag a beporzók segítségével élhet túl, és persze hosszan sorolhatnánk még a fontos gazdasági növényeket.
Mi okozza a bajt?
A beporzókat fenyegető legfontosabb tényező a földhasználat. Rengeteg vegyszer kerül ki a földekre a termés maximalizálása és a kártevők, gyomok minimalizálása érdekében, ami közvetett és közvetlen módon is károsan hat a rovarokra. A vegyszerek elpusztítják az állatokat, illetve, ami nekünk gyom, az nekik táplálék.
A monokultúrás növénytermesztés pedig a rovarok táplálkozási lehetőségeit szűkíti le. Ezen kívül ott van a rengeteg beépített, leaszfaltozott, betonba öntött terület, a fontos rovarok potenciális élőhelye kevesebb, mint a felére csökkent.
Mi lehet a megoldás?
Báldi András tudósként úgy véli, meg lehetne oldani, hogy mindenki jól járjon, ehhez az egyik legfontosabb az élőhelyek visszaállítása, de nem feltétlenül az ember „kárára”. A végtelen hosszúságú utak és vasutak szegélye például megfelelő kezeléssel remek lehetőségeket teremtene, mint ahogy a városi parkok is.
A nagy mezőgazdasági táblákban úgynevezett biodiverzitás-szigeteket lehetne létrehozni, olyan „foltokat”, amelyekre visszaengednénk a természetet. A modellt nemrég Angliában vizsgálták, és működik.
Az EU Horizon 2020 Safeguard projektben az ilyen és ehhez hasonló megoldások és sok egyéb új kutatási eredmény áll majd össze gyakorlatorientált, átfogó keretrendszerré, a tervek szerint 2025-re.
(Forrás: 24.hu Kép: pexels.com)