



Az ENSZ legutóbbi számításai szerint Földünk népessége 1987 óta további 3 milliárd fővel emelkedett, és 2022-ben elérte a 8 milliárdot.
A Klímapolitikai Intézet publikációjából kiderül, hogy sok-sok éven keresztül azzal indokoltuk az élelmiszer-termelés fokozásával kapcsolatos kényszert, hogy riasztóbbnál riasztóbb forgatókönyveket produkáltak Földünk várható túlnépesedéséről az illetékességből ezzel foglalkozó szakmai szervezetek. 2050-re 10 milliárdan, 2100-ra akár 12,7 milliárdan is lehetünk, írták az ENSZ, a WHO vagy éppen a FAO jelentései.
Ezen jövőképek szerint az élelmiszer-termelést majdnem 1,6-szorosára kellene növelnünk 2050-ig úgy, hogy 1960-hoz képest napjainkig 58%-kal csökkent a rendelkezésre álló egy főre jutó termőföld, és 60%-kal a tiszta édesvíz mennyisége. Matematikailag ez sehogyan sem jön ki, hiszen eközben a mezőgazdaságnak egyre szigorodó klíma- és környezetvédelmi előírásoknak is meg kell felelnie (Food and agriculture projections to 2050).
Ráadásul a múlt század 60-as éveiben indult zöld forradalom – heterózisnemesítésen, intenzív agrokemikália-használaton, öntözésen és gépesítésen alapuló – 3,5-szörös globális élelmiszertermelés-növekedésének biológiai alapjai kimerültek, és a termelés maga egyre fenntarthatatlanabb irányt vett.
Ebben a helyzetben kezdtek beérkezni a hírek egy globális népesedési fordulatról. 1950-ben még szinte a teljes fejlődő világra (Argentínát leszámítva a teljes Közép- és Dél-Amerikai régióra, Afrikára, Oroszország kivételével a teljes Ázsiai kontinensre) jellemző volt egy erőteljes népességnövekedés, napjainkra már csak Közép-Afrikában van túlnépesedés, és ezen kívül már csak Közép-Ázsiában pozitív a reprodukciós mérleg. Indiában már csak a szinten tartáshoz elég, Kína, Dél-Amerika népessége fogy, nem beszélve a fejlett világról.
A tanulmány tovább olvasható a Klímapolitikai Intézet weboldalán.
Fotó: Canva