Legmagasabb szintű nemzetközi tárgyalásokat sürget az Európai Bizottság. A tárgyalások az úgynevezett geomérnökség vagy más néven klímamérnökség veszélyeiről és szabályozásáról, illetve kordában tartásáról szólnának, tekintettel az éghajlat megváltoztatását célzó eljárások kockázataira.

A földi klíma hosszú távú trendjeinek módosítását célzó, a bolygó óceánjaiba, talajába és légkörébe történő nagyszabású emberi beavatkozások iránti érdeklődés erősödik. Az országok zöme nem csökkenti elég gyorsan az üvegházhatású gázok kibocsátását az éghajlatváltozás megfékezéséhez, de az összetett, ma még közel sem feltárt működésű rendszerek manipulálásának kérdése rendkívül vitatott.

Ennek megfelelően egyre többen vetik fel a problémát, 2022-ben tudósok csoportja hasonló megfontolásból moratóriumot javasolt hirdetni a geomérnökségre, februárban egy másik szakértői szövetség a napsugárzás világméretű blokkolásával kapcsolatos kutatások felgyorsítását szorgalmazta nyílt levélben. Azonban az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) keretében az év elején publikált jelentés is arra jutott, hogy a napsugárzás módosításában rejlő jelentős potenciál ellenére az eljárás jelenleg nem életképes és biztonságos. Éppen ezért a technológia globális felülvizsgálatát és nemzetközi kontroll alatt tartását javasolta. Látszólag ebbe a sorba illeszkedik az is, hogy az Európai Bizottságot megelőzően a témát napirendre emelték a tengerentúlon is. Az Egyesült Államok kongresszusa pedig felhatalmazást adott a kormánynak azon technológiák és lehetséges hatásaik részletes vizsgálatára, amelyek hozzájárulhatnak a Föld hűtéséhez az éghajlatváltozás legrosszabb hatásainak elkerülése érdekében.

Fel nem mért negatív mellékhatások

Ez utóbbi mozzanat azonban egyben azt is jelzi, hogy a mesterséges intelligenciára vonatkozó aggályokhoz hasonlóan a beláthatatlan következményekkel kapcsolatos fenntartások ellenére sok ország a saját útját kívánja járni a geomérnökség-témában is. Ezen államok között elsőként Kínát kell megemlíteni, amely 2025-ig 9,6 millió négyzetkilométeres területéből mintegy 5,5 millió négyzetméterre terjesztené ki időjárás-módosító programját, elsősorban a felhővetésnek (cloud-seeding) nevezett eljárás alkalmazásával.

A metódus lényege, hogy repülőgépről vagy a földről (párologtatással, rakétával, ágyúval) olyan vegyi anyagokat juttatnak a légkörbe, amelyek elősegítik esőfelhők és csapadék képződését, végeredményben mesterséges esőt generálva a megfelelő mezőgazdasági körülmények előállítására.

A II. világháború utáni években feltalált eljárást ma már világszerte több tucat országban alkalmazzák. Hasonló elven működik a Magyarországon az 1960-as évektől üzemelő, az elmúlt években továbbfejlesztett jégkármérséklő rendszer is. Az alkalmazott területeken egyértelműen hatásosnak tűnik a módszer, így Kínában is az érintett régiók vegetációs helyzetének javulásáról számoltak be. Magyarországon a júniusi jégesők idején jóval kisebb jégdarabok hullottak, mint a szomszédos országokban, amiben a jégkármérséklő rendszernek is lehetett szerepe. Az Egyesült Államok hadserege már a vietnámi háború idején sikeresen vetette be a technológiát harcászati célokra, a monszun elnyújtásával nehezítve meg az ellenség dolgát.

A mesterséges esőcsinálásnak azonban békés, polgári célú felhasználása esetén is olyan, ma még nem teljesen ismert negatív mellékhatásai lehetnek, amelyek akár geopolitikai konfliktus kialakulásához is vezethetnek. A technológiát a világon legintenzívebben és számos célra (mezőgazdasági termelés fokozására, ivóvíz-ellátás biztosítására, környezeti megőrzésre, megarendezvények vízigényének kiszolgálására) alkalmazó Kína gyakorlata például megzavarhatja a monszun normál menetét a szomszédos Indiában, Mianmarban, Vietnámban és egyéb államokban, negatívan befolyásolva a mezőgazdaságot és az élelmiszer-termelést.

A negatív mellékhatásokat, így az „esőlopást” egyelőre nem bizonyították minden kétséget kizáróan, de a gyanú nemcsak Kínával kapcsolatban, hanem máshol, például a Közel-Keleten, az Egyesült Államokban, sőt Magyarországon is felmerült, ahol a rendszer kezelői halálos fenyegetéseket is kaptak a rendszernek a tavalyi történelmi szárazságban betöltött vélt – az Agrárkamara és az Országos Meteorológiai Szolgálat által is cáfolt – szerepe miatt.

Elfogadhatatlan kockázatok

A felhővetéshez hasonlóan vitatott az ugyancsak a geomérnökség kategóriájába sorolható napsugárzás-menedzsment (Solar Radiation Management, SRM) megítélése is. A többféle eljárást magába foglaló SRM célja, hogy a földfelszínt érő napsugárzás csökkentésével, visszaverésével mérsékelje a nagyrészt ember okozta klímaváltozást, illetve globális felmelegedést, azonban – amint erre az Európai Bizottság is rámutatott – ez a típusú beavatkozás jelenleg elfogadhatatlan szintű kockázatot jelent az emberekre és a környezetre nézve.

Az SRM egyik formája, amikor olyan részecskéket juttatnak a légkör magasabb rétegeibe, amelyek képesek visszaverni a napsugárzást. Ez azonban szintén nem kívánt mellékhatásokkal járhat, rombolhatja az ózonréteget, és a csapadékviszonyokat is kedvezőtlenül befolyásolhatja. A terület kellő szabályozottsága híján már előfordultak olyan esetek, mint például a Make Sunsets nevű amerikai startup vállalat esete, amikor is a cég lényegében engedély nélkül juttatott jelentősebb mennyiségű kén-dioxidot a légkörbe ballonokkal Nevada felett. Az anyag a fentieken túl hozzájárulhat az esők elsavasodásához, irritálhatja az emberek tüdejét, és akár a csapadékmennyiséget is csökkentheti.

Az eljárás mintáját a vulkánkitörések szolgáltatták, amikor az atmoszférába kerülő hatalmas tömegű hamu és gázok akár a globális átlaghőmérséklet jelentős átmeneti visszaesését is előidézhetik. Ilyent például a Fülöp-szigeteki Pinatubo vulkán 1991-es kitörése, ami után 15 hónapig a földi átlaghőmérséklet 0,6 Celsius-fokkal elmaradt a megszokottól. A témában ennél is radikálisabb elképzelések is napvilágot láttak. Például az a tanulmány, amelyik több millió tonna, a Holdról származó por földi légkörbe juttatásának a lehetőségeit, ezáltal a napsugárzás elleni pajzsként való használatában rejlő hűtő potenciálját vizsgálta. De ide sorolhatók például azok – a vonatkozó szigorú ENSZ-megállapodás dacára és ezeket megsértő, részben már a gyakorlatban is kipróbált – módszerek is, mint az óceánok trágyázása, amitől a plankton szén-dioxid-megkötő képességének drasztikus javulását remélik, de ami kiterjedt oxigénmentes óceáni halálzónák létrejöttét is okozhatja.

A szén-dioxid-kivonás rendben van, de nemzetközi egyeztetésre van szükség

Tágabb értelemben a geomérnökség körébe tartoznak a negatív emissziós technológiák is, amelyek képesek a légkörből kivonni a már kibocsátott szén-dioxidot. A felhővetésnél vagy az SRM-nél jóval kevesebb negatív mellékhatásuk miatt gazdasági szereplők mellett az amerikai kormány, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) és az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete is valós lehetőséget lát a klímaváltozás megfékezését szolgáló alkalmazásukban. A szakértők azonban azt hangsúlyozzák, hogy ezek a technológiák nem pótolják a megfelelő klímavédelmi intézkedéseket, ezért a kormányoknak elsősorban a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére kell összpontosítaniuk.

A szén-dioxid légkörből történő eltávolításának az Európai Bizottság szerint is döntő szerepe lehet a klímaváltozás mérséklésében. Azonban a bizottság az egyéb, a nagy földi szisztémákat manipuláló beavatkozások esetében további vizsgálatokat és globális egyeztetéseket tart szükségesnek ezek alkalmazását megelőzően. A geomérnöki tervezés kockázatait és hosszú távú hatásait még nem értjük pontosan, a szükséges szabályozások pedig hiányoznak. A technológia növelheti a nemzetek közötti hatalmi egyenlőtlenségeket, konfliktusokat robbanthat ki, és számtalan etikai, jogi, kormányzási és politikai kérdést vet fel – hangsúlyozza a testület közleménye. Senkinek nem szabad egyedül kísérleteznie közös bolygónkkal – fogalmazott Frans Timmermans, az Európai Unió klímapolitikai főképviselője, az Európai Bizottság alelnöke a sajtótájékoztatón. Majd hozzátette, hogy ezt a megfelelő fórumon, a legmagasabb nemzetközi szinten, az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretei között kellene megvitatni, Kínát és más, a szóban forgó technológiákat egyre nagyobb léptékben élesben is alkalmazó országokat is beleértve.