A hazánkban egyszer már kihalt, de 1990-es években természetes úton visszatelepülő aranysakál (toportyán) populációja mára úgy megnőtt, hogy védett állatokat is komolyan veszélyeztet és gazdasági károkat okoz.
A többek közt nádi farkas néven is ismert állat, mely hagyományosan az ártéri ligeterdők és a nádasok lakója volt, a vadászat mellett a folyamszabályozások és a kibontakozó nagy táblás mezőgazdaság térnyerésével az 1940-es évekre kihalt Magyarországon, sőt a kontinens nagy részén is.
A Bulgáriában fennmaradt populációból kezdett el visszatelepülni a Balkánra és így jutott el az 1990-es évekre hazánkba is, melynek akkor a környezetvédők és a vadászok is örültek, az állat védetté vált. A hazai fauna gazdagítása mellett, jótékony állományszabályozó hatást vártak tőle.
Hamarosan kiderült azonban, hogy az egykor veszélyeztetett faj igen sikeresen tud alkalmazkodni a mai körülményekhez, és száma hatalmas növekedésnek indult. Idén már úgy becsülik, hogy a rókával azonos a létszámuk.
Étrendjében túlnyomóan a kisemlősök, például a mezei pockok dominálnak, de a nagyvadállomány szaporulatára is egyre inkább veszélyt jelent, ahol pedig az ember közelébe kerül, a háziállatra is rájár.
A rókánál jóval óvatosabb, és mivel valamivel nagyobb, erősebb is annál, ahol megtelepszik, ott kiszorítja őket. Természetes ellensége az ország legnagyobb részén nincs, északon a szürke farkas áll a terjeszkedése útjába.
A védettséget végül feloldották, és ma már egész évben vadászható az aranysakál, melyből idén 11 283 darabot lőttek ki, nagy részüket a leginkább érintett Somogy, Baranya és Bács-Kiskun megyében.
Külsőre a farkasra hasonlít, de annál kisebb, testhossza körülbelül 65-105 cm, marmagassága 45-50 cm között van. Téli bundája világosabb, nyári bundája barnásabb, mint a nagyobb rokonáé, a farka és a hasa pedig szürkésfehér. Különös ismertetőjegye semmivel sem összekeverhető hangja.
A természetvédők is megosztottak a kérdésben, de az valószínűsíthető, hogy akkora problémát, amekkorát a vadászok és az állattenyésztők próbálnak kreálni a kérdésből, nem jelentenek, inkább csak a gazdálkodási hiányosságok pótlására alkalmas bűnbakot látják benne.
