Vigyázó szemetek a komposztálható műanyagra vessétek!

Örvendjünk, mert úgy fest, hogy a július 1-jén hatályba lépett műanyagtörvény valóban előmozdítja a plasztikhulladék visszaszorítását. Ilyenkor rögtön az alternatívákra helyeződik a hangsúly. Vajon melyek a lebomló termékek, és ezek között melyek a komposztálható műanyagok?

Vegyük sorra, miként zajlik a műanyag komposztálása, és melyek azok a területek, ahol ez valóban alternatívát jelenthet.

Személy szerint nem vagyok lebomlóműanyag-fan, mert régi berögződéseink és kényelmünk miatt olykor előfordulhat, hogy nagyobb problémát okozunk ezekkel az anyagokkal, mint hagyományos társaikkal. A műanyagok témájában az első és legfontosabb dolog az, hogy az a legjobb műanyag szemét, amelyet meg sem termelünk. Ne dőljünk hátra, miután vettünk egy PLA-terméket, és pontosan ugyanúgy használtuk, mint a hagyományos műanyagot! Ez nagy hiba volna. Tudnunk kell, hogy ezek másféle anyagok, amelyekhez hozzá kell igazítanunk szokásainkat, és rendeltetésszerűen kell használnunk őket. Ha ezzel tisztában leszünk, ténylegesen csökkenthetjük a szemétterhet.

Mit mond a törvény?

Összefoglalva: búcsút inthetünk a műanyag fültisztító pálcikáknak, a műanyag evőeszközöknek, tányéroknak, szívószálaknak, expandál polisztirol étel- és italtárolóknak, a 15–50 mikron falvastagságú zacskóknak, valamint az összes oxidatív úton lebomló műanyag terméknek. A 15 mikronnál vékonyabb nejlonzacskók termékdíját pedig 57 Ft/kg-ról 1900 Ft/kg-ra emelik.

Mi is az a komposztálható műanyag?

Erről a témáról már sokat cikkeztünk. A lényeg az, hogy megkülönböztetjük az oxo-degradációs műanyagot (ez a pusztán széteső műanyag, amelyet a mostani intézkedéssel kivonnak a forgalomból), valamint a ténylegesen lebomló PLA-t, vagyis a komposztálható műanyagot.

Azt le kell szögeznünk, hogy a lebomló műanyagok csak ipari körülmények között bomlanak le. Ehhez legalább 60 °C körüli hőmérséklet szükséges. A bomlás sebességét enzimekkel lehet fokozni. A fő probléma az, hogy a hagyományos és a lebomló műanyagokat nehéz megkülönböztetni egymástól, üzemi szinten egyenesen lehetetlen, ezért létfontosságú, hogy külön gyűjtsük őket. Ha PLA-termékek keverednek szelektíven gyűjtött műanyagokkal, akkor az előbbiek nagyban rontják az újrahasznosított műanyagok minőségét, így sokkal kevesebb terméket lehet belőlük készíteni. A külön gyűjtésük nem minden. A lebontáshoz speciális szemétkezelő üzem szükséges, ahol a biopolimerek komposztálásához alkalmas technológia elérhető.

Hogyan történik a műanyag komposztálása?

Az országban egyelőre csak néhány erre alkalmas üzem található, amelyek közül a legfejlettebb a Profikomp gödöllői telepe. A Profikomp 100%-ban magyar cég. Már 20 éve foglalkozik biológiai hulladékkezeléssel, kezdve a szennyvíziszap komposztálásától egészen a bioplasztik feldolgozásáig. Egy webináriumon dr. Aleksza László vezérigazgató elmondta, hogy a műanyagok komposztálásának a technológiája már 20 éve létezik, de csak az elmúlt években került reflektorfénybe.

A beérkező biohulladékot ledarálják és silókba teszik, melyek speciális levegőztető és folyadékelvezető rendszerrel vannak ellátva, illetve egy különleges membránfóliával takarják be őket. A fólia visszatartja a szagok és a gázok 95%-át, és stabilan 65°C fokot eredményez. Ezek azok a feltételek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a biológiailag lebomló műanyag 8–12 hét alatt valódi komposzttá alakuljon.

A vendéglátás a kulcs

Ahhoz, hogy bármely megvásárolt lebomló műanyagból komposzt lehessen, ebbe a zárt láncba kell bekerülnie. Bizonyára érezzük, hogy jelen pillanatban a boltban megvásárolt PLA-zacskónk és az elvitelre adott ételesdobozunk nehezen juthat ide. De más a helyzet a zárt vendéglátó egységekkel, a streetfood parkokkal vagy a fesztiválokkal.

A 2019-es Sziget fesztiválon a Profikomp egy pilot projektet vitt végig. A fesztivál egyik részén a cateringesek csak lebomló termékekkel dolgoztak, és a hulladékot külön gyűjtötték, majd ezt a Profikomp technológiájával semlegesítették. Dr. Aleksza László elmondta, hogy a fesztiválozók nyitottak és partnerek voltak. Körülbelül 100 köbméter biológiailag lebomló hulladék gyűlt össze. Ez bebizonyította, hogy jól működik a rendszer, és akár egy teljes fesztivált meg lehet így szervezni.

A hatékony komposztáláshoz szükség van jó minőségű lebomló termékekre. A skót Vegware ilyeneket gyárt. A termékek magyar forgalmazójának, az Ecocateringnek egyik kollégáját is megkérdeztem a témakörben. A kínálatukban az összes most kivont termékre található alternatíva, de az Ecocatering segít a vendéglátóhelyeknek a hulladék begyűjtésében is. Igénybe vehető visszagyűjtési szolgáltatásuk, melynek keretében az étteremtől elszállítják a külön gyűjtött biológiai hulladékot.

A lebomló termékek ára még viszonylag magas, több mint kétszerese a minőségi hagyományos műanyagokénak. Dr. Aleksza László elmondta, hogy jelenleg a műanyagok 1%-a biopolimer, de nőni fog a piacuk, és ez árcsökkenést is eredményez. A vendéglátóhelyek a magasabb árak mellett is nyitottak ezekre a termékekre, és a gyakorlatban a többletköltséget nem is hárítják át egy az egyben a vásárlókra, mivel a fenntartható szemlélet növeli egy hely értékét.

Bioműanyag a kukában

Ezek a termékek természetes keményítőből készülnek, melynek forrása lehet a burgonya vagy a kukorica. Ellenük szóló érv lehet, hogy emberi élelmiszer forrását csökkentik, de a gyakorlatban mezőgazdasági kukoricahulladék adja az alapanyagot, így ezt kihúzhatjuk a negatívumok sorából.

Azokban az esetekben, amikor elkerülhetetlen a műanyag használata, jó választás lehet. Ilyen például a hagyományos szemét gyűjtésére szánt műanyag zsák. Ha a PLA-szemeteszsák szemétégetőbe vagy lerakóba kerül, a hagyományos műanyaggal szemben nem szabadul fel belőle illékony gáz, és égésterméke is kevesebb. Hangsúlyozandó azonban, hogy attól, hogy kevésbé szennyező, még ez is szennyez. A gyártó tanulmányában azt bizonyítja, hogy a lebomló termékeknek magasabb a hőértéke, mint a kőolaj alapúaknak, de én sovány érvnek tekintem ezt a fenntarthatósági mérleg nyelvén. Azonban ezzel együtt is, ha a teljes élettartamot tekintjük – a gyártástól a feldolgozásig –, az alternatív műanyagoknak kisebb az ökológiai lábnyomuk, mint a nem lebomlóknak.

Érdemes megjegyezni még egy dátumot: 2023. december 31. után kötelező lesz a biohulladék szelektív gyűjtése minden uniós tagállamnak. Ide tartozik a konyhai és a kerti hulladék, valamint a lebomló műanyag is. Jó lenne, ha addig országos lefedettséget érnénk el bioműanyag-komposztáló üzemek terén. Ahogy most állunk, sajnos nem látom reálisnak, hogy 2 év múlva a konyhai hulladékunk mellett a lakossági lebomló műanyagokat is beledobhatjuk a szemetesbe.

Összegezve: még mindig nem a Szent Grál a komposztálható műanyag, de tudatosan használva, kiegészítő termékként a vendéglátó- és a szórakoztatóipar szeméthegyeit képes fenntarthatóbbá tenni. Remélhetőleg a jövőben a fesztiválokon, a street food gardenekben, de még a bevásárlóközpontok étkezdéiben is ilyen evőeszközökkel találkozhatunk.

Ahhoz, hogy olajozottan működjön az új rendszer, mi is kellünk! Tehát ha látjuk, hogy egy fesztiválon vagy egy étteremben ilyen termékeket használnak, ezeket csak a számukra kihelyezett kukákba dobjuk.

Kiemelt kép: vegware