Amennyiben a környezetvédelem jegyében tett erőfeszítéseinket egy idővonalon szeretnénk meghatározni, mondhatjuk azt is, hogy a múlt tévedésein szeretnénk a jelenben javítani, hogy egy élhetőbb jövőt kapjunk. Kissé paradoxon, hogy ha élhető jövőt szeretnénk, gondolnunk kell arra is, hogy mi lesz a halálunk után. Ugyanis még ekkor is képes az ember maradandó nyomot hagyni a bolygón.
Egészséges mentalitás, ha fiatalon és életerősen még nem foglalkozik az ember a halál és a temetés kérdéskörével, de ha kellően zöld beállítottságúak vagyunk, akkor a bolygó szempontjából nem árt egy idő után ennek is figyelmet szentelni. A temetés magánügy: az embernek saját magának és szeretteinek kell eldöntenie, hogy a lehetőségek közül – hiszen hagyományok, vallások és nemzetek szerint is változhatnak a szokások – milyen megoldást választ majd. Szerencsére annak, aki a zöldebb utat szeretné, már sokféle opciót kínálnak. Úgy tűnik, a környezetbarát temetkezés ráadásul egyre több ember fejében fordul meg: az Egyesült Államokban egy 2017-es felmérés alapján a válaszadók 53,8%-a szeretne zöld temetést.
Hagyományos, de környezetszennyező módszerek
A hamvasztás globálisan több millió tonna szén-dioxid levegőbe kerüléséért felelős, nem beszélve a test 649 Celsius-fokra vagy magasabb hőmérsékletre történő felmelegítésének melléktermékeként keletkező gázokról. Másik módszer az „aquamation” (magyarul „folyékony hamvasztás”): a testet körülbelül 95 százalék víz és 5 százalék lúg oldatába merítik, a folyadékot felmelegítik, és magas nyomásra állítják. A 3-4 órás bomlás során kávé színű folyadék keletkezik, amit úgy kezelnek, mint bármely más típusú szennyvizet. A testből csak a csontok maradnak, amelyeket fehér porrá őrölnek, ezt átadják „hamuként” a családtagoknak. Ennek az eljárásnak a szénlábnyoma csak egytizede a tűz alapú hamvasztás által termeltnek.
Többek között Desmond Tutu, Nobel-békedíjas dél-afrikai anglikán egyházi vezető, emberi jogi aktivista is ezt választotta. A Virginia Tech Társadalomtudományi és Technológiai Tanszék szerint: ,,A lúgos hidrolízis nem csodaszer: széleskörű alkalmazása növelheti az ipari klóralkáli üzemek termelését, amelyekről ismert, hogy higanyt és más szennyező anyagokat bocsátanak ki. Az eljárás testenként körülbelül 300 gallon vizet használ fel, vagyis háromszor annyit, mint amennyit egy átlagos ember egy nap alatt elhasznál.”
A formaldehiddel balzsamozott testek betonkoporsókba- és építményekbe temetésének szintén a környezet látja kárát. Vegyszerek és egyéb anyagok számszerűsítve, csak az USA-ban, éves szinten: 53 000 tonna acél, 1,4 millió tonna beton, 3,1 millió liter formaldehid.
Fenntartható lehetőségek és úttörő módszerek
A zöld temetések lényege az egyszerűségben és a fenntarthatóságban rejlik. Kíméli a természeti erőforrásokat, és minimális környezeti hatással jár.
Test mint tápanyag a földnek
Az Egyesült Államokban 2020-ban Washington volt az első állam, ahol legalizálták a természetes szerves redukciót, a létező egyik legtermészetesebb temetési módszert. Mindenféle hozzáadott vegyszer vagy szintetikus anyag nélkül egy „edényben” faforgács, lucerna és szalma veszi körül a testet, ahol a mikrobák lebontják. A teljes folyamat a személy edénybe helyezésétől a kész talajig 6-8 hétig tart. Miután elkészült a föld – hasonlóan a hamvasztáskor keletkezett hamuhoz –, tetszés szerint felhasználható kert gazdagítására, fák ültetésére is.
Natúr anyagok, és máris nincs szennyezés
Kanadában és Angliában is – ahol már több mint 300 ökotemető működik – elterjedt alternatív megoldásként, hogy a balzsamozatlan maradványokat természetes, biológiailag lebomló szálakból készült lepelbe csomagolják, vagy a letakart testeket egy koporsóba helyezik, amely szintén fenntartható és teljesen lebomló anyagokból készül. A zöld temetéshez nem használnak külső sírburkolatot vagy védőboltozatot. A beburkolt és/vagy koporsós testet közvetlenül a földbe temetik.
Gombafonál-koporsó Hollandiából
Hollandiában alkotta meg elsőként Bob Hendrikx a ,,Living Cocoon” névre hallgató, gombafonalakból készült koporsót, amely segíti a testek gyorsabb lebomlását. Eközben javítja a környező talaj állagát is, így kedvezőbb feltételeket teremt az új növények növekedéséhez is.
Kartonkoporsó a legpuritánabb megoldás
Franciaországban hódít a kartonkoporsó. Az évente megrendezésre kerülő salon de la mort elnevezésű kereskedelmi rendezvényen már 2011-ben ez a koporsófajta kapta a legnagyobb figyelmet. Ez a kivitelezés Magyarországon is megjelent. Rákóczifalván is gyártanak speciális hétrétegű kartonkoporsókat, főleg szociális temetésekhez.
Egy fa álljon a síromon!
2019-ben debütált Olaszországban a Capsula Mundi, amely egy új, fenntartható temetkezési eljárás ötlete. A hamut kis, tojás alakú lebomló urnában, a testeket pedig magzati helyzetben nagyobb hüvelyekben helyeznék el, ezeket a kapszulákat pedig magként a földbe temetnék. A tetejére az elhunyt által még életében választott fát ültetnének, amelyet a rokonok és a barátok tovább gondozhatnak majd. A régi, szürke temetők helyett így élénk, zöld erdők jöhetnének létre. A lebomló urnáikat már meg lehet vásárolni, de a hüvelybe helyezett testek ötlete egyelőre nem nyerte el a piac tetszését.
Itthon nehezebb, de nem lehetetlen
Magyarországon törvény szabályozza, hogy csak koporsós temetést vagy hamvasztást lehet választani, de szerencsére már itt is egyre nagyobb az igény a fenntartható temetkezésre. Lehetőség van arra is, hogy lebomló ökournába tegyék az elhunyt hamvait, vagy akár kegyeleti ékszer készüljön a hamvakból, esetleg nyersfa koporsóba temessék el. Ezekről érdemes a temetkezési vállalkozásoknál külön érdeklődni.
Hazánkban a leginkább természetközeli temetkezésre – ez a lehetőség a legelterjedtebb nyugatabbra is a zöld alternatívák közül – a Tata melletti Emlékerdőben van lehetőség. 2014 óta fogadják a hamvakat, amelyeket biológiailag lebomló urnában ültetnek el az előzetesen kiválasztott emlékfa gyökereinél. Nincs szükség sírkőre sem, az elhunyt nevét és adatait emléktáblán helyezik el a kiválasztott fán. Ha ez elpusztulna, lehetőség van holtfaként meghagyni vagy csemetefát ültetni a helyére.
Ráadásul lehetőséget biztosítanak a családoknak világi és egyházi szertartások lebonyolítására is. Így a kegyeleti szokások tiszteletben tartása mellett is lehet környezetbarát temetése annak, aki elfogadja, hogy az élet halálunk után is megy tovább, és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen körülmények között veszünk végső búcsút.