A zöldfelületre parkolás országszerte megkeseríti az érintett lakók életét, különösen a sűrűn lakott városi területeken. Pedig a zöldfelületek, zöldterületek fogyatkozása és az éghajlatváltozás miatt jóval többről van szó, mint puszta kellemetlenségről.

Bár igény lenne a probléma kezelésére, amit a sok helyen – szabálytalanul – kihelyezett kövek, karók és egyéb fizikai akadályok is jeleznek, és ehhez többnyire a megfelelő szabályozás is adott, a témában születő cikkek, blogbejegyzések és kommentek tömege arról tanúskodik, hogy kiterjedt jelenségről van szó, megerősítve sokak személyes tapasztalatát. Az ügyben illetékes rendőrség és önkormányzatok sokszor kapacitáshiány miatt nem tudnak fellépni a jelenség ellen, a helyi polgárok eszközei pedig korlátozottak – mondja Horváth Zsolt, a Levegő Munkacsoport munkatársa.

Miért kell(ene) vigyázni a zöldfelületekre?

A zöldfelületek és a zöldterületek a klímavészhelyzet miatt rendkívül felértékelődtek, különösen a sűrűn lakott városi környezetben, ahol sokszor nagyon kicsi az arányuk. A fásszárúakat, bokrokat, cserjéket és fákat is tartalmazó zöldterületek ugyan nagyobb szén-dioxid-megkötő és mikroklíma-befolyásoló potenciállal bírnak, ezért értékesebbek, mint a legfeljebb kisebb cserjékből, jellemzően egyszikűekből, gyepből és fűből álló, az előbbieknél kisebb biológiai aktivitású zöldfelületek. Bármilyen felület sokat számít a város élhetősége szempontjából, amely nem aszfalt, térkő vagy beton.

Kapcsolódó bejegyzések

Nagyvárosi kertészet: kihívások Óbudán

A nagyvárosok zöldfelületeinek gondozása, ennek megszervezése nem kis feladat. Vajon mi történik akkor, ha a lakók is részt vesznek a munkában? Kerényi-Nagy Viktorral, Óbuda főkertészével beszélgettünk a közösségi kertészkedésről, a 3. kerület követendő példáiról és a lakók hozzáállásáról.

Amellett ugyanis, hogy már csak rájuk nézni is kellemesebb, párologtatnak, és alacsonyabb hőmérsékletet, vagyis jobb helyi mikroklímát biztosítanak. Ez az immár szó szerint a bőrünkön érzékelhető éghajlatváltozás miatt létfontosságú lehet a városlakóknak. Az embereknek tehát a városokban szükségük van a minél nagyobb zöldfelületekre, a sűrűn lakott területeken élőknek pedig elemi érdekük, hogy a zöldterületi arányok a településeken minél nagyobbak legyenek.

Az autók többféleképpen is ártanak a zöldfelületnek, amikor akár csak néhány percre is ráparkolnak: kerekeik eltiporják a növényeket, a motor hőstresszt okozhat, és olajszennyeződéssel is károsíthatják az érintett felületet. Fontos tehát, hogy a zöldfelületeken ne parkoljunk, bármit is ír elő a szabályozás. Ez alól rendkívüli esetben kivétel tehető, például mentők parkolásakor vagy ideiglenesen bizonyos rendezvények alkalmával, de utóbbi eshetőség általában nem sűrűn lakott településrészek kiemelten védendő zöldfelületeivel kapcsolatban merül fel, ahol egyébként az is előfordulhat, hogy eleve zöldfelületen hoznak létre parkolót.

Minden nem szilárd burkolatú úttesten történő parkolás kerülendő

Az út menti földes sávokra, illetve egyéb, zöldfelületnek minősülő területekre parkolás a legtöbb esetben szabályszegésnek minősül. A KRESZ értelmében járművel megállni főszabály szerint az úttest menetirány szerinti jobb szélén, azzal párhuzamosan, egy sorban szabad. Alapvetően tehát tekinthetjük úgy, hogy maga a KRESZ is úgy rendelkezik, hogy járművel parkolni az úttesten szabad, nem pedig például a mellette lévő, füves vagy földes területen – hívta fel a figyelmet korábbi cikkében dr. Vágány Tamás, a D.A.S. Jogvédelmi Biztosító Zrt. szakértője.

Ha egy gépjárművezető zöldfelületen parkol, elsődlegesen az illetékes rendőrkapitányság szabálysértési eljárásban vizsgálhatja azt, hogy a megállás szabályait betartották-e, és ha nem, úgy szabálysértési bírságot szabhat ki. A szabálysértési eljárásban azonban az üzembentartónak nincs objektív felelőssége, a rendőrségnek a szabálysértést elkövető személyt kell megtalálnia. Az üzembentartó megtagadhatja a válaszadást, így a rendőrség nem mindig tudja felderíteni az elkövető kilétét, az eljárást ilyenkor meg kell szüntetni.

Általános jellegű, kifejezetten a zöldfelületeken történő megállásra vonatkozó jogi szabályozás nem létezik, de a legtöbb önkormányzat kialakította az ennek megakadályozására irányuló rendeleteket. Fontos, hogy az önkormányzat előírja-e az üzembentartó objektív felelősségét, avagy csak azt a személyt büntethetik-e a közterület-felügyelők, aki a zöldfelületen parkolt. A szabályszegést közigazgatási eljárásban vizsgálják, amely a tapasztalatok szerint nagy eséllyel bírság kiszabása nélkül zárul, ha az üzembentartó úgy nyilatkozik, hogy nem emlékszik, ki vezette a járművet az adott időpontban. Ha viszont a rendelet előírja az üzembentartó mögöttes felelősségét, a bírságot végső esetben az üzembentartóval szemben szabják ki.

A rendeleti szabályozás hiányossága viszont, hogy nem egységesen határozza meg a zöldfelület fogalmát. E bizonytalanságból eredően a jogi szakértői álláspont szerint célszerű kerülni minden, nem szilárd burkolatú úttesten történő parkolást annak érdekében, hogy a közigazgatási eljárást, illetve az esetleges bírságolást elkerüljük.

A fél országot érinti a probléma

Általános tapasztalat, hogy a városokban eleve túl sok az autó a rendelkezésre álló parkolóhelyekhez viszonyítva. A kínzó helyzeten többféle módon lehetne enyhíteni, egyrészt a közösségi közlekedés fejlesztésével és használatának ösztönzésével, és – amellett, hogy a véleményformáló közéleti személyiségek, döntéshozók példamutatása is fontos – a parkolási díjak emelése és akár a parkolók megszüntetése is bevethető. A parkolóhely ugyanis olyan árucikk, melynek keresletét az ára befolyásolja. A szükséges mennyiségű parkolóhely biztosítható és biztosítandó, de a város élhetősége szempontjából például nem cél minden ingázót kiszolgálni parkolóhellyel. Az önkormányzatok azonban érthető okokból többnyire vonakodnak attól, hogy hirtelen és drasztikusan szigorítsanak, hiszen az eredetileg jóval kevesebb autóra tervezett környezetben ez borítékolhatóan nagy felháborodást szülne a lakók körében.

A zöldfelületen, illetve zöldterületen történő parkolás országosan nincs szabályozva, minden önkormányzat a helyi rendeletében (általában a közösségi együttélés szabályairól szóló rendeletében) rendelkezik ezeknek a területeknek a rendezésével és használatával kapcsolatban – közölte érdeklődésünkre Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) elnöke. Elmondása szerint a probléma nagyságrendileg az ország lakosságának felét érinti, és főleg a fővárosban, a megyei jogú városokban és a kiemelt üdülőkomplexumokban, például a Balatonnál áll fel, ahol kicsi a zöldfelület, és óvni, vigyázni kell rá.

A legnagyobb taglétszámú magyar önkormányzati érdekvédelmi szervezet vezetője szerint a szabályozás egyértelműen jó. Ugyanakkor célszerű lenne változtatni rajta annak érdekében, hogy a probléma kezelése visszakerüljön a szabálysértési eljárás hatálya alá. Ha a zöldfelületen való parkolás meg lenne engedve, akkor az érintett területeken csak a puszta föld maradna – véli Schmidt Jenő, aki válaszában hangsúlyozta: a nem tudás ez esetben sem mentesít, és aki ilyen helyre áll, bírságot kap.

Kapcsolódó bejegyzések

Milyen lesz a jövő városa?

A Guardian négy építész irodát kért fel , hogy a hogy osszák meg az arra vonatkozó elképzeléseiket, mit tehetnek a városok azért, hogy jobban tervezettek. élhetőbbek legyenek.

Mi a helyzet a fővárosban?

A zöldterületek, zöldfelületek védelmében a települési önkormányzatok (a fővárosban a kerületi önkormányzatok) jogosultak jogszabályt alkotni – erősítette meg érdeklődésünkre Mosdóczi Tamás, a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság (FÖRI, korábban Közterület-Felügyelet) Közterület-felügyeleti Osztályának vezetője. Számos kerületben a közösségellenes magatartást szabályozó rendeletbe építették be a zöldfelületek védelmére vonatkozó rendelkezést, amely alapján van mód eljárni a zöldfelületeket rongáló gépjárművekkel szemben.

A Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság az illetékességi területén azon kerületekben jogosult eljárni, ahol ezt a kerületi rendelet lehetővé teszi. A rendelet határozza meg az alkalmazandó szankciót is. Azokban a kerületekben, ahol tilos a zöldfelületeken történő várakozás, a rendelkezést megszegő közigazgatási bírságra számíthat. Ott, ahol a zöldsávon való parkolást a helyi önkormányzati rendelet tiltja, a lakosok bejelentést tehetnek az illetékes (települési, kerületi) közterület-felügyeletnél.

A Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság illetékességi területén jellemzően tömegrendezvények alkalmával tapasztalható nagyobb számban a zöldfelületeket érintő parkolás. Igazgatóságunk a tavalyi évben összesen 16 397 esetben szabott ki bírságot az elkövető távollétében, várakozási szabályok megsértése miatt – közölte Mosdóczi Tamás, hozzátéve, hogy a zöldfelületeken történő parkolással kapcsolatos intézkedésekről külön statisztikát nem vezetnek.

Ültessünk!

A fentiek ellenére sokan vannak, akiket nem érdekel a zöldfelületek és zöldterületek ügye, vagy csak problémát látnak benne. Akadnak persze olyanok is, akik tennének valamit, és az ilyen részek saját költségen történő gondozásán, locsolásán túl valamilyen módon meg is védenék például az útpadka és a járda közötti élőfelületeket, ugyanis a ráparkolást nem lehet mindenhol hatóságilag megakadályozni.

Lehetőségeik korlátozottak, hiszen fizikai akadályok, kövek, cölöpök kihelyezése közlekedésbiztonsági okból tilos, nem példa nélküli, hogy a hatóságok megbüntetik az így eljárókat. Az út menti zöldfelület megvédésének legegyszerűbb szabályos módja az, hogy valamilyen nem túlságosan erős, alacsonyabb növésű, de láthatóan fás szárú növényt ültetünk oda. Ilyen lehet például a bukszus, a babérmeggy, a magyal vagy a fagyal, de a legtöbb autóst a virágok is visszatartják a zöldfelületen való parkolástól. Persze kivételek mindig vannak. Emellett a zöldfelületért aggódó polgárok a közlekedést nem veszélyeztető, udvarias hangvételű tájékoztatótáblákat is kitehetnek.

Mindemellett persze az is fontos, hogy az autósoknak van-e belső késztetésük, igényük a zöldfelület megőrzésére. E téren a szemléletformálás is hozhat előrelépést, de a tapasztalatok szerint csak hosszabb távon, a döntéshozói és a társadalmi szintű pozitív változásokra ugyanis akár évtizedeket is várni kell.

Képek: Canva