Bach Kata neve sokak számára ismerősen csenghet. A Vígszínház egyik legtehetségesebb Y-generációs színésze adott nekünk interjút, melyben elmesélte, hogyan vélekedik a zero wasteről, és beavat minket, hogy ő hogyan látja a „zöldebb” jövőt.
Kata, kérlek mesélj nekem arról, hogyan érkezett a zero waste az életedbe?
Amikor várandós voltam a kislányommal elképzeltem, ahogy a baba lebeg a meleg, tiszta magzatvízben, félhomályban, majd a világra jön, és az első, amivel találkozik a gumikesztyű, neonfény, és a ropogós kórházi lepedő. Ez volt az első gondolat, ami felhívta a figyelmemet arra, hogy messze kerültünk a természettől, hogy nem tiszteljük azokat a folyamatokat, amik mindenképpen összekötnek minket vele: a születést, a halált. Aztán továbbgyűrűzött bennem ez a gondolat, elkezdett érdekelni, hogy mit eszek, milyen ruhát viselek stb., és eljutottam a zero waste életmódig.
Ki az, aki ösztönözött ebben?
A nagymamám, aki már sajnos nem él. Ahogy az ő generációjuk hozzáállt a világhoz az gyökeresen más volt, mint ma. Tőle tanultam mindent. Az eldobható használati tárgyak számára még nem léteztek. Egy tárgynak akkor volt értéke, ha minél tovább volt használható. A nagymamámnak szinte nem is volt szemete, mindent felhasznált vagy újrahasznosított. A zero waste életmódnak amellett, hogy kevesebb hulladékot termelsz, van egy olyan hozadéka is, hogy egészségesebben élsz. Hiszen nem a tömeggyártás adalékanyagokkal teli termékeit vásárolod. Ez szintén elég inspiráló.
Hogy látod, hogyan lehetne fenntarthatóbb a jövőnk?
Olyan jó lenne, ha mindenki lassítana egy kicsit, talán a COVID miatt ez valamennyire be is következett. Örülnék, ha több élelmiszert lehetne vásárolni csomagolásmentesen. Ha egyszerre használnánk az őseink tudását, mint mondjuk, hogy mit mikor kell enni, mi mikor terem, hogyan kell eltenni, felhasználni többféleképpen az élelmiszereket, és a modern technológiát, hiszen már léteznek az alternatív energiaforrások, vagy a légkörből szén-dioxid kivonni tudó berendezések.
Családon belül mennyire tartod fontosnak a „zöldebb” életvitelt?
Az egész háztartásunkat igyekeztem ebből a szempontból átalakítani, saját keverésű tisztítószereket használunk, komposztálunk, igyekszünk piacon és csomagolásmentes boltban vásárolni, kerüljünk a fast fashiont és kevesebb húst fogyasztunk.
A hétköznapokba miként építed be a zero waste életmódot?
Minden egyes vásárlásnál szempont nálam a környezettudatosság. Van egy sorrendem, ami alapján válogatom a csomagolt élelmiszereket, ha mégis be kell ugranom egy “sima” közértbe. Első az üveg vagy fém, mert ezek a leghatékonyabban újrahasznosíthatóak, aztán a papír és legvégső esetben a műanyag.
A színházi szakmán belül hogyan tudsz tudatos maradni?
Jelenleg kőszínházban dolgozom, ahol rendszerszinten kellene környezettudatosabbá tenni sok mindent, hiszen minden egyes háttérben dolgozó csapatnak külön kell megfogalmaznia a lépéseit ezzel kapcsolatban. A Miskolci Nemzeti Színházból elindult egy kezdeményezés, ami pont ezt az átalakítást fogalmazza meg, és már több kőszínház is csatlakozott hozzá.
Több interjúdban olvastam, hogy hajlamos vagy arra, hogy mások fájdalmát magadra vedd, és ez egy ilyen világméretű dolognál borzasztóan nyomaszt. Most hogy érzed magad?
A nyomasztó gondolatokat tettekre váltom. Ennyit tudok tenni. Mindig a mai napra gondolok, ma teszek meg mindent, amit lehet, és nem a holnappal foglalkozom.
Kata, meglátásod szerint hogyan lehetne „lelassulni”? Mit tanácsolnál annak, akiknek ez nem megy?
Igazából nem valami nagy dolgot értek “lelassulás” alatt. Ilyenkor arra gondolok, hogy az ember időt áldozz arra, hogy felfogja azt, ami történik vele. Lehet, hogy ez először csak pár perc, de akkor az teljes jelenléttel történik. Leülök, veszek egy pár mély levegőt, megkérdezem magamtól, hogy mit érzek most, és elfogadom, ami épp van. Én azt gyakorlom, hogy minél több ilyen időt lopjak magamnak, hogy ne csak az járjon a fejemben, hogy mit csináltam múltban és mit fogok tenni a jövőben.
Fotók: Dömölky Dániel
