Persze a közmondás valójában nem a madarakra utal, de vajon igaz rájuk is? És tényleg ritkán rikkantanak korán reggel? A bíró pedig valóban huncut? Utánajártunk az igazságnak a hazánkban leggyakrabban előforduló rigófélék és sárgarigófélék segítségével.
Kertünk gyakori lakója
A fekete rigót (Turdus merula) valószínűleg senkinek sem kell bemutatni, hiszen az egyik leggyakrabban szem elé kerülő énekesmadarunk. Hazánkban szinte mindenhol megtalálható, kertekben, parkokban, fasorokban is előszeretettel megtelepszik. Teste 23–25 centiméter, súlya 65–120 gramm között mozog. A hímek koromfeketék, csőrük és szemük körül pedig narancssárgák. A tojók barnás tollazatot viselnek.
Az viszont tévhit, hogy korán reggel ritkán rikkantanak, hiszen költési időszakban előszeretettel és igen hangosan fújják gyönyörű éneküket már kora hajnaltól. A hangrepertoárjuk egyébként igen széles, másképp szólnak vonuláskor, izgatott állapotban, illetve veszély esetén is.
Mindenevő madár, a rovaroktól, gilisztákról kezdve a gyümölcsökig és a bogyókig mindent elfogyaszt. Hazánkban védett faj, természetvédelmi értéke 25.000 forint.
Az énekművész
Énekes rigóval (Turdus philomelos) is találkozhatunk kertünkben, ugyanis mind életmódja, mint táplálkozása igen hasonló a fekete rigóéhoz. Hazánkban szinte mindenhol megtalálható, gyakori költő fajunk. A hazai állomány télre a mediterráneumba költözik, de akad jó néhány áttelelő példány is.
Méretben nagyon hasonló a fekete rigóhoz, ám a színe eltérő. Háta barnás, hasa és torka fehéres, a mellén rozsdasárga foltok találhatók, melyek csepp- illetve szívalakúak.
Nem véletlenül kapta a nevét sem, ugyanis énektudása egyedi és igen változatos, melynek legfőbb jellemzője, hogy a strófákat többször is megismétli. És bizony mellette sem kell ébresztőórát beállítanunk, hiszen gyönyörű énekét már kora reggeltől fújja. Hazánkban védett, természetvédelmi értéke 25.000 forint.
A bírót emlegető
A sárgarigó (Oriolus oriolus) vagy más néven aranymálinkó a fenti rigófélékkel ellentétben a sárgarigófélék családjába tartozik, melynek egyúttal egyetlen Európában is előforduló faja. Hazánkban gyakori fészkelő, ám csak igen rövid ideig, április-május tájától augusztusig tartózkodik nálunk.
Mérete hasonló a fenti rigófélékéhez, ám teste karcsúbb, nyúlánkabb. A hímek színe élénk aranysárga, szárnyai feketék. A tojók és a fiatal madarak halványabbak, inkább sárgászöld színűek.
Kedveli az ember közelségét, így előszeretettel telepszik meg gyümölcsöskertekben, parkokban, fasorokban is, ám feltűnő tollazata ellenére igyekszik – igen sikeresen – észrevétlen maradni. Legfőképpen rovarokat és hernyókat eszik, de a cseresznyét és a bogyókat is elfogyasztja. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25.000 forint.
Éneke jellegzetes dallamú, ami valóban a „huncut a bíró” mondatra hasonlít. Ám az nem igaz, hogy a különlegesebb kültakaró szebb éneklést is jelentene sötét színű társához képest. Megállapíthatjuk tehát, hogy a füttye valóban „fekete”.
A bemutatott rigófélék és sárgarigófélék példája is jól szemlélteti a biodiverzitást. A biológiai sokszínűség a földi élet alapja. Biztosítja a tiszta levegőt, a termények beporzását, a jó minőségű talajt és az édesvizet, valamint segít az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és a természeti veszélyek hatásainak csökkentésében. A biodiverzitás kérdéskörével kiemelten foglalkozott a Planet Budapest 2023 fenntarthatósági rendezvény is.
Kiemelt kép: Canva