Ahhoz, hogy valaki szépen énekeljen, izmok százainak kell szinte tökéletesen működnie, beleértve a hangszálak körüli izmokat is. Nincs ez másként az énekesmadaraknál sem, ráadásul náluk a hangszálak a párkeresés nélkülözhetetlen eszközei is. Kutatók megfigyelték, milyen nagy szükségük van a mindennapi éneklésre az énekesmadaraknak, sőt, akár az embereknek is.

Hogyan működnek hangszálaink?

A hangképzés rendkívül összetett és bonyolult folyamat, amiben számos izom és porc vesz részt. Képesek vagyunk a legkülönfélébb, legcsodálatosabb dallamokat megszólaltatni. Hangszalagjaink (más néven hangszálaink) a gégében helyezkednek el, és fontos szerepet játszanak a hangképzésben. Amikor nem adunk ki hangot, a hangszálak „pihenőállapotban„ vannak.

Amikor hangot akarunk létrehozni, az agyunk utasítást küld, aminek hatására a hangszálaink összehúzódnak, előkészülve a hangképzésre. Ahogy a levegő erőteljesebben áramlik a hangszálak között, ezek közelednek egymáshoz, majd összezáródnak. Ekkor nyomás jön létre, aminek hatására a hangszálak megfeszülnek és rezegnek, amikor a levegő áthalad közöttük. Ez a rezgés hozza létre a hangot. Természetesen a létrejövő hangot befolyásolja a hangszálak rezgéseinek gyorsasága, erőssége és a rezgéshullámok formája is, ezenkívül a szájüreg, az orrüreg nagysága és formája, valamint a nyelv mozgása.

Kapcsolódó bejegyzések

Kezdődik az országos énekesmadár-etetési szezon

A 134. országos énekesmadár-etetési szezon, az első fagyok beköszöntétől azok megszűnéséig, márciusig tart.

Miért jött létre ez a kutatás?

Az énekesmadarak által létrehozott dallamok mindig is foglalkoztatták az embereket, nem csoda, hogy rengeteg tanulmány és kutatás foglalkozik a témával mind a mai napig. Egy ausztrál tanulmány szerint például a súlyosan veszélyeztetett kockás mézevő nevű faj egyedei teljesen más – egyébként nem jellemző – dallamokat produkálnak azokon a területeken, ahol csak kis számban vannak jelen. Erről részletesebben az alábbi cikkünkben olvashatnak.

Kapcsolódó bejegyzések

Az udvarló énekük feledésbe merülése okozhatja egy madárfaj kihalását

Az ausztrál kockás mézevő egyedei olyan kevesen maradtak, hogy már nincs kitől megtanulniuk a párzási éneküket.

Európai kutatók arra jöttek rá, hogy a fiatal zebrapintyek is igen érzékenyek a zajra, ami akár a dallamtanulási képességükre is kihathat.

A Dél-Dániai Egyetem (Syddansk Universitet) munkatársai pedig úgy gondolták, hogy érdemes lenne közelebbről is megvizsgálni az énekesmadarak, konkrétan a zebrapintyek hangképzésért felelős izmait, illetve azt, hogy ezek működése hogyan viszonyul az emberi izmokéhoz. Jelenleg ugyanis viszonylag keveset tudunk arról, hogy pontosan hogyan hat a hangszálak körül lévő izmok „edzése” a hangképzésre [1].

A nemrég közzétett cikkben azt olvashatjuk, hogy a tudósok megfigyelése alapján a hím zebrapintyeknek naponta szükséges énekelniük ahhoz, hogy szinten tartsák az ehhez szükséges izmok edzettségét, és továbbra is gyönyörű dallamokat tudjanak produkálni. Az éneklés ráadásul ezeknek a madaraknak létfontosságú, hiszen így próbálják lenyűgözni a nőstényeket és védeni a területüket, valamint a szociális kötelékeket is így tartják fent.

„Azt már régóta tudjuk, hogy az énekesmadarak dallamát erős hangszálizmaiknak köszönhetjük, azonban arról kevés a tudásunk, hogy miként reagálnak ezek az izmok az edzésre” – vélekedett a kutatás egyik vezetője, dr. Iris Adam.

A kísérlet részletei

Az egyetem munkatársai a zebrapintyek által énekelt dallamokat vizsgálva jöttek rá arra, hogy a madarak éneke másképp hangzik a tréning előtt és után. Az első kísérletben az énekesmadarakat egy hétig gátolták az éneklésben, majd megmérték, hogy milyen mértékben változott a hangerejük, és hogyan módosultak az énekhang egyéb akusztikai tulajdonságai. A kutatás felfedte, hogy amennyiben az énekesmadarak egyáltalán nem használják hangképzésre alkalmas izmaikat, ezek akár napokon belül legyengülhetnek, és működésük lelassulhat. Egy hét alatt gyakorlatilag az erejük felét is elveszíthetik a szóban forgó izmok.

Ezenfelül egy másik kísérlet során a nőstény egyedet egy kalitkába helyezték, ahol két speciális kart „megbökve” tudta elindítani a hím által énekelt dallamokat. Az egyik kar a rendszeres gyakorlás utáni dallamot szólaltatta meg, a másik kar megmozdítására pedig ugyanazon hím gyakorlás nélküli énekét játszotta le egy magnó. A kísérlet során a tudósok azt is kiderítették, hogy a nőstény zebrapintyek mintegy 75%-a az „edzett” hímeket preferálta, vagyis nagy jelentősége van az éneklés gyakorlásának.

Hogyan köthető ez össze az emberi hangképzéssel?

A kutatás vezetői úgy vélik, hogy az énekesmadarak és az emberek hangképzése között párhuzamot lehet vonni. Ennek ismeretében akár még többet megtudhatunk az emberi hangszálak és a hozzájuk tartozó izmok működéséről. A hangszálak körüli izmok – ahelyett, hogy az edzés révén megvastagodnának, mint sok más izom – ennek épp az ellenkezőjét produkálják: minél többet használják őket, annál vékonyabbak és mozgékonyabbak lesznek. Ez a jelenség kizárólag a hangképző izmokra jellemző. Valószínűleg nincs ez másként a többi gerincesnél sem, így az emberek esetében is hasonló lehet a helyzet. Ez a felismerés a későbbiekben akár a beszédterápiában is hasznosnak bizonyulhat.

Összegzés

A fentiekből egyértelműen levonható az a következtetés, hogy az énekesmadaraknak kulcsfontosságú karbantartaniuk a hangszálaikat és a hangképző izmaikat, enélkül minden bizonnyal párt sem tudnának találni sok más hátrány mellett. Az énekesmadarak további tanulmányozásával sikerülhet még jobban megismerni az ember hangszálainak és hangképző izmainak egyedi tulajdonságait és a működésüket, illetve tökéletesíteni rehabilitációjukat is.

Kiemelt kép: canva

Forrás:

[1]      I. Adam, K. Riebel, P. Stål, N. Wood, M. J. Previs, and C. P. H. Elemans, “Daily vocal exercise is necessary for peak performance singing in a songbird” Nat Commun, vol. 14, no. 1, p. 7787, 2023, doi: 10.1038/s41467-023-43592-6.