Ha a gyerekek bölcsődés, óvodás korukban nem tapasztalják meg, milyen jól érezni magunkat a természetben, mezítláb sétálni egy folyó partján vagy megérinteni egy fát, később sokkal nehezebben tudnak kapcsolatba kerülni a természettel – mondja Dr. Balog Ágnes, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola oktatója. A pedagógusokat és segítő szakembereket képző főiskola egyre nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy a hallgatók megismerjék a környezeti nevelés módszereit.

„A sarazás és a mezítlábazás szinte teljesen eltűnt a gyerekek mindennapjaiból, akárcsak az állatokkal való kapcsolat vagy a növények ismerete, és ez nemcsak a városi, hanem a kisebb településeken élő gyerekekre is igaz. Elméletben tudjuk, milyen fontos lenne mindez, mégis sokszor van valamilyen félelem a szülőkben és a pedagógusokban – sáros lesz a ruha, megszúrja a lábukat valami, megcsípi őket a kullancs –, ami miatt nagyon sokszor távol tartják a gyerekeket a természettől”– mondja Dr. Balog Ágnes óvodapedagógus, táj- és kertépítész mérnök, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola oktatója.

Kapcsolódó bejegyzések

A szülői felelősség és a gyermekvállalás dilemmája a klímaváltozás korában

Szülőnek lenni nehéz. Arról beszélgettünk, mit és hogyan adhatunk át a gyermekeinknek, hogy ők már jóval tudatosabban készülhessenek a jövőre.

Pedig a korai természetélményeknek fontos szerepük van. „Aki bölcsődés-óvodás korában nem tapasztalta meg, milyen jól érezni magunkat a természetben, milyen mezítláb egy folyóparton tapicskolni, sétálni az erdőben, megérinteni egy fát, annak később sokkal nehezebb kapcsolatba kerülnie a természettel” – magyarázza a szakember, hozzátéve: az is nehézséget jelent, hogy a gyerekek már kiskoruktól másféle, gyors és intenzív ingerekhez szoknak, így később nehezen tudnak lelassulni, szemlélődni a természetben.

Óvoda- és iskolakertek: tananyag helyett élmények

Miközben az általános és középiskolások rengeteg elméleti tudást szereznek a növény- és állatvilágról, alig van kapcsolatuk a természettel – márpedig éppen ez lenne a környezeti nevelés egyik célja. „Ez egy évtizedek óta használt fogalom, éppen ezért ma már szerteágazó, de többek között az a célja, hogy az emberek a környezetükért felelősséget vállaló életmódot folytassanak, és visszataláljanak a természethez. Ez a kapcsolatépítés nagyon fontos, valamiféleképpen újra meg kell teremteni a természet és az ember közötti elvesztett kapcsolatot” – magyarázza.

Ebben már az is segítene, ha minél több óvodának és iskolának lenne saját közösségi kertje, amelyet a pedagógusok és a gyerekek együtt gondoznak, észrevétlenül kapcsolatba lépve a természettel, megtanulva a haszonnövények ápolását, megfigyelve a különböző növények fejlődését és az állatok életét. Az Apor oktatói, kutatói évek óta vizsgálják, hogyan lehet az tankerteket beilleszteni a pedagógiai munkába, milyen pozitív hatással lehet az iskolakert a diákok személyiségfejlődésére, hogyan alapozza meg környezettudatosságukat. „Az óvoda- és iskolakertben száraz ismeretek helyett élményeket adhatunk a gyerekeknek. Átélhetik, milyen az, amikor ők is tesznek valamit a természetért, például olyan növényeket ültetnek, amelyek sok beporzót vonzanak, vagy közösen sünbarát kertet hoznak létre” – emeli ki a főiskolai docens.

Teremtésvédelem, zöld gondoskodás, környezeti nevelés

A szakember úgy látja, a környezeti nevelés elméleti hátterét kidolgozták az elmúlt évtizedekben, ám világszerte probléma a gyakorlati megvalósítás – hiszen azt szeretnénk „megtanítani” a gyerekeknek, amit sok esetben a felnőttek sem éreznek sajátjuknak. „Sokszor az alapvető ismeretek is hiányoznak: nem tudjuk, pontosan hogyan kerül az élelmiszer az asztalunkra vagy honnan érkezik az ivóvíz. Hogyan néz ki egy szennyvíztisztító, egyáltalán mitől tudják megtisztítani a vizet, és mitől nem? Ha ezekre a kérdésekre választ tudunk adni, azt is érteni fogjuk, miért érdemes akkor is környezetbarát tisztítószert venni, ha az valamivel drágább. És így hitelesebben tudjuk megfelelő irányba terelni a gyerekeket” – mondja a szakember.

A pedagógusokat és segítő szakembereket képző Apor Vilmos Katolikus Főiskolán éppen ezért kiemelten foglalkoznak a környezeti neveléssel. Az ilyen témájú kurzusok jó ideje részét képezik a hallgatók tantervének, néhány éve pedig kötelező tantárggyá tették a teremtésvédelmet a csecsemő- és kisgyermeknevelő, az óvodapedagógus és a tanító szakosok számára. A környezeti nevelés számos módszertani kurzusnak is része, de a mentálhigiénés közösség- és kapcsolatépítés mesterszakon is kiemelt téma: a leendő szakemberek megismerhetik azokat a módszereket, gyakorlati lehetőségeket, amelyekkel az ember és a természet közötti kapcsolatot újra létre lehet hozni, akár felnőttekről, akár gyerekekről van szó.

A főiskola emellett idén is meghirdette a zöld gondoskodás és digitális környezetpedagógia szakirányú továbbképzést, ahol olyan környezetpedagógiai szakembereket képeznek, akik pedagógiai, tanácsadói vagy terápiás munkájukban elsősorban a növény- és állatasszisztált módszerekre támaszkodnak, egyéni és csoportos foglalkozásokat szerveznek meg és bonyolítanak le.

Kiemelt kép: canva