
A műanyagoknak rengeteg elĹ‘nyös tulajdonságuk van, többek között olcsĂłk, viszonylag könnyen kezelhetĹ‘k Ă©s sokszor strapabĂrĂłbbak, mint az alternatĂváik. Azonban a hatalmas mennyisĂ©gű műanyaghulladĂ©kkal is kezdeni kell valamit, amely már egĂ©szsĂ©gĂĽnket is fenyegetheti környezetĂĽnk pusztĂtása mellett. Éppen ezĂ©rt lehet ĂgĂ©retes az austini Texas Egyetem kutatĂłinak Ăşj felfedezĂ©se, amely a lĂ©zereket állĂtaná munkába a műanyaghulladĂ©k megfelelĹ‘ lebontásának cĂ©ljábĂłl.
A lézerekről röviden
A lĂ©zereket, azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni, legtöbben legalább kis világĂtĂł kulcstartĂł formájában találkozhattak már velĂĽk. TermĂ©szetesen ezek közel sem azonosak a valĂłdi lĂ©zerekkel, amelyek már több mint fĂ©l Ă©vszázada jelen vannak Ă©letĂĽnkben. Az elsĹ‘ lĂ©zert ugyanis 1960-ban találta fel Theodore Maiman, amerikai mĂ©rnök. Sokan nem tudják, de bizony a „lĂ©zer” szĂł rövidĂtĂ©s, amely az angol „Light Amplification by Stimulated Emission of Radiation” kifejezĂ©s szavainak kezdĹ‘betűjĂ©bĹ‘l adĂłdik össze. LĂ©zereket az Ă©let számtalan terĂĽletĂ©n alkalmaznak, többek között orvostechnikai eszközök esetĂ©ben, az informatikában, a haditechnikában, az optikai eszközöknĂ©l, az anyagok megmunkálásához, illetve fontos szerepet töltenek be a kĂ©miában is egyes elemzĂ©si mĂłdszerek alkalmazásakor [1].
KĂ©p: pexels
A lézerek fajtái
TöbbfĂ©le változatot megkĂĽlönböztethetĂĽnk hullámhossz, ĂĽzemmĂłd, illetve a lĂ©zeranyag (a közeg, amelyben a lĂ©zersugár lĂ©trejön) szerint. A lĂ©zer számos hullámhosszon kĂ©pes sugarat kibocsátani, Ăgy lĂ©teznek lĂ©zerek, amelyek a mikrohullámĂş, az infravörös (IR), az UV, a röntgen Ă©s a láthatĂł tartományban bocsátják ki sugaraikat. ĂśzemmĂłd szerint folytonos, illetve impulzusalapĂş lĂ©zerek lĂ©teznek, tehát – ahogy elnevezĂ©sĂĽk mutatja – vagy folyamatosan, vagy idĹ‘szakosan, impulzusszerűen bocsátják ki a lĂ©zersugarakat. A lĂ©zer közege pedig lehet valamilyen gáz (pl.: tiszta nitrogĂ©n vagy valamilyen keverĂ©k, amelyet gerjeszteni kell, a lĂ©zersugár pedig gázkisĂĽlĂ©s Ăştján jön lĂ©tre), ionkristály (pl.: rubinlĂ©zer, ilyen volt a legelsĹ‘ lĂ©zer is), fĂ©lvezetĹ‘ vagy akár speciális festĂ©koldat is (ez általában egy erĹ‘sen fluoreszkálĂł festĂ©k oldatát jelenti) [1].
A 2023-ban kiosztott fizikai Nobel-dĂj nyertese, Krausz Ferenc Ă©s munkatársai, Pierre Agostini Ă©s Anne L’Huillier is a lĂ©zertudomány terĂĽletĂ©n vĂ©gzett munkájukĂ©rt kapták a dĂjat, ugyanis attoszekundumos (a másodperc 10-18 rĂ©sze) fĂ©nyimpulzusokat előállĂtĂł kĂsĂ©rleti mĂłdszert fejlesztettek ki, amellyel az elektronok atomon belĂĽli mozgását vizsgálták.
KĂ©p: pexels
Miként működik a találmány?
Az amerikai Ă©s japán kutatĂłkbĂłl állĂł csoport kĂ©tdimenziĂłs (vagyis egyetlen rĂ©tegbĹ‘l állĂł) Ăşgynevezett átmenetifĂ©m-dikalkogenidekre (pĂ©ldául wolfram Ă©s szelĂ©n komplexĂ©re) helyezett műanyagokat prĂłbáltak lebontani lĂ©zerbesugárzással. A kĂsĂ©rlet során elĹ‘ször a műanyagok alapját kĂ©pezĹ‘ polimerek kötĂ©seit szakĂtották fel egy alacsony intenzitásĂş fĂ©nynyalábbal, ezután pedig fotokĂ©miai reakciĂł során Ăşj kötĂ©seket hoztak lĂ©tre, Ăgy jutva speciális nanoanyagokhoz. Ezeket aztán a kĂ©sĹ‘bbiekben fĹ‘kĂ©nt a számĂtástechnikában alkalmazhatják, de bizonyos nanoanyagokat felhasználnak mĂ©g az orvostudomány terĂĽletĂ©n, a kozmetikai iparban Ă©s további kĂ©miai reakciĂłkban katalizátorkĂ©nt [2].
KĂ©p: canva
Mit jelenthet ez a jövőre nézve?
A fent emlĂtett folyamatban a nanoanyagok a C-H-kötĂ©sek aktiválása során jöhetnek lĂ©tre, ami röviden annyit jelent, hogy a besugárzás hatására a szerves anyagokban találhatĂł szĂ©n-hidrogĂ©n-kötĂ©sek szelektĂven felhasadnak, teret adva Ăşj anyagok lĂ©trejöttĂ©nek. TermĂ©szetesen a fenti reakciĂł mĂ©g csak gyerekcipĹ‘ben jár, rengeteg további kĂsĂ©rletezĂ©s Ă©s fejlesztĂ©s vár mĂ©g a kutatĂłcsoportra. Amennyiben azonban igazolást nyer a felfedezĂ©s hasznossága, akkor a jövĹ‘ben több, akár hosszabb láncĂş szerves anyagokat, Ăgy a legtöbb műanyagot is kĂ©pesek lehetnĂ©nk átalakĂtani Ă©rtĂ©kes anyagokká lĂ©zerek segĂtsĂ©gĂ©vel. A reakciĂł során hidrogĂ©ngáz is keletkezik, amit megfelelĹ‘ kezelĂ©ssel szintĂ©n fel lehet használni további zöldtörekvĂ©sekhez, pĂ©ldául járművek meghajtásához. Ennek rĂ©szleteirĹ‘l korábbi cikkĂĽnkben olvashatnak:
KĂ©p: pexels
Összegzés
A műanyagok feltalálásuktĂłl kezdve számtalan formában jelen vannak környezetĂĽnkben, egy dolog azonban közös bennĂĽk (ritka kivĂ©tellel), mĂ©gpedig az, hogy rendkĂvĂĽl nehezen Ă©s sok idĹ‘ alatt bomlanak le. Ennek megoldásában lehet segĂtsĂ©gĂĽnkre az eddigiekben ismertetett találmány, amelyet remĂ©lhetĹ‘leg a jövĹ‘ben nagyobb lĂ©ptĂ©kben is alkalmazhatnak, ezzel hozzájárulva a műanyaghulladĂ©k mennyisĂ©gĂ©nek csökkentĂ©sĂ©hez.
Források:
[1] M. Kubinyi and A. Grofcsik, “Kémiai Anyagszerkezettan (Egyetemi Jegyzet),” 2006.
[2] J. Li et al., “Light-driven C–H activation mediated by 2D transition metal dichalcogenides,” Nat Commun, vol. 15, no. 1, p. 5546, 2024, doi: 10.1038/s41467-024-49783-z.
Kiemelt kép: pexels