Szén-dioxid adó: hatékonyan csökkenti a kibocsátást, mégsem örül mindenki a bevezetésének– Interjú Muth Dániellel

Szén-dioxid adó: hatékonyan csökkenti a kibocsátást, mégsem örül mindenki a bevezetésének– Interjú Muth Dániellel
Szén-dioxid adó: hatékonyan csökkenti a kibocsátást, mégsem örül mindenki a bevezetésének– Interjú Muth Dániellel

Ha azt mondom, íme egy újabb adó, amit be kell fizetni a nagyobb jó érdekében, biztosan mindenki hátrahőköl, és hevesen tiltakozni kezd. A szén-dioxid adó azonban egyre közeleg, olyannyira, hogy 2027-től a mindennapjaink része lesz. A klímapolitika azonban nem minden országban működik zökkenőmentesen, hiszen ahhoz, hogy az emberek elfogadják az ilyen szintű változásokat, nem csak érteniük kell, hanem valamit kapni is a kirótt adó fejében. Hogy ez miképpen lehetséges Magyarországon, ki és hogyan profitálhat a szénadóból, arról Muth Dániel kutatóval beszélgettem, aki a Zöld Pénzügyi Tudományos Díjat is elnyerte kutatásával.

Muth Dániel a Zöld Pénzügyi Tudományos Talentum Díj 2024-es nyertese, a HUN-REN KRTK, Világgazdasági Intézet külső munkatársa, a Vrije Universiteit Amsterdam posztdoktori tudományos munkatársa.

Fő kutatási területe a szén-dioxid árazási mechanizmusok politikai gazdaságtana, szénadó, emissziókereskedelmi rendszerek, kelet-közép-európai régiós klímapolitika. Komoly terület ez, ráadásul egyre inkább közel kerül Magyarországhoz is. Dániel doktori kutatása során arra kereste a választ, hogy miképp lehetne a klímapolitikát társadalmilag elfogadhatóbbá, politikailag pedig vonzóbbá tenni. Abban mind egyetérthetünk, hogy a klímapolitikára égetően szükség van ahhoz, hogy elérjük a 2050-es klímacélokat, élhetőbbé tegyük a környezetünket és a lakosság is szívesen és készséggel tegyen a célok eléréséért.

Muth Dániel a Zöld Pénzügyi Tudományos Talentum Díj 2024-es nyertese
Kép: Muth Dániel

A szén-dioxid adó és az emisszió-kereskedelmi rendszerek nem éppen a legvonzóbb részei mindennek, hiszen ezek újabb és újabb forintokat vesznek ki az ember pénztárcájából. Az infláció, a gazdasági nehézségek, a folyamatosan emelkedő árak mellett sokaknak már nem fűlik a foguk ahhoz, hogy egy újabb adóterhet vegyenek a nyakukba, még akkor sem, ha ez több mint fontos lenne a klímavédelem szempontjából. Lehet azonban mégis úgy árazni a kibocsátást, hogy az társadalmilag is megfelelő legyen?

Mi az a szén-dioxid adó?

A szén-dioxid vagy más üvegházhatású gáz kibocsátásának árazását többféleképpen is elérhetjük. Például szén-dioxid kvóták kereskedelmével vagy szén-dioxid adó bevezetésével. Emisszió-kereskedelmi rendszer már van az EU-ban, így Magyarországon is, ami elsősorban a nagyobb, ipari kibocsátókat érinti. Ez azonban változhat a jövőben, hiszen a kibocsátás „mindannyiunké”. Ezt azonban, érthető módon, sem a háztartások, sem az ipari felhasználók nem preferálják, hiszen sokan nem feltétlen tartják igazságosnak.

A szén-dioxid adó ugyanis megemeli az energiaárakat és más alapvető javak árát is, ezért rövid távon mindenkinek megérzi.

A szén-dioxid-adó az áruk és szolgáltatások előállításából származó szén-dioxid-kibocsátásra kivetett adónem. A szén-dioxid-adók célja, hogy láthatóvá tegyék a szén-dioxid-kibocsátás rejtett társadalmi költségeit. Úgy tervezték, hogy csökkentsék az üvegházhatású gázok kibocsátását a fosszilis tüzelőanyagok árának lényeges emelésével. Ezt pedig számos kérdést és több problémát is felvet. Éppen ezért kell jól bekalibrálni, és ellensúlyozni a negatív társadalmi hatásait.

A kibocsátáscsökkentés közös ügyünk
Kép: canva

Mi a gond a szén-dioxid adóval?

Dániel elmondja, hogy leginkább az igazságossága kelt felzúdulást az emberekben. Hiszen arányaiban a szegényebb háztartások többet költenek energiára és rezsire, éppen ezért ők sokkal inkább megérzik a szén-dioxid árazás bevezetését. A másik probléma az, hogy sok ember elég szkeptikusan áll ehhez, hiszen csak azért, mert többet fizetnek valamiért, nem feltétlen fognak kevesebbet fogyasztani. Ha a benzin 20 forinttal drágább lesz, attól még beülnek az autóba, és ugyanúgy azzal mennek majd a munkahelyükre. Ugyanez igaz a fűtésre is: azért, mert pár ezer forinttal drágább lesz a rezsi, attól még ugyanúgy 23 fokra tekerik a fűtést, ha abban szeretnek otthon lenni. Ezek mellett azonban a fő probléma az, hogy nem látnak más alternatívát az emberek. A fűtésrendszert nem tudják egyik napról a másikra lecserélni, mint ahogyan sokan elektromos autóra sem tudnak váltani hirtelen. Emiatt ezek a szénárazási megoldások gyakran alacsony politikai elfogadottsággal társulnak, hisz senki nem akar népszerűtlen intézkedést bevezetni. Így még azokban az országokban is alacsony árszinten működik a szénárazási politika, ahol már bevezették azt. Egy ilyen új, és szükséges, adó bevezetését tehát alaposan meg kell tervezni.

Komoly bevétel ez az államnak, de mire fordítható?

Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért olyan fontos a szén-dioxid adó bevezetése? A tudományos konszenzus az, hogy a szén-dioxid kibocsátás óriási mértéke az emberi tevékenységnek köszönhető, így nekünk embereknek kell visszafognunk a kibocsátásunkat. Brutális adat, de világszerte évente 27 milliárd tonna szén-dioxid keletkezik emberi tevékenység miatt. Az ilyen adók célja, hogy csökkentsék ezt a számot, és visszaszorítsák a kibocsátást.

Ezzel szemben érthető, hogy ez sokaknak okoz anyagi terheket. Muth Dániel szerint az elfogadhatóvá tétel esetében az edukáció is fontos, hiszen a jobb városi levegő, a hosszabb élet és az egészségi állapot javulása magáért beszél. De arról is szót kell ejteni, hogy az így kivetett adó mekkora összeget jelent az államkasszában. Ez akár a GDP 1-2 százalékát is jelentheti, az azonban nem mindegy, hogy ezt a bevételt mire fordítja az állam. Nézzünk pár példát!

Az autókat ígyis-úgyis használjuk, de nem mindegy milyet és milyen mértékben
Kép: canva
  1. Kompenzáció: jó megoldás lehet, hogy a szegényebb rétegek CO2-adójának vagy energiaszámlájának egy részét átvállalja az állam, az érintetteket tehát nem sújtja nagyobb mértékben az adó, ám mégis csökken a kibocsátás. Így javulhat a társadalom benyomása a szakpolitika igazságosságával kapcsolatban.
  2. Zöld projektek támogatása: a befolyó összeg fordítható megújuló energiára, a tömegközlekedés fejlesztésére, bármi olyan kézzel fogható megoldásra, ami közelebb hozhatja ezt a zöld szakpolitikát a hétköznapi ember számára is.

A szakember szerint a legtöbb klímapolitika esetén az a legnagyobb probléma, hogy habár arra kérjük az embereket, változtassanak a viselkedésükön, áldozzanak azért, hogy élhetőbb jövőnk legyen, de valójában nem tudják, hogy milyen pontosan ez az élhető jövő, hogy mik lesznek a következményei, ha nem változtatnak ők maguk is. Ha azonban bárki számára elérhető a háztartási naperőmű, ami olcsóbb és tisztább energiát állít elő vagy a gyakran járó elektromos távolsági busz, az sokkal kézzelfoghatóbb ígéret, hiszen megmutatjuk, hogy milyen pozitív ökológiai, társadalmi és gazdasági hasznot hoz a politika.

A lényeg tehát, hogy amit a társadalom problémaként észlel, azt ne csak felismerje az állam, hanem költsön is rá. Így sokkal elfogadhatóbbá válik egy új klímapolitikai döntés. Márpedig a szénárazási mechanizmus egyedülálló klímapolitikai eszköz olyan szempontból, hogy rengeteg bevételt generál az államnak, amiből ezekre a kihívásokra megfelelő választ tud adni.

2027-ben jön az egységes szénárazási mechanizmus

A jó szakpolitika kiépítése már csak azért is fontos tényező, mert 2027-től az EU be fogja vezetni a fenti szénárazási mechanizmust, a közlekedés és az épülethűtés-fűtési szektorokba. A kutató elmondta, hogy Magyarországon a kibocsátás 45%-a az épületek hűtés-fűtéséből jön, körülbelül 20%-a pedig közlekedésből, ezért az országot az új adónem nagyon súlyosan érinti majd. Mindez egy körülbelül 45 eurós árszintet jelent, azonban ennek ellenére ugyanúgy kell munkába, iskolába menni és fűteni is otthon. Ez magával hozza, hogy tolerálható formát kell adni az új adónemnek.

Az árazási mechanizmus számos tényezőn múlik
Kép: canva

Dániel elmondta azt is, hogy az EU a szociális klímaalapból több mint 3 milliárd eurót ad majd Magyarországnak 2025 és 2032 között. Ez az összeg jó kompenzáció lehet arra, hogy az állam tompítsa a negatív társadalmi hatásokat, és olyan energetikai vagy környezetvédelmi beruházásokba invesztáljon, ami megkönnyítheti a szakpolitikával történő együttműködést. Ilyen lehet például egy épületszigetelési program. Egy ilyen átfogó program ugyanis 60%-kal csökkenthetné a kibocsátást, ami a rezsik esetében és az energiafüggésünkben is javulást mutatna.

Alapvetően a magyar társadalom tart a korrupció magas szintjétől, így sokszor nem támogatják az olyan klímapolitikát, amelyben pénzügyi áldozatot kérnek tőle, hiszen tartanak attól, hogy az állam nem megfelelően költi majd el a befolyt összeget. Ha azonban törvényileg rögzítik, hogy a beérkezett összegből csak környezetvédelmi beruházásokat hajtanak végre, vagy egy klímavédelmi alapba fektetik, akkor sokkal jobb lehet a társadalmi megítélés. Emellett az is segíthet, ha az állam megnézi, mik azok a területek, ahol az emberek problémát látnak: például a megélhetés vagy a közinfrastruktúra. Ezeken a területeken pedig beruházásokat hajt végre, például egy óvodafelújítással, szociális bérlakás programmal, családtámogatásokkal, stb. Ezek már kézzelfogható eredmények, amelyek a társadalom szemében is pozitívabb irányba billenthetik a klímapolitikát.

Az épületek energiavesztesége óriási
Kép: canva

Hogyan kell elképzelni a szén-dioxid adót a gyakorlatban?

Mindezek fényében felmerül a kérdés, vajon mi után is fizetjük majd pontosan a szén-dioxid adót. A tömör válasz, hogy az energiahasználat után, ami elsősorban a

  • villamos energia használatát,
  • hűtés-fűtést,
  • üzemanyagot jelenti.

Mivel ez mindenkit érint majd, a szállítmányozási költségeket is emeli, ami magával hozza, hogy gyakorlatilag minden más költsége is emelkedni fog. A döntéshozók feladata, hogy átlássák, milyen módon szabályozhatják hatékonyan a piaci szereplőket, azonban minden szektor más, és így az államra hárul a feladat, hogy eldöntsék, miképp tehetik az egyes szektorokat fenntarthatóbbá. Ha ezt az állam nem tudja meglépni, akkor vezetik be az egységes megoldást, jelen esetben a szén-dioxid árazását. Így a piacra hárul a döntés, hogy mi lesz az a költségszint-emelkedés, ami az új technológiák vagy a hatékonyabb termelés felé irányítja a szereplőket.

A bevezetett rendszer gyakorlatilag biztosítja, hogy valamilyen szén-dioxid árazási politika az EU nagy részét érintse. Így pedig a 2050-es klímasemlegességi cél is közelebb kerülhet.

Adni kell, hogy kérhessenek: például elektromos tömegközlekedést
Kép: canva

Arconcsapás vagy az egyetlen lehetőség?

A kritikusok szerint az EU szén-dioxid árazási mechanizmusa gyakorlatilag öngyilkosság, hiszen rendkívül drága. Muth Dániel azonban rávilágít, hogy a világ számos pontján vezettek be hasonló rendszert, úgy, mint az Egyesült Királyságban, Kanadában, Ausztráliában. Sőt Kína, India vagy Brazília is megtette ezeket a lépéseket, és számos más ország is a bevezetésen gondolkodik. Ez pedig később lehetőséget teremthet egy globális szén-dioxid piac létrehozására is, ami az EU-nak is kedvezne.

Ez azért is égető kérdés, mert a szigorodó európai klímapolitika miatt egyre drágább a termelés az ipari szektorok számára, ami versenyképességi problémákhoz vezethet, de a fogyasztás is drágul az embereknek. Ha azonban más országok is felzárkóznak, akkor ez a probléma megszűnik. Nem csak gazdaságilag és energetikailag, de mentálisan is paradigmaváltásra van szükség.

A jövő az egységesítésben, a közös haladásban van, abban, hogy felzárkózzunk az előttünk haladók mögé, és hogy meghallgassuk a társadalom véleményét is. Így egy olyan mellbevágó változás, mint a szén-dioxid adó is könnyebben beilleszthető majd a mindennapokba.

Kiemelt kép: canva

search icon