Sorsdöntő vitához érkezett az EU klímapolitikája: a 2040-es cél elfogadása kulcskérdés lehet a Zöld Megállapodás jövője szempontjából.
Az Energiastratégia Intézet háromrészes NEKT-kritikájának második részében olvasható, hogy amikor 2019 végén az Európai Bizottság bemutatta az Európai Zöld Megállapodást, nem pusztán környezetvédelmi stratégiát hirdetett: ez a keretrendszer az EU gazdasági és iparpolitikai jövőjének is irányt kívánt szabni. A cél az volt, hogy 2050-re Európa a világ első klímasemleges kontinensévé váljon, amit kötelező erővel erősített meg az első Európai Klímarendelet.
Kapcsolódó bejegyzések
Ezért működik rosszul az uniós klíma- és energiastratégia
A tervek kidolgozásával a cél az, hogy hozzájáruljanak az EU 2030-as klímapolitikai vállalásainak teljesítéséhez, biztosítva a közös célok megvalósítását és a tagállamok közötti szorosabb koordinációt.
E hosszú távú cél nem érhető el világos, hiteles középtávú célkitűzés nélkül, ennek jegyében a Bizottság 2040-re az üvegházhatású gázok (ÜHG-k) 90%-os csökkentését javasolta, és hangsúlyozta, hogy a tagállamok Nemzeti Energia- és Klímatervei (NEKT-ek) jelentik a végrehajtás keretét. A középtávú célkitűzés nemcsak a 2030 és 2050 közötti időszakra vonatkozó kötelezettségek világos kijelölését szolgálja, hanem azt is, hogy a dekarbonizációhoz kapcsolódó szabályozási, beruházási és iparpolitikai döntések hosszú távon is kiszámítható keretek között születhessenek meg.
A bizottság javaslata értelmében az uniós klímacélok részben nemzetközi karbonkreditek kereskedelme révén is teljesíthetők lennének. Ugyanakkor egyre több olyan eset kerül napvilágra, amikor is az önkéntes piacon vásárolt kreditek ténylegesen nem járultak hozzá az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, sőt szélsőséges esetekben épp a természet kizsákmányolását, vállalatok zöldre mosását, illetve az emberi jogok megsértését eredményezték. A politikai döntés önmagában nem elég, a 2040-es cél sorsa azon is múlik, hogy a NEKT-ek mennyire megalapozottak, és hiteles eszközrendszer biztosítja-e a végrehajtásukat.
Kapcsolódó bejegyzések
Olyan lépésre készül az EU, amely utat mutathat a világnak klímaügyben
Megkezdődött az Európai Unió tagállamainak egyeztetése a klímaügy szempontjából rendkívül fontos 2040-es kibocsátáscsökkentési célról. Akár az is előfordulhat, hogy az EU a klímasemlegesség elérését 2040-re tűzi ki, a globális célkitűzésnél egy évtizeddel korábbra.
A középtávú klímacél kijelölése rendkívül fontos az ipari és a pénzügyi szereplők számára, akik gyakran több évtizedes időtávban gondolkodnak. Beruházásaik, technológiaválasztásaik és stratégiáik hosszú időre meghatározhatják a kibocsátási pályát, ezért számukra elengedhetetlen, hogy világosan lássák, merre tart az uniós klímapolitika. A kiszámítható, jogilag rögzített köztes célok és a hozzájuk illesztett tagállami NEKT-pályák olyan referenciapontok, amelyekhez igazítani tudják döntéseiket. Ezzel szemben a szabályozási bizonytalanság, a jogszabályok visszavonása vagy felpuhítása növeli a kockázatot, rontja a tervezhetőséget, és visszaveti a beruházók bizalmát.
A középtávú célkitűzés jogi jelentőségét 2024-ben az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) ítélete is megerősítette a KlimaSeniorinnen kontra Svájc ügyben. Az ítélet kimondta, hogy az államoknak hatékony védelmet kell nyújtaniuk a klímaváltozás súlyos hatásaival szemben, amihez világos és ellenőrizhető kibocsátási pályák szükségesek. Az EJEB általános elvként rögzítette, hogy a 2050-re kitűzött klímasemlegesség reális eléréséhez az államoknak azonnali lépéseket kell tenniük, valamint a 2050-ig tartó időszakra megfelelő, számszerűsített köztes célokat kell kijelölniük.
A tanulmány tovább olvasható az Energiastratégia Intézet weboldalán.
Fotó: Canva