Miközben a kertbe látogató kismadarakat nézem, jóval kevesebb verebet fedezek fel közöttük, mint korábban. Felmerül bennem a kérdés: vajon miért van az, hogy a cinegéket olyan örömmel fogadjuk, a verebeket pedig nem? Mivel ez a kevésbé látványos kismadár éppen olyan fontos segítőnk, mint színesebb társai, neki adom a január hónap madara címet.
A mezei veréb (Passer montanus) a verébfélék családjának tagja. Kis termetű, fészkelő madár, amelynek teste kb. 14 cm hosszú, szárnyfesztávolsága 20–22 cm. A felnőtt madár jellegzetessége a gesztenyebarna fej és a sötét pofafoltok, amelyek alapján megkülönböztethető például a házi verébtől (Passer domesticus). A hím és a tojó külsőre nagyon hasonló, nincs feltűnő ivari különbség közöttük.
A mezei veréb társas madár: gyakran több száz egyedből álló csapatokban is megfigyelhető. Nyáron főként rovarokat és ízeltlábúakat fogyaszt (különösen a fiókák etetéséhez gyűjti őket), míg ősztől főként magvakon él. Élőhelyei elsősorban falusi körzetek, mezőgazdasági területek fasorai és bokrai, a szántóföldek környéke, odvak, üregek vagy kihelyezett odúk. A faj kevésbé jellemző sűrű városi környezetben, inkább nyitottabb, mezőgazdasági jellegű területeken gyakori.
Kapcsolódó bejegyzések
Kína eltüntetett verebei, avagy érdemes-e szórakozni a természettel?
Biológiai sokféleség, környezetvédelem, ökológiai szolgáltatások. Napjainkban sokszor hallott kifejezések, de vajon tényleg hatással van-e az életünkre a természeti környezet?
Fontos rovarfogyasztó
Mi, emberek szeretünk egyes élőlényeket negatívan feltüntetni: ennek oka lehet a táplálkozásuk, az életmódjuk vagy csak egy mendemonda, amely fennmaradt róluk. Azt gondoljuk, hogy egyes állatok szándékosan törnek borsot az ember orra alá, például a róka, amely elhordja a baromfit, vagy éppenséggel a veréb, amely megeszi a takarmányt.
Ezenkívül a veréb túlságosan „hétköznapi”, túl közel van az emberhez, hiszen gyakran fészkel az eresz alatt, és még mindig gazdaságilag kártékony madárnak gondoljuk. Bizonyos tulajdonságainak akár örülhetnénk is, de elég néhány vagy akár csak egyetlen dolog, ami kicsit is bosszúságot okoz, és a madár tiltólistára kerül az embernél.
Kép: canva
A mezei veréb fontos rovarfogyasztó a költési időszakban, amikor a fiókáit eteti, ezzel hozzájárul a rovarpopulációk természetes szabályozásához. Télen, amikor rovarból kevesebb van, magvakat fogyaszt, így a vadon élő növények magvainak terjesztéséhez is hozzájárulhat közvetve.
Mint gyakori mezőgazdasági faj, a mezei veréb a ragadozók (pl. a karvalyok és a baglyok) tápláléka, vagyis része a helyi táplálékhálózatnak. A faj jelenléte ezért támogatja a biológiai sokféleséget, hiszen számos ragadozó és más faj táplálkozását segíti.
Veszélyben vannak a verebek?
A mezei veréb a globális IUCN vörös listán „Least Concern” (nem fenyegetett) kategóriába tartozik, ami azt jelenti, hogy világszerte nagyon nagy az elterjedési területe és a populációja, így jelenleg nem fenyegeti a kihalás közvetlen veszélye. A becsült globális populáció 190–310 millió példány körül van, és Európában is több 10 millió egyed él.
Kép: canva
Ugyanakkor Európában, főként Nyugat-Európában a populációk az intenzív mezőgazdaság hatására csökkenő tendenciát mutatnak, főként a táplálékhiány és az élőhely csökkenése miatt. Mi, emberek sem teszünk sokat azért, hogy a populáció csökkenése megálljon.
Magyarországon a mezei veréb rendszeres fészkelő és állandó faj, falvakban és mezőgazdasági területeken gyakori. A faj jogi értelemben védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.
Habár a Magyar Madártani Egyesület adatai és a területi vizsgálatok alapján a faj még mindig viszonylag gyakori, a Nyugat-Európában tapasztalt trendek figyelmeztetnek az állomány zsugorodására, elsősorban az élőhelyek átalakulása és a rovartáplálék csökkenése miatt.
Kapcsolódó bejegyzések
Téli madárvendégeink, amelyekkel akár várakban is találkozhatsz
Magashegységekből érkeznek a magyar várakba, kőfejtőkbe és más sziklás élőhelyekre a havasi szürkebegyek és a hajnalmadarak.
Európában egy nagy nemzetközi felmérés szerint a mezőgazdasági életközösségek madárfajainak (köztük a mezei verébnek) az állományai több évtized alatt csökkenni kezdtek, ami összefüggésben áll a modern gazdálkodási gyakorlatokkal és a mezőgazdasági élőhelyek egysíkúvá válásával. Például az intenzív növényvédőszer-használat és a táplálékforrások csökkenése miatt a mezei verébből Európában több 10 millió példányt veszítettek el az elmúlt évtizedekben. Egy újabb faj, amely megsínyli a modern mezőgazdálkodást.
Kép: canva
Egyszerű megjelenés, különleges viselkedés
A mezei veréb egyik legjobb ismertetőjele a fekete pofafolt a fehér arcán. Érdekesség, hogy nincs két teljesen egyforma folt, apró különbségek vannak az egyedek között, ez segíti a madarakat egymás felismerésében. A mezei veréb gyakran több költési szezonra is párban marad, ami a madaraknál nem mindig jellemző. A párok együtt keresnek fészkelőhelyet, etetik a fiókákat, védik a területet. Ez egyfajta „verébcsaládmodell”.
A mezei veréb lakás tekintetében kevésbé válogatós, szinte bárhol képes fészkelni, legyen az faodú, villanyoszlop ürege, a házfal repedése, sőt akár elhagyott fecskefészek. Ha van egy kis üreg, abból „veréblakás” lesz.
A fiókák szinte csak rovart esznek, ezért meglehetősen nagy segítséget jelentenek a kertben. Bár a felnőttek magokat is fogyasztanak, a fiókákat szinte kizárólag hernyókkal, legyekkel és bogarakkal etetik. Ez azt jelenti, hogy egy mezeiveréb-család egy nyár alatt több ezer rovart pusztít el: ez az igazi biológiai növényvédelem!
A populáció csökkenése figyelmeztetés. Jelenléte jelzi, mennyi rovar van, és mennyire egészséges a mezőgazdasági környezet. Ha a veréb eltűnik, azt jelenti, hogy valami nagyon nincs rendben a tájjal. A mezei veréb az egyik legjobb bioindikátor faj: ha sok van belőle, az azt mutatja, hogy van elegendő rovar, van bokros–fás szegély, van élő táj. Ha kevés, ez azt jelenti, hogy túl intenzív a gazdálkodás. Vitán felüli, melyik az előnyösebb: ezért örüljünk a mezeiveréb-csapatoknak!
Kiemelt kép: canva
