Mik is azok a pneumatikus hulladékgyűjtő rendszerek?
Mik is azok a pneumatikus hulladékgyűjtő rendszerek?

Napjaink modern nagyvárosaiban mind jobban terjednek a pneumatikus megoldásokra épülő hulladékgyűjtési rendszerek. Az ötlet mára már komoly múltra tekint vissza, és a fejlesztést megvalósítók számos különféle megoldás, illetve finanszírozási modell közül választhatnak.

Az Energiastratégia Intézet publikációjában olvasható, hogy a pneumatikus hulladékgyűjtő rendszerek az egyik legfejlettebb megoldást jelentik a városi hulladék kezelésére. A hulladékot a levegő nyomáskülönbségét kihasználva mozgatják, a rendszer ezáltal gyors, biztonságos és higiénikus. A technológiát az Envac nevű vállalat fejlesztette ki, és az 1960-as években Svédországban kezdték először használni. Az első ilyen rendszert 1961-ben telepítették egy Sollefteå nevű kórházban, hogy a kórházi hulladékot és textíliákat biztonságos, érintésmentes módon tudják szállítani.

A megoldás rövid időn belül átlépte az egészségügyi szektor határait: 1967-ben a stockholmi Sundbyberg lakónegyedben kiépült az első városi, lakossági pneumatikus hulladékgyűjtő rendszer. A technológia az 1970-es évek elején már az Egyesült Államokba is eljutott. Itt az első telepítések a Disney Worldben (1971), a Jersey Cityben található Summit Plaza lakókomplexumban (1972), valamint a New York-i Roosevelt-szigeten (1975) történtek. A következő évtizedekben a technológia fokozatosan elterjedt Európa, Ázsia és a Közel-Kelet nagyvárosaiban.

Az Envac mellett más vállalatok is beszálltak a fejlesztésbe: a finn MariMatic, a svéd Logiwaste és a spanyol Urban Refuse Development. Egyes gyártók kifejezetten az ipari vagy az egészségügyi területre specializálódtak, mások viszont inkább a városoknak kínáltak moduláris, bővíthető rendszereket. Ma már világszerte mintegy 200 városban működik vákuumos hulladékgyűjtő hálózat.

Az egyik legnagyobb ilyen rendszer Mekkában üzemel, ahol a MariMatic által fejlesztett MetroTaifun hálózat a nagymecset környékének hulladékkezeléséért felel. A szent városba érkező körülbelül 2 millió zarándok ugyanis naponta körülbelül 600 tonna hulladékot termel. Ezt 359 gyűjtőpontról mintegy 37 kilométer hosszú csőhálózat szállítja el. A tervek szerint a rendszert 2030-ig további 31 kilométerrel bővítik, hogy kiszolgálja a Masar Makkah nevű városrész újonnan fejlesztett területeit is.

Az új szakasz a tervek szerint akár napi 300 tonna hulladékot is el tudna szállítani. Az egyik legnagyobb – 188 kilométer hosszú – ilyen hálózat fejlesztése a dél-koreai Szedzsong városában zajlik. Ez az Envac tervei szerint 2030-ra mintegy 200 ezer háztartás hulladékát kezeli majd teljesen digitalizált módon és valós idejű vezérléssel.

A publikáció tovább olvasható az Energiastratégia Intézet weboldalán.

(Energiastratégia Intézet)

Fotó: Canva

search icon