



A városi környezet kialakítása jelentős hatással van a benne élők mentális és fizikai egészségére. Ez a 2020-as évek elején a Covid19-járvány, illetve az éghajlatváltozás mind drasztikusabb hatásai kapcsán különösen nyilvánvalóvá vált. Cecil Konijnendijk, a holland Nature Based Solutions Institute (NBSI) társigazgatója e felismerés nyomán alkotta meg 2021-ben az épített környezet és a zöldfelületek arányát meghatározó 3-30-300-as szabályt.
Az Energiastratégia Intézet kutatásában esettanulmányok alapján vizsgálta meg, hogy az általa tett javaslatok mennyire érvényesülnek Budapesten. A 3-30-300-as szabály három kritérium teljesülését javasolja a városi életminőség javítása érdekében.
A 3-30-300-as szabályt egyszerű, jól követhető elvei miatt világszerte egyre több város kezdi alkalmazni nemcsak fontos üzenetként, hanem tervezési és fejlesztési iránymutatásként is. Számos előnye mellett azonban vannak olyan korlátjai is, amelyeket mindenképpen figyelembe kell venni. Bár alkalmazásában van tere a rugalmasságnak, elveit sokszor igen nehéz egy-egy település helyi sajátosságaira alkalmazni, hiszen egy alacsonyabb népsűrűségű külvárosi terület igényei jelentősen eltérnek egy sűrűn lakott belvárosi területétől.
Megvalósítása emellett egy nagyobb kiterjedésű, vegyes beépítettségű város esetében megköveteli a körültekintést, az odafigyelést és a következetességet. A szabály a vidéki területeken is máshogy érvényesül; ilyen környezetben az első két követelmény nagyobb jelentőséggel bír, a harmadik relevanciája viszont mérsékeltebb, hiszen a vidéki területeken gyakran könnyebben elérhetők a nagyobb zöldfelületek, illetve az ott lakóknak gyakran saját kertjük is van. Ezekben az esetekben a szabály alkalmazására kisebb módosítások után kerülhet sor. A publikáció tovább olvasható az Energiastratégia Intézet weboldalán.
Fotó: Canva