Az erdőkkel kapcsolatos kérdések ma minden korábbinál erősebben jelennek meg a társadalmi párbeszédben. Az örökerdő és a folyamatos erdőborítás gyakran hivatkozott fogalmak lettek, jelentésüket azonban sokszor félreértik. A Mecsekerdő Zrt. két szakembere, dr. Molnár Dénes és Kincses Miklós az Erdőmánia podcast új adásában beszéltek arról, mit jelentenek ezek a fogalmak valójában az erdőgazdálkodás mindennapi gyakorlatában.
Napjainkban, amikor a társadalom érzékenyebben reagál az erdőkkel kapcsolatos kérdésekre, egyre több figyelem irányul az erdőgazdálkodás szakmai döntéseire is. Ez önmagában örvendetes fejlemény, hiszen az erdők állapota mindannyiunk közös ügye. Ugyanakkor a nyilvános térben gyakran jelennek meg leegyszerűsített vagy pontatlan értelmezések olyan fogalmak körül, mint az örökerdő, a folyamatos erdőborítás vagy akár maga a fakitermelés.
Fotó: Mecsekerdő Zrt.
Ezeknek a félreértéseknek a tisztázására vállalkozott a Mecsekerdő Zrt. két fiatal szakembere, dr. Molnár Dénes és Kincses Miklós, akik az Erdőmánia podcast egy Mecsekben rögzített adásában beszéltek az örökerdő-gazdálkodásról és az erdők jövőjéről. A beszélgetés célja az volt, hogy közérthetően, ugyanakkor szakmailag pontosan mutassa be, mit jelentenek az említett fogalmak a mindennapi erdészeti gyakorlatban.
Az örökerdő szó a közgondolkodásban gyakran az érintetlen természet képét idézi fel. Szakmai tartalma azonban más. Az örökerdő az erdészetben egy gazdálkodási üzemmód, amely meghatározza, hogyan történhet a fakitermelés és az erdő megújulása egy adott területen. Az ilyen erdőkben nincsenek nagy vágásterületek: a fakitermelés egyes fák vagy kisebb facsoportok eltávolításával történik, miközben az erdőborítás folyamatos marad.
Kapcsolódó bejegyzések
Elindult az örökerdő-terepasztalok versenye!
Az Országos Erdészeti Egyesület kiemelt célja a társadalom fiatalabb generációinak elérése az erdőpedagógia módszertanával.
Honnan indulnak a mai erdeink?
Az örökerdő ugyanakkor nemcsak gazdálkodási forma, hanem egyfajta erdőszerkezet is. Egy ilyen állományban kis területen belül fiatal, középkorú és idős fák egyaránt jelen vannak, lehetőleg változatos fafajösszetételben. Ez a szerkezet azonban jelentősen eltér attól, amit ma a magyar erdők többségében látunk. A hazai erdők nagy hányada történeti okokból egykorú állomány. Az elmúlt évszázadok társadalmi és gazdasági igényei – a mezőgazdasági terjeszkedés, a bányászat, az iparosodás, majd később a tervgazdasági faanyagtermelés – olyan erdőszerkezeteket alakítottak ki, amelyek elsősorban a kiszámítható faanyagellátást szolgálták. Az örökerdő-gazdálkodás ezért nem egy meglévő állapot leírása, hanem egy hosszú távon elérni kívánt cél.
Az egykorú erdők átalakítása sokkorú, változatos szerkezetű állományokká tudatos és folyamatos erdészeti munkát igényel. A beavatkozások célja, hogy abból a méret- vagy korosztályból kerüljenek ki fák, amelyből túl sok található az állományban, miközben teret kap a természetes megújulás és a fiatalabb generációk fejlődése. Ebben a folyamatban kiemelt szerepet kapnak az úgynevezett javafák, vagyis azok a jó minőségű, egészséges egyedek, amelyek hosszú távon az erdő meghatározó elemei lehetnek. Emellett egyre nagyobb figyelmet kapnak a habitat- vagy biotópfák is, amelyek odúkkal, kéregrepedésekkel vagy holtfával gazdagítják az erdei élőhelyeket, és számos faj számára biztosítanak életfeltételeket.
Kapcsolódó bejegyzések
Életben maradnak az erdők? – Fenntartható erdőgazdálkodással igen
Hogyan lehet fenntarthatóan használni az erdő adta javakat, és miben nyilvánul meg az erdő védelme, gyarapítása és használata?
Miért fontos a folyamatos erdőborítás a jövő erdeiben?
Az erdőgazdálkodás egyik legfontosabb sajátossága az időlépték. Míg a társadalmi elvárások gyakran gyors eredményeket szeretnének látni, az erdő változásai évtizedek, sok esetben akár évszázadok alatt zajlanak le. Az erdészeti döntések hatása ezért sokszor csak jóval később válik láthatóvá. A jövő erdőgazdálkodásában egyre nagyobb hangsúlyt kap a folyamatos erdőborítás elve. Ennek lényege, hogy az erdő talaja minél nagyobb arányban lombkorona alatt maradjon. A zárt erdőállomány kedvezőbb mikroklímát biztosít, segít megőrizni a talaj nedvességét, és ellenállóbbá teheti az erdőt a klímaváltozás hatásaival szemben.
Ez különösen fontos a gyorsan változó klimatikus viszonyok közepette, amelyek egyes fafajok számára már egyetlen életciklus alatt is jelentősen átalakíthatják a termőhely feltételeit. Az örökerdő-gazdálkodás és a folyamatos erdőborítás ezért nem egyszerű divatszavak, hanem olyan szakmai irányok, amelyek stabilabb, változatosabb és alkalmazkodóképesebb erdők kialakítását szolgálják.
Fotó: Canva