A száraz homokhátsági tájakon az erdők nem feltétlenül javítják, hanem akár ronthatják is a vízháztartást.
Tölgyesi Csaba, a Szegedi Tudományegyetem kutatója szerint a Kiskunság és a Nyírség erdőtelepítései hozzájárulhatnak a táj kiszáradásához, mert a zárt erdők csökkentik a csapadék talajba szivárgását, miközben a fák jelentős mennyiségű vizet párologtatnak el. A megoldás nem feltétlenül több erdő, hanem a táj adottságaihoz igazodó tájhasználat: a száraz homoki területeken a nyílt gyepek területe nőhetne, a vízjárta ártereken viszont kifejezetten kedvező lehet az erdők terjeszkedése. Így egyszerre javulhat a vízgazdálkodás, a biodiverzitás, és összességében erdeink területe sem csökken.
Kapcsolódó bejegyzések
Milyen az ideális erdő?
Amikor elmegyünk kirándulni, erdőt járni, eszünkbe sem jut, hogy szinte esélyünk sincs érintetlen tájakon barangolni. Az ember keze nyoma mindenhol ott van, így az erdeinken is.
A szárazföldi állat- és növényfajok mintegy háromnegyede valamilyen mértékben erdei ökoszisztémákhoz kötődik. Az erdők számos szolgáltatást nyújtanak: faanyagot, vadhúst, gombát és gyümölcsöt adnak, mérséklik a klímaváltozás hatásait, és turisztikai szerepük is jelentős. Ezek az értékek és hatások azonban csak ott érvényesülnek, ahol az erdők jól érzik magukat. Ahová nem valók, ott természetes körülmények között más élőhelytípusok jellemzőek: jól ismerjük a szavannák és sztyeppék füves pusztáit, a lápokat vagy a fátlan tundra növényzetét. Ha ezeken a területeken fákat telepítünk, nem tudják kifejteni jótékony hatásukat, sőt különféle problémákat okozhatnak.
Ilyen konfliktusterületet jelentenek hazánk síkvidékei, különösen a homokhátságok, azaz a Kiskunság és a Nyírség. Ezek a területek az ún. erdős sztyepp, sőt a klímaváltozás miatt egyre inkább a sztyepp zónájába tartoznak. A legszárazabb hátsági részeken zárt faállományokat ipari jellegű erdőgazdálkodási módszerekkel lehet fenntartani, melyek kivétel nélkül egykorú, szinte mindig homogén fajösszetételű, gyakran idegenhonos állományokat eredményeznek. Aljnövényzetük többnyire gyér, leginkább inváziós fajokat tartalmaz. Biodiverzitás szempontjából tehát az őshonos sztyepphez és erdős sztyepphez képest élőhelyként visszalépést jelentenek. A kérdés az, hogy a beavatkozás megéri-e a társadalom számára gazdaságilag vagy klímavédelmi szempontból.
Kapcsolódó bejegyzések
Elsivatagosodó Magyarország
A rossz csapadékeloszlás miatt az elsivatagosodás Magyarországon is probléma. Beszélünk ennek okáról és a megoldásokról is.
A homokfásítás eredeti célja a túllegeltetés miatt kialakult homokmozgások megfékezése volt, ami tulajdonképpen egy ideiglenes sikertörténetnek tekinthető, de sajnos nem egy ideális végállapotnak. A legszárazabb, magasan fekvő homokhátsági területeken a fák vízigénye nagyobb, mint amennyi csapadék formájában a területre hullik. Ez korlátozza a növekedésüket és gazdaságosságukat. Ezeknek a faállományoknak jelentős része gyenge egészségi állapotban van, a jövőbeli megújításuk pedig biztosan nem fog gazdaságilag megtérülni, sőt tűzveszélyességük miatt komoly kockázatot jelentenek.
De ha nem égnek le, és nem is gazdasági szempontból ítéljük meg őket, akkor is fennáll egy komoly negatívum: szárítják a tájat, ami a klímaváltozás miatt amúgy is száradó tájban a klímavédelmi funkciót is megkérdőjelezi. A cikk tovább olvasható a Másfélfok weboldalán.
Fotó: Canva