Egy magyar és német szakemberek együttműködésével megvalósuló kutatási projekt izgalmas eredményeket hozott a Vértes-hegységben. A projekt célja az volt, hogy jobban megértsék a Vértesben még ma is kiterjedt, különlegesen fajgazdag szárazgyepeket, amelyek hazánk természeti örökségének legértékesebb természetes területei közé tartoznak. Cél volt továbbá az is, hogy lássák, miképp lehetne megóvni őket.
A projektet lezáró publikáció – magyarul és angolul – letölthető ITT.
Európai szinten is kiemelkedő élőhelyek a Vértes gyepei
A szóban forgó gyepek nemcsak hazai, hanem európai viszonylatban is kiemelkedő természeti értéket képviselnek. Rendkívüli fajgazdagságuknak köszönhetően számos ritka növény, különleges lepkék, madarak és rovarok találnak itt otthonra. A kutatók több mint 600 növényfajt, valamint számos védett állatfajt azonosítottak a területen, köztük olyanokat is, amelyek kizárólag a Kárpát-medencében fordulnak elő.
Mi tartja fenn ezt a gazdagságot? Meglepő módon nem a „magára hagyott” természet, hanem az ember és a természet évszázados együttműködése. A hagyományos legeltetés – juhokkal, szarvasmarhákkal – kulcsszerepet játszott abban, hogy ezek a gyepek megőrizhették fajgazdagságukat.
Kapcsolódó bejegyzések
Az erdők mellett a gyepek is értékesek: becsüljük meg őket!
Az élővilág bonyolultabb annál, hogy azt mondhassuk: az erdők a legjobbak. Mások ugyan, de nem kevésbé értékesek a gyepi ökológiai rendszerek.
A legnagyobb veszélyek
Napjainkban komoly veszélyek fenyegetik ezt az érzékeny egyensúlyt. A legeltetés visszaszorulása, a területek felhagyása és a cserjésedés miatt a gyepek fokozatosan átalakulnak, és számos specialista faj eltűnhet.
Kép: canva
A projekt egyik legfontosabb tanulsága, hogy a biodiverzitás megőrzéséhez három alapfeltétel elengedhetetlen. Talán trivialitásnak tűnhetnek, mégsem lehet eléggé hangsúlyozni őket:
- nagy, összefüggő gyepterületek,
- változatos, mozaikos tájszerkezet,
- tudatos, aktív kezelés.
Hogyan valósíthatók meg a gyakorlatban?
A kutatók szerint többek között az alábbi módszerekkel:
- alacsony intenzitású legeltetéssel,
- a cserjék visszaszorításával,
- természetkímélő kaszálással,
- rendszeres, tudományos alapú monitorozással.
Kép: canva
A természetvédelmi célok eléréséhez nem elegendőek önmagukban a szakmai módszerek. A siker kulcsa az együttműködés: természetvédők, kutatók, gazdálkodók és helyi közösségek közös munkája nélkül ezek az értékes élőhelyek nem maradhatnak fenn.
A Vértesben szerzett tapasztalatok nemcsak hazai szinten fontosak, hanem más európai régiók számára is példát mutathatnak arra, hogyan lehet hosszú távon megőrizni élőhelyeink sokféleségét.
Forrás: Duna-Ipoly Nemzeti Park
Kiemelt kép: canva