Mi köze van egy folpaknak a Balatonhoz? Miért veszélyesebb a tóra a magas vízszint, mint az alacsony? És tényleg fenyeget a kiszáradás? A Holnapután legújabb epizódjában dr. Vasas Gábor, a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) főigazgatójával beszélgettünk. A maratoni hosszúságú adásban olyan tények hangzottak el, melyek sokszor teljesen felülírják azt, ami a közvélekedésben él a Balatonról.
A cím kissé félrevezető, ugyanis már jóval több mint száz éve kutatjuk legnagyobb tavunkat, ám valóban 1926 volt az év, amikor a Balaton-kutatás intézményesült: Klebelsberg Kuno alapította meg a ma is Tihanyban működő szervezetet. Vasas Gábor, az intézet főigazgatója szerint nem véletlen, hogy a Balaton már akkoriban ekkora figyelmet kapott. Egyrészről a trianoni döntés után tengerpart nélkül maradt országban sokkal nagyobb figyelmet kapott a magyar tenger, másrészt pedig legnagyobb tavunk tudományos szempontból is különlegesnek mondható. A korán elkezdődő kutatás pedig most, a klímaváltozás korában nagyon is kifizetődőnek tűnik.
Egy fóliányi víz
Bár szeretünk hatalmas, tengernyi tóként gondolni a Balatonra, a tó egyik különlegessége épp az, hogy sekély. Ahogy Vasas Gábor elmondta, ha a tó 72 kilométeres hosszát egy méterre zsugorítanánk, a vastagsága (azaz a mélysége) megfeleltethető lenne a frissentartó fólia hártyavékony rétegének. Ez a sekélység, ami 3–3,5 méteres átlagmélységet takar, a tó sérülékenységének egyik forrása. A Balaton ugyanis gyorsan melegszik, gyorsan hűl, és minden klimatikus változásra szinte azonnal reagál.
Fontos azonban kiemelni, hogy bár a tó vízállása (ami a május végi felvételkor 85 cm volt, június 19-én pedig 77 cm), legyen bár nagyon alacsonynak tűnő szám, nem azt jelenti, hogy ennyi víz van a Balatonban. Sőt, az sem következik belőle, hogy a Balaton ki fog száradni. Ahogy vendégem elmondta, utóbbinak jelenleg egyáltalán nem áll fenn a veszélye. A Balaton néhány tízezer éves története során még nem száradt ki, és a mostaninál jóval alacsonyabb vízszintek is megfigyelhetők voltak. Legutóbb például a 2000-es évek elején annyira alacsony volt a vízszint, hogy homokpadok, gyakorlatilag kis szigetek jelentek meg a tóban.
Kapcsolódó bejegyzések
Mindent a Balatonról, mielőtt útnak indulsz!
Mindent a Balatonról, mielőtt útnak indulsz!
Ahogy Vasas Gábor elmondta, az alacsony vízállás és a tó vízminősége között, a Balaton esetében, nincs közvetlen összefüggés. Sőt, ahogy elhangzott, a Balaton jelenleg hihetetlenül tiszta. A beszélgetésből az is kiderült, hogy a tartósan magas vízszint nem, hogy jó lenne, de egyenesen árt a tónak. A kutatóintézet több éve tiltakozik az ellen, hogy a felső szabályozási szintet 110-ről 120 cm-re emelték, mert ez kedvez az algásodásnak, és a parti növényzetnek sem tesz jót. A vízszint szezonális ingadozása egyébként egészséges folyamat, a vízjárás a tó barátja, és nem ellensége.
Kép: canva
Nem a kiszáradás a lényeg
A Balatonnal kapcsolatban a kiszáradásról egyáltalán nem kell beszélnünk – nem úgy más sekély tavaink, például a Velencei-tó esetében, ahol ez egy nagyon is reális forgatókönyv –, de van számos olyan fejlemény, amely hátrányosan érinti a tavat. A BLKI közösségi oldalán, a BalatonScience-en megjelent bejegyzés szerint például az elmúlt 150 évben 60%-al csökkent a Balaton közvetlen közelében lévő vizes élőhelyek területe.
A vízgyűjtő terület degradációja a tóba érkező vízutánpótlás szempontjából is problémás. Ahogy vendégem elmondta, a Balaton mára gyakorlatilag lefolyástalanná vált, nem folyik el belőle víz, magyarul: nem nyitják meg a Sió-csatornát, mert nincs elegendő víz a tóban. Mindez pedig például olyan következményekkel jár, hogy a Balaton édesvízű tóból kezd félsóssá válni. Persze, ahogy ezt Vasas Gábor is elmondja, ezt a sósságot nem úgy kell elképzelni, mint a tenger esetében, de a víz ásványi anyag tartalma határozottan megemelkedett.
Az árvaszúnyograjzás a tó védelmi mechanizmusa
Tavaly – főként – a déli part lakói nem tudták kikerülni a Balaton egyik leglátványosabb jelenségét: az árvaszúnyogok tömeges rajzását. Sokan zavarónak, sőt károsnak élték meg – Vasas Gábor szerint azonban ez valójában a tó saját, természetes védelmi mechanizmusa volt, amellyel megpróbált megszabadulni a felgyűlt szervesanyagoktól.
A tóba érkező többlettápanyagokat a Balaton, például az említett lefolyástalanság miatt, nem tudja már eltávolítani a megszokott módon. Így ezt a szerepet részben az élővilág veszi át. A tavalyi, rendhagyó méretékű árvaszúnyograjzás száz tonnákban mérhető mennyiségű szervesanyagot távolított el a tóból. Így bár az embernek zavaró lehetett, a tó vizének alapvetően nagyon jót tett.
Mindannyian tehetünk a magyar tengerért
A beszélgetésben érintettünk olyan mindennapi dolgokat is, melyekkel bárki segíthet a Balatonnak és élővilágának. Szó esett a vízbe kerülő, egy-egy forró nyári napon akár több tonnányi, naptejről, a hajók fedélzeti szennyvízének kezeléséről, a horgászok etetőanyagáról, vagy épp a part menti beépítésekről. Utóbbiak – nemcsak a vízparton, de attól akár több száz méterre is – döntő hatással vannak, lehetnek a tó jövőjére.
Kiemelt kép: Greendex
