Megmenekülhetnek a Vértes szárazgyepei?
Megmenekülhetnek a Vértes szárazgyepei?

Egy magyar és német szakemberek együttműködésével megvalósuló kutatási projekt izgalmas eredményeket hozott a Vértes-hegységben. A projekt célja az volt, hogy jobban megértsék a Vértesben még ma is kiterjedt, különlegesen fajgazdag szárazgyepeket, amelyek hazánk természeti örökségének legértékesebb természetes területei közé tartoznak. Cél volt továbbá az is, hogy lássák, miképp lehetne megóvni őket.

A projektet lezáró publikáció – magyarul és angolul – letölthető ITT.

Európai szinten is kiemelkedő élőhelyek a Vértes gyepei

A szóban forgó gyepek nemcsak hazai, hanem európai viszonylatban is kiemelkedő természeti értéket képviselnek. Rendkívüli fajgazdagságuknak köszönhetően számos ritka növény, különleges lepkék, madarak és rovarok találnak itt otthonra. A kutatók több mint 600 növényfajt, valamint számos védett állatfajt azonosítottak a területen, köztük olyanokat is, amelyek kizárólag a Kárpát-medencében fordulnak elő.

Mi tartja fenn ezt a gazdagságot? Meglepő módon nem a „magára hagyott” természet, hanem az ember és a természet évszázados együttműködése. A hagyományos legeltetés – juhokkal, szarvasmarhákkal – kulcsszerepet játszott abban, hogy ezek a gyepek megőrizhették fajgazdagságukat.

A legnagyobb veszélyek

Napjainkban komoly veszélyek fenyegetik ezt az érzékeny egyensúlyt. A legeltetés visszaszorulása, a területek felhagyása és a cserjésedés miatt a gyepek fokozatosan átalakulnak, és számos specialista faj eltűnhet.

A gyepekre óriási szükség van.
Kép: canva

A projekt egyik legfontosabb tanulsága, hogy a biodiverzitás megőrzéséhez három alapfeltétel elengedhetetlen. Talán trivialitásnak tűnhetnek, mégsem lehet eléggé hangsúlyozni őket:

  • nagy, összefüggő gyepterületek,
  • változatos, mozaikos tájszerkezet,
  • tudatos, aktív kezelés.

Hogyan valósíthatók meg a gyakorlatban?

A kutatók szerint többek között az alábbi módszerekkel:

  • alacsony intenzitású legeltetéssel,
  • a cserjék visszaszorításával,
  • természetkímélő kaszálással,
  • rendszeres, tudományos alapú monitorozással.
A legelő állatok is segíthetnek.
Kép: canva

A természetvédelmi célok eléréséhez nem elegendőek önmagukban a szakmai módszerek. A siker kulcsa az együttműködés: természetvédők, kutatók, gazdálkodók és helyi közösségek közös munkája nélkül ezek az értékes élőhelyek nem maradhatnak fenn.

A Vértesben szerzett tapasztalatok nemcsak hazai szinten fontosak, hanem más európai régiók számára is példát mutathatnak arra, hogyan lehet hosszú távon megőrizni élőhelyeink sokféleségét.

Forrás: Duna-Ipoly Nemzeti Park

Kiemelt kép: canva

search icon