Egyre nagyobb szeletet hasítanak ki az energiatortából a megújulók, ám ezek a források jelenleg nem minden esetben képesek az energetika problémáira teljeskörűen megoldásokat nyújtani. A sürgető cél a néhány évtizeden belüli karbonsemlegesség, ehhez azonban új energiaforrásokra lesz szükségünk, vagy a meglévők hatékonyságát kell jelentősen megnövelnünk? Szakértők mondják el, hogyan látják az energia jövőjét.
Az, hogy az energiaipar jövője a megújulókban rejlik, nem kérdés: 2020-ban már több energiát nyertünk a megújulókból az Európai Unióban, mint fosszilis forrásokból.
Gyakran elhangzik, hogy egyre csak növekszik az emberiség energiaigénye, mert egyre és egyre több elektronikai eszközt fogunk használni.
Ez azonban valamelyest tévútra visz: „Manapság jellemző, hogy a háztartási napelemes rendszereket túlméretezik, hogy a hatalmas energiaigényt képviselő villamos fűtés energiaigényét fedezni lehessen, miközben a helyes megoldás egészen más. Így az, hogy egyre több energiára lesz szükségünk, ebben a formában nem feltétlenül lesz igaz, hiszen az elektromos és elektronikai eszközök energiahatékonysága is növekszik – gondoljunk csak a világításra, ahol a technológia fejlődésével éppen tizedére csökken az energiafogyasztás két évtized leforgása alatt –, így például csökken a hűtőszekrények energiafogyasztása.
A fűtés esetében a megoldás a napelemek alkalmazása mellett az energiahatékonyság radikális javítása volna hőszigetelés és hőszivattyúk segítségével, így akár igen szerény napelemes kapacitás is elegendő lehet az igények fedezésére. A forgalmazók sajnos nem ebben érdekeltek” – mutat rá dr. Munkácsy Béla, az Energiaklub szakértője, aki felhívja arra is a figyelmet: a megújuló és a fenntartható energia csak részben fedik egymást.
A szakértő szerint beszélhetünk bármilyen megújuló energiaforráshoz kapcsolódó műszaki megoldásról, mindent lehet rosszul használni. Erre példaként a túlzottan centralizált termelést említi példaként, s így a nagyon nagy teljesítményű vízerőműveket, vagy a fatüzelésű hőerőművet: kerülni kell a kizárólag villamos energiát biztosító megoldásokat, mert ezek soha nem lehetnek kellően hatékonyak. Továbbá a villamos teljesítmény is termelhet túl sok hőt. De ide sorolhatjuk a biogáz-technológiát is, ha a szükséges szerves anyagot monokultúrás mezőgazdaság biztosítja, illetve nem helyből, hanem nagy távolságról történik a beszállítás.
Méhes Martina, az Energiaklub ügyvezető és szakmai igazgatója szerint az energia jövője, s így a minél gyorsabb és tervezettebb megújulókra való átállás, nem kizárólag csak magán az energiaforrások típusain, az ezeket hasznosító technológiákon és a villamosenergia-hálózat fejlesztésén múlik: „Nem elég a technológiai innovációkat és környezettudományi kutatásokat támogatni, hanem mindezek mellett gazdasági ösztönzőkkel és megfelelő, rugalmas, inkluzív szabályozási környezetet teremtve lehet csak elérni, hogy ezek a technológiák olcsók, egyszerűen kivitelezhetők, elterjeszthetők, könnyen skálázhatók legyenek” – hangsúlyozza.
Méhes Martina azt is hozzáteszi, hogy a megújuló technológiák tekintetében nem csak az eszközök (hardverek) fejlesztése, hanem az energiarendszereket kezelő, összekapcsoló, irányító szoftverek fejlesztése is fontos: ehhez pedig elengedhetetlen az adattudomány, az adatelemzés, az algoritmusok, vagy akár a mesterséges intelligencia által nyújtott megoldások alkalmazása.
A megújuló energiaiparban az adattudomány és eszközei felhasználhatók, pl. a különböző termelési és fogyasztási folyamatok, valamint karbantartási munkák optimalizálására és fejlesztésére. Mindez megalapozhatja a számottevően pontosabb és kiszámíthatóbb termelési terveket és előrejelzéseket.
(Forrás: hvg.hu – Kép: pexels.com)