Az áruházakban és sokszor a piacokon is csupán egy-két fajtára szűkül a zöldség és gyümölcskínálat, miközben a még létező tájfajták bevonásával több száz új ízt fedezhetnék fel, miközben a biodiverzitást őriznénk.
Ezt a dilemmát járta körül a Klímapolitikai Intézet új cikke, mely az eltűnő ősi magyar gyümölcsfajtákról szól. Mint a szerző írja, miközben alig ismerjük a hazai fajtákat, sokszor gyengébb minőségű külföldi importból származó, drágán megvásárolt gyümölcsöt fogyasztunk.
Ennek részben az is az oka, hogy azok az évszázadokon keresztül nemesített, a térség adottságaihoz alkalmazkodó gyümölcsfák, melyek egykor az egész Kárpát-medencében megtalálhatók voltak, egyre inkább kiveszőben vannak. Egyes becslések szerint a 20. században a termesztett növényfajták (ún. agrobiodiverzitás) 75%-a eltűnt a palettáról; a gyümölcsfajtáink esetében ez a szám a 90%-ot is eléri.
Kapcsolódó bejegyzések
Újabb bizonyíték a biodiverzitás fontosságára
A kínai Hainan-sziget mangrove-erdeit vizsgáló kutatás szerint az erdő jóval több szén-dioxidot képes megkötni és több biomasszát termel, ha nagyobb a fajtadiverzitása.
Ezt a problémát többen is felismerték, például a pórszombati Kovács Gyula gyümölcsész, aki a Kárpát-medencét járva évtizedek óta gyűjti a tájfajtákat és a hozzájuk tartozó hagyományos tudást. Kutatásai magját a göcseji tájfajták határozzák meg, de többek között Székelyföldre és Kárpátaljára is eljutott.
Mint mondja, a sok évszázados szelekció rendkívül ellenálló fajtákat eredményezett, amelyek nem igényelnek sem növényvédő vegyszereket, sem öntözést, sem metszést, a fák mégsem betegek, szépen teremnek. Ezek közül több százra tehető azoknak a fajtáknak és változatoknak a száma, melyeknek utolsó példányait őrzi.
És hogy hogyan kapcsolódik ez az üzletek szűkös választékához? A nagyüzemi gyümölcstermelés korában azok a fajták kerültek előtérbe, melyeket gépesítve lehet termelni és nagy tételben szedni. Fontos szempont az is, hogy a fajta állandó, megbízható terméshozamot garantáljon évről évre, illetve a gyümölcsök jól bírják a szállítást.
Ebből a szempontból a hagyományos fajták nem tudnak helytállni. Viszont például Kovács Gyulától, vagy a Tündérkert mozgalom más képviselőitől be tudjuk és be kell szereznünk ezeket a hagyományos fákat, hogy kiskertjeinkben megőrizzük közös gasztronómiai és kulturális örökségünket, miközben a biodiverzitást erősítjük.