A sivatagosodás a talajpusztulás egyik leggyakoribb formája, amely során a talaj fokozatosan elveszíti növényzetét. Ennek következtében felerősödik a szél és a víz okozta talajerózió, illetve a talaj elveszíti termőképességét. Oka lehet éghajlati vagy emberi tevékenységből adódó is.

A sivatagosodás a világ egyik legsúlyosabb környezeti problémája. A talajok elsivatagosodásáért a klímaváltozás mellett olyan emberi tevékenységek felelősek, mint a nagyipari mezőgazdaság, a talaj műtrágyázása, a túllegeltetés, a helytelen öntözés és az erdőirtás.

Az elsivatagosodás következménye a biodiverzitás csökkenése, a mezőgazdasági növénytermesztéshez és az állattartáshoz szükséges termékeny földterületek csökkenése, valamint az édesvízkészletek elapadása is.

A folyamat az utóbbi évtizedekben felgyorsult. Mára az elsivatagosodásra hajlamos területek a szárazföld mintegy 30%-át is kitehetik. Ez a folyamat 100 millió ember megélhetését és élelmiszer-ellátását fenyegeti. A probléma jelentőségét felismerve 1994. június 17-én több mint 100 ország elfogadta az elsivatagosodás és szárazság elleni küzdelemről szóló ENSZ-konvenciót. Ennek fő célja, hogy a fejlett országok megosszák az elsivatagosodás elleni technológiájukat és tudásukat a fejlődő országokkal. Azóta minden év június 17-e a sivatagosodás és az aszály elleni küzdelem világnapja.