Az ammóniakibocsátás legfőbb forrása a mezőgazdaság, a kibocsátás feléért pedig az állattenyésztés felelős. Amikor a vegyület a talajba kerül, az ott élő mikrobák kéjgázzá alakítják, az pedig a harmadik legfontosabb üvegházhatású gáz a metán és a szén-dioxid után. Új-zélandi és német kutatók most azzal kísérleteznek, hogy a szarvasmarhákat latrinahasználatra szoktassák, ezzel pedig korlátozzák a környezetbe jutó ammónia mennyiségét.
A Current Biology című tudományos folyóiratban közzétett tanulmányukban a német Mezőgazdasági Állatbiológiai Kutatóintézet (FNB) és az Aucklandi Egyetem kutatói bemutatták, miként vettek rá szarvasmarhákat a latrinahasználatra, ami lehetővé teszi ürülékük összegyűjtését és kezelését, ezáltal az ól tisztán tartását, valamint a légszennyezés csökkentését és állatbarát gazdaságok létrehozását, írja az MTI a Phys.Org tudományos-ismeretterjesztő hírportálon cikke alapján.
Általában azt feltételezik, hogy a szarvasmarha nem képes ürüléke, vizelete kontrollálására. Ám elég okosak és sok mindent megtanulhatnak.
–mondta Jan Langbein, az FNB kutatója, a tanulmány társszerzője.
A kísérlet során az állatokat részben jutalmazással, részben enyhe büntetéssel próbálták rávenni arra, hogy a megfelelő helyen végezzék a dolgukat.
Ha a latrinán kívül vizeltek, büntetésként először fülhallgatón keresztül borzalmas hangot játszottunk nekik. Azt gondoltuk, hogy ez nem túlságosan, de büntetni fogja őket, ám nem hatott. Ha lelocsoltuk őket vízzel, annak enyhén elrettentő hatása volt.
–magyarázta a német kutató.
A több hetes kísérlet során a résztvevő 11 borjúból 6-ot sikerült rászoktatni a latrinahasználatra. Ez a szakemberek szerint a kisgyermekek bilire szoktatásakor tapasztalt arányokkal ér fel. Langbein szerint további tréningezéssel a sikerességi arány növelhető. A kutatók a jövőben valódi szarvasmarha-tenyészetekben is szeretnék alkalmazni a módszert, ráadásul nem csak az ólban, de a szabadban is.
Ha képesek vagyunk összegyűjteni a vizelet 10-20 százalékát, azzal már jelentősen csökkenteni tudjuk a gázkibocsátást.
–hangoztatta Douglas Elliffe, az Aucklandi Egyetem kutatója.
A kísérlet kétségkívül fontos kérdést boncolgat, de közben azt sem szabad elfelejteni, hogy valódi kibocsátáscsökkentést elsősorban a húsfogyasztás visszafogásával érhetnénk el. Addig is, amíg a bocik megtanulnak wc-be vizelni, érdemes lehet kipróbálni néhány növényi alapú ételt, amihez remek iránytűt jelent a Greendex Meatless Monday cikksorozata.