Az afrikai országok célja az volt, hogy fákat ültessenek egy közel 5000 mérföld hosszú, az egész kontinensen átívelő vonalon, természetes gátat képezve a sivatag visszaszorítására, mivel az éghajlatváltozás dél felé sodorja a homokot. A Nagy Zöld Fal elnevezésű projekt 2007-ben indult azzal az elképzeléssel, hogy 2030-ra a fák övként húzódnak majd végig a hatalmas Száhel-övezeten. A hőmérséklet emelkedésével és a csapadék csökkenésével azonban az ültetett fák milliói elpusztultak. De a megmaradt egyedek mégis nagy segítséget nyújtanak.
Az Atlanti-óceán partjánál Szenegálban a fák egy sávban húzódnak Dakartól egészen az északi St. Louis városáig, függönyt alkotva, amely védi a Nagy Zöld Fal régió elejét, ahol a helyi zöldségeknek és gyümölcsöknek több mint 80%-át is termesztik. Az égig érő ágak megszelídítik az óceán felől érkező szeleket. A Nagy Zöld Falról még részletesebben tájékozódhatsz ebből a cikkünkből.
A Nagy Zöld Fal eredeti céljának mindössze 4%-át sikerült megvalósítani. Mivel a gát határidőre történő befejezésének kilátásai elhomályosultak, a szervezők a fákból álló fal ültetéséről átálltak arra, hogy kisebb, tartósabb projektekkel próbálják megállítani az elsivatagosodást. A legújabb szenegáli projektek a kör alakú kertek, amelyeket a wolof nyelvben „tolou keur”-nak neveznek. Különböző fákat telepítenek, amelyeket stratégiailag úgy ültetnek el, hogy a nagyobbak védjék a sérülékenyebbeket.
Szenegálban összesen 20 ilyen kör alakú kert van már, amelyek mindegyike az egyes közösségek talajához, kultúrájához és igényeihez igazodik, így a közösségek a szükséges termények nagy részét meg tudják termeszteni. A napenergia pedig segít az öntözéshez szükséges villamos energiát biztosítani. Az első jelek szerint ezek a kertek virágoznak a Nagy Zöld Fal régióban.
Forrás (independent)