A probléma napról napra komolyabbra fordul: a globális felmelegedés hatásait ismerve, alapjaiban kell átgondolni és fenntartható megoldást találni arra, hogyan valósulhat meg egy 15 kilométeres sí szakasz, amikor jelenleg átlagosan 4 kilométernyi pályára jut elegendő hó.
Csupán 1 fokos hőmérséklet-emelkedés hatására 150 méterrel kerül feljebb a hóhatár, és ez alapjaiban ingatja meg a mindössze 600 méter magasan, vagy annál is alacsonyabban található létesítményeket, mint például a csehországi Nové Mesto na Moravet.
Hogy mi jelenthet megoldást?
A legideálisabb eset kérdés nélkül az volna, ha az embereknek sikerülne 2 °C alatt tartani a globális felmelegedést a karbonsemlegesség elérésével, így a hótakaró csökkenése 2100-ra 30%-ra korlátozódhatna. Noha a síközpontok gazdasági helyzetét tekintve kivitelezhető a szezon műhó és hóágyú használatával, ez nem jelent hosszútávú megoldást, sőt!
Az előállításhoz szükséges hatalmas mennyiségű víz- és energiafogyasztáson túl, vegyszereket használnak a fagyáspont emeléséhez és a hó szerkezetének javításához, veszélybe sodorva ezzel az élővilágot és a vizeinket is. Vannak azonban olyan sportágak is, amelyek fenntartható módon, bár az élvezeti értéket alábbhagyva abszolválják a helyzetet: Ilyen a kutyaszán, hiszen amikor nincs hó, a szánokra kerekeket szerelnek, és a kutyák ugyanolyan lelkesen húzznak, bármilyen is az időjárás.
Azonban sokkal többről van szó, mint pusztán az élvezeti értékről. Önmagában elég ok kell, hogy legyen a változásra az egyre romló ökológiai tendencia is, ezzel egyidőben pedig a téli sportturizmust is veszély fenyegeti.