Magaságyás – 2. rész: Előkészítés és elővetemény lépésről lépésre

Itt az idő, kezdhetjük a magaságyásaink előkészítését és az elővetemény ültetését. Most sorban végigvesszük a folyamatot!

A korábbi magaságyásos cikkben foglalkoztunk a konyhakerttervezés fontosságával, ehhez segítségképpen a veteményezés szakaszolásával és a növénytársításokkal. Ha fejben már te is rákészültél a szezonra, itt az ideje, hogy hozzáfogj terveid megvalósításához! Magaságyásban zöldségeket nevelni könnyű és örömteli folyamat, minden szempontból egyszerűbb a klasszikus szabadföldi termesztésnél, akár kezdő hobbikertészek is belevághatnak. Az alábbi cikkben a március eleji teendőkhöz adunk útmutatást.

Talaj-előkészítés 5 percben

Ha szeretnénk, hogy a veteményeskertünk idén is bőséges terméssel jutalmazza kitartó munkánkat, szükséges felkészítenünk a talajt a szezonra. A szabadföldi termesztéssel szemben egy magaságyásos veteményeskertben ez a folyamat egészen leegyszerűsödik. Mi az, amit mégis érdemes megtennünk így kora tavasszal?

Először is vegyük szemügyre ágyásainkat! Ha találunk benne már kikelt gyomot, gyökerestül távolítsuk el! Majd fogjunk egy kapát, és „kukkantsunk” mélyebbre! Tapasztalhatjuk, hogy a termőföld mennyisége növekedett, tápanyagdús, fekete földréteg alakult ki az alsóbb rétegekben is a szerves anyagok bomlásának köszönhetően. Amennyiben jó gazda módjára avarral takartuk be téli álomra szenderedő ágyásainkat, az összeesett leveleket most nyugodtan forgassuk bele a földbe!

magaságyás avarral fedve — Az ősz elmúltával, felkészülve a téli hidegre érdemes avarral fedni az ágyásainkat. Az avart kora tavasszal beforgathatjuk, ezzel is növelve a talajéletet.

Csak óvatosan, a pajorokat és a lárvákat se bántsuk!

Mit találhatunk még az ágyásokban ilyenkor? Nos, pajorokat. De mielőtt első ijedtségünkben nekiállnánk őket is „kigyomlálni”, tájékozódjunk róluk! Ők ugyanis jó eséllyel a barátaink, hasznos talajlakó élőlények, akik segítenek a szerves hulladékot humusszá formálni. Az ágyás lakói bizonyára rózsabogárlárvák, szabad szemmel megkülönböztethetők a cserebogárpajortól, ez utóbbinak nincs sok keresnivalója a magaságyásokban. Örüljünk tehát e kevésbé vonzó állatkáknak, és ne akarjuk kiköltöztetni őket!

Megállapíthatjuk továbbá, hogy ha a föld (töltőanyag) az ágyásainkban megsüllyedt (a szerves anyagok bomlása miatt), a hiányzó mennyiséget érdemes pótolnunk, ezzel extra tápanyaghoz juttatva növényeinket. Amennyiben erre már jó előre készültünk, és rendelkezésünkre áll saját, érett komposzt, ez rostálás után mehet az ágyások tetejére. Ha nincs szuper házi komposztunk, akkor fogadjuk meg, hogy idén most már tényleg rendesen komposztálunk, addig is jöhet a zsákos virágföldes megoldás, amit keverhetünk egy kis érett trágyával.

Válasszunk semleges ph-értékű földet, amely lehetőleg nem tartalmaz műtrágyát! Igen nagy árkülönbségek vannak virágföld és virágföld között, és nem is biztos, hogy a drágább a jobb. Sőt azzal is számolhatunk, hogy a zsákos földek gyommagvakkal (netán már csírákkal) vannak tele. Ha szabad szemmel láthatóak a csírázó növények, próbáljuk meg őket eltávolítani, hogy a libatop és társai ne előzzék be növekedésben saját veteményünket! Kézzel, kapával dolgozzuk el, porhanyósítsuk a földet, hogy a pici növénykék könnyebben kibújhassanak majd! Simítsuk el a talajt kézzel vagy kézi gereblyével, és kész is vagyunk!

magaságyás előkészítés — A földet pótoljuk, legjobb a saját érett komposzt, de virágföldet is használhatunk. Borzoljuk át, hogy legyen porhanyós, de nem kell csurig tölteni.

A fentebb részletezett folyamat nagyjából 5 percet vesz igénybe. Nem kell csurig tölteni az ágyásokat, a keret így szélvédelmet biztosít majd a fejlődő növényeinknek.

Milyen vetőmagot válasszunk?

Ha eddig még nem tettük meg, szerezzük be vetőmagjainkat! Ezek kiválasztásához az alábbiakat tartsuk szem előtt!

Válasszunk kezeletlen vetőmagot! A csávázott magokat növényvédő szerekkel kezelik, és noha ezek javítják a kikelési arányt, a vegyszerek felszívódhatnak a növénybe, ami sem a fogyasztónak, sem az élővilágnak nem kedvez. A magaságyásban amúgy sem kell a csírázás miatt aggódnunk, hacsak nem szokik oda egy kíváncsi fekete rigó…

Teljesen felesleges magszalagot vásárolnunk, mert ez a sima vetőmag többszörösébe kerül, és a magaságyásba vetés egyébként sem állít bennünket különösebben nagy kihívások elé, a sorokat kihúzhatjuk akár egy hurkapálcával is.

Mindig kezeletlen, csávázásmentes magokat használjunk, a legjobb, ha magunk is megpróbáljuk felfogni a magjainkat. A magaságyásban veteményezésnél a legjobb barátunk egy hurkapálca vagy egy evőpálcika.

Mindenképp a hazai vetőmagok mellett tegyük le voksunkat! Sok itthoni forgalmazó árul saját termelésű magot. Válasszunk tájfajta, hazai viszonyokhoz szoktatott paradicsomot, paprikát! Haladó konyhakertészek számára izgalmas élmény lehet egy magbörze, ahol rábukkanhatnak különlegességekre, értékmentő, tradicionális hazai fajtákra. Ha konyhakertünkben ezeket szaporítjuk, hozzájárulunk a génmegőrzéshez, a mezőgazdasági biodiverzitás fokozásához. Idén pedig, ha elég felkészültnek érezzük magunkat, lépjünk szintet, és tanuljunk meg magot fogni!

A saját konyhakert szuper lehetőség arra is, hogy különleges zöldségeket neveljünk asztalunkra. A piacok, zöldségespultok kínálata egészen lehangoló tud lenni a maga egyszínűségével, szabványos formáival, zöldségenként egy-két választható fajtával. Vetőmagokból viszont elképesztően bőséges a kínálat! Csak paradicsomot több száz fajta közül választhatunk, ne álljunk hát meg egynél! Ha kedvünk tartja, kísérletezzünk valami újjal, szokatlannal is! Színesíthetjük a tányérunkat pl. lila karfiollal, lila hüvelyű borsóval, szivárványszínű retekkel, sárgarépával stb.

A pár hetes növénykék márciusban: hagyma, spenót és retek.

Veteményezésre fel!

Amennyiben megvagyunk az 5 perces előkészítéssel, és a vetőmagok is rendelkezésünkre állnak, jöhet a legizgalmasabb rész: kezdjünk veteményezni!

Márciusban magról vethetjük ágyásainkba a következő zöldségféléket: borsó, spenót, sóska, salátafélék, hagymafélék, retek, sárgarépa, fehérrépa, cékla, rukkola, bordáskel és egyes káposztafélék. Ezzel párhuzamosan pedig kezdhetjük palántaként előnevelni a főveteményt otthonunk melegében!

Ültessünk sűrűn? Sor- és tőtávolságok a magaságyásban

Ha tasakos vetőmagot vásárolunk, ezen minden esetben feltüntetik az adott növényre vonatkozó sor- és tőtávolságot. Ugyanakkor az optimális sortávolság nem zárja ki azt, hogy a sorok közé „beszúrjunk” egy-két másfajta növényt is. A rendelkezésünkre álló helyet úgy tudjuk leginkább kihasználni, ha a sorokba váltakozva más-más növényt ültetünk, így például két sor spenót közé elfér egy sor retek vagy saláta. Húzzuk ki a sorokat, egymástól kb. 15–20 centis távolságba, és a jószomszédi viszonyt szem előtt tartva vessük el a magokat, váltakozó sorokba!

magaságyás téli alávetés — Rövid tenyészidejű, korai zöldségfélék esetében próbálkozhatunk tél végi alávetéssel. Ha elkerülnek a kemény fagyok, nyerhetünk így pár hetet.

Az ültetési mélységre vonatkozó általános szabály, hogy a mag méretének háromszorosára ültessünk. Jobban kihasználhatjuk a helyet (és színesebb a látvány is), ha a magaságyásban a sorokat nem hosszában, hanem keresztben húzzuk ki! A magvetés is egyszerűbb így, és nem kell derékszögű vonalzóval szerkesztgetni a párhuzamos sorokat azoknak sem, akik szeretik a szép mértani alakzatokat a kertben. Húzzunk egy vonalat ágyásunk közepén, majd innen indulva mérjük ki és húzzuk meg a többi sort!

A nagyobb szemű magokat (pl. a spenótmagokat) vethetjük a megadott tőtávolságra is, de szórva vetéskor sem kell pazarolnunk a szaporítóanyagot, a magaságyásban ugyanis a kelési arány kimagasló, ha megfelelő minőségű vetőmaggal dolgozunk.

A 15 centis sortáv hallatán valószínűleg sokan megköveznének engem… Ez igen szoros ültetést jelent (félve vallom be, hogy néha még ennél is sűrűbben vetek). De ha figyelünk a tenyészidőre és a növények habitusára, akkor ez nem mehet a termés rovására. Például a retket korábban fogjuk leszüretelni, mint a salátát, így annak marad hely tovább nőni. Miután a hagyma föld feletti része széltében nem terebélyesedik, nyugodtan megfér a saláta mellett, és akár sűrűbben is duggathatjuk, ha hagymaszárként szeretnénk fogyasztani.

A gyakorlatban így néz ki a sűrű vetés. Retek, spenót, sárgarépa, hagyma, saláta váltakozó sorokban.

Miután elvetettük a magokat, locsoljuk meg őket szórófejes locsolóval, hogy a magocskákat ne verjük ki a földből! Ezt ismételgessük a következő napokban. Kora tavasszal a napsütéses órák száma még nem olyan magas, hogy a növények látványos fejlődésnek induljanak. Legyünk türelmesek, a fentiek alapján vetett zöldségfélék egy héten belül bizonyára megmutatják magukat.

Neveljünk palántákat!

Február végén, március elején kezdhetjük a paradicsom-, a paprika-, a padlizsánpalánták nevelését, de ha kifutunk az időből, március végéig, április elejéig pótolhatjuk. Nem kell félni a palántaneveléstől, könnyű és igen hálás dolog, és ha csak a saját konyhakertünkbe szeretnénk pár (tucat) palántát nevelni, nincs szükség semmilyen speciális eszközre, berendezésre, szaporítóládára, csak egy napfényes ablakra. Ültetőközegnek válasszunk (lehetőleg bio) palántaföldet, ültetőcserépért pedig nézzünk szét a háztartásunkban, sok mindent újrahasználhatunk! Én például egész évben gyűjtöm a kefires- és joghurtospoharakat (sajnos a helyi tejtermékek csomagolása nem újrahasznosítható műanyagból készül), de próbálkozhatunk tojástartóval, tojáshéjjal (!), vécépapír-gurigával stb. Arra figyeljünk, hogy a felesleges vizet el tudják vezetni, így az ültetőedényünk alját minden esetben lyuggassuk ki!

A tökfélék (pl. az uborka) és a káposztafélék esetében két opció közül választhatunk: előnevelhetjük a palántákat (gyors növekedésük miatt a tökféléket elég március második felében vetni), vagy vethetjük közvetlenül az ágyásba áprilisban. Magaságyásban neveléskor én az utóbbit javaslom. Noha egy-két hetet csúszhatunk a szürettel, a munkafolyamat jelentősen egyszerűbb.

A zeller hosszú tenyészidejű növény. A többi gyökérzöldséggel ellentétben, ha gumós zellert szeretnénk a konyhakertünkbe, őt is szükséges előnevelni. Legyünk vele türelmesek, mert nagyon lassan csírázik, a kiültetéssel pedig várjunk május közepéig! Ha megelégszünk a levelével, akkor választhatunk metélőzellert is, amit áprilistól vethetünk közvetlenül az ágyásokba.

Palántaedzés a kiültetés előtt. A gyakorlatban a legjobban bevált palántázóedények a kefires- és joghurtospoharak. Kicsit levegőztessük őket napközben, de éjszakára vigyük be!

Extra tippek a magaságyáshoz

Ha szeretnénk minél több napfényhez juttatni ágyásainkat, takarjuk be az ágyások tetejét pl. bontott ablaküveggel (ha épp van kéznél), fóliával, plexivel! Arra figyeljünk, hogy a takarás alatt is jól levegőzzön az ágyás!

Ha nyár derekáig folyamatosan friss, roppanós retket szeretnénk fogyasztani, vessük őket szakaszosan, várjunk pár hetet a következő sor retekkel! Saláták esetében hasonló eredményt érhetünk el, ha különböző fajta salátákat ültetünk. Ha csak kis adagokban fogyasztanánk őket, ültessünk tépősalátát, amelynek levelei folyamatosan szüretelhetők!

Az ágyások szélére ültessünk védőnövényeket! A legkedveltebbek ezek közül a bársonyvirág, a sarkantyúka, a körömvirág. Sok kártevő ellen védelmet nyújtanak, és nem utolsó sorban jól is mutatnak a zöldségek mellett (ki mondta, hogy a konyhakertünk nem lehet szép?!). Vethetjük őket közvetlenül a helyükre, ha nem akarunk külön bajlódni a palántaneveléssel, és később onnan pikírozzuk tovább. Hogy ez mit is jelent pontosan, arról már csak a következő cikkben lesz szó.